Nem voltunk boldogok hétfő este. Beszédes, hogy Gerendás György sem tudott azonosulni a látottakkal. A ZF-Eger vezetőedzője sok esetben már megvédte pólósait a nép haragjától. A Vasas elleni 9-9-et követően az egyébként játékospárti szakember sem tudott kiállni a fiúk mellett. Olyan nyilatkozatok hagyták el a száját a meccs után, hogy csak kapkodták a fejüket a sajtó munkatársai. Láttuk már Gerendást kiabálni, széket dobálni, papucsot repíteni, de most új oldaláról ismertük meg. Elkeseredettségében nagyképűnek, motiválatlannak nevezte játékunkat, így átvitt értelemben játékosait. Egészen a harmadik negyed végéig kőkemény szenvedést, tanácstalanságot véltünk felfedezni főleg a támadójátékunkban. Amikor megéreztük a vérszagot, akkor mentünk a szívünk után. Ebben a röpke periódusban majdnem belehalt a vízbe a csapat. Mi ezt az ötperces Egert szeretnénk mindig látni.
Nagyon reménykedünk benne, hogy tényleg csak (szezon)kezdeti bizonytalanságról, vagy éppen meccshiányból fakadó összeszokatlanságról van szó. Az biztos, hogy csapatunk vezéregyéniségei hullámvölgyben vannak. A máskor halálbiztos kézzel rendelkező klasszisoknál dadog a labda, a nyáron igazolt játékosok pedig egyelőre csak szokják új állomáshelyüket és a játékrendszert. Képességek terén nem állunk rosszul, sőt…A bajnokcsapat minőségi kerete megmaradt. Kis Gábor pótlására két center (egyik a JUG Dubrovniktól) is érkezett. Az új impulzusokra vágyó Hegedüs helyett jött a válogatott kerettag Bátori Bence, meg a sokak számára kellemes meglepetés Naganuma. Más kérdés, hogy a japán szélső a Vasas ellen a kamera kezelésével volt megbízva - az OB I-ben egyik légiósunknak mindenképpen pihennie kell – így reális képet még nem kaptak az egri szurkolók, hogy az egyébként rendívül szimpatikus „Numa” mire képes feszült hangulatú, komoly ranggal bíró összecsapáson. Reális esélyünk nem volt arra, hogy Kicsit és Hegét megtartsuk. Egyik ezért akart menni, a másik meg azért. Nem
tehetett semmit a klubvezetés, legfeljebb csak annyit, hogy közel azonos szintű pólósokat hozzanak a helyükre. Mindezt csökkentett költségvetésből, merthogy az is téma volt a nyáron.
A nagy riválisok, a Szeged, a Szolnok, a Vasas, vagy éppen a Honvéd is előrébb tart a lejátszott tétmérkőzések számát illetően. Annak a levét is isszuk, hogy májusban bajnokok lettünk – kellemes dolog - így mindenféle előjátékot nélkülözve kvalifikáltuk magunkat a Bajnokok Ligája főtáblájára. Míg mi szeptemberben edzegettünk, készülgettünk, addig a riválisok selejtező tornákon vettek részt, tétmeccseket vívtak a Rijekával, a Savonával, a Csehovval, a Mladost Zágrábbal, nagyrészt sikerrel is jártak. A Szeged-Beton például olyan lendületet vett, hogy a Jóisten sem tudja feltartóztatni. Duzzadnak az önbizalomtól, mernek játszani, sőt olyan szériában vannak, hogy a kapufa külső éléről is befelé pattan nekik a laszti.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy a riválisok megerősödtek. A Vasas egyértelműen acélosabb (jött Steinmetz Ádám, Brguljan, Vámos Marci érik), mint tavaly, a Szolnokról nem is beszélve. De hát a sport ilyen. Ha van nyertes, akkor vesztesnek is kell lenni. Mindig egy csapat sem nyer. A Szeged is megbotlik majd egyszer a világűrből érkezett Vincze Balázs edző irányításával. Az is lehet, hogy mi vesszük el a szüzességüket.
Nagyon fontos mérkőzés előtt áll a ZF-Eger. A Partizan Belgrád elleni idegenbeli összecsapásra nyugodtan ráakaszthatjuk a vízválasztó jelzőt. Ez a meccs dönti el, hogy van-e keresnivalónk a kontinens legrangosabb sorozatában. Ha győzünk a jelentősen meggyengült címvédő vendégeként, akkor megérkeztünk mi is a BL-be, sőt megadhatjuk a lendületet a továbbiakra. A bajnokság alapszakaszának feléhez közeledve ott vagyunk a négyben, lemaradásunk alig van, még a szegedi vereséggel és a hétfői döntetlennel sem. A kupát elbuktuk, de a három sorozat közül, mindig ennek az elvesztése fáj legkevésbé. Inkább nyerjünk egy bajnokságot, mint három kupát. Az MK-ban a végső győztesnek gyakorlatilag kettő komoly tétmeccset kell megnyernie semleges környezetben. Itt egyértelműen a pillanatnyi forma dönt, ebben pedig sem tavaly novemberben, sem pedig most nem voltunk erősek.
Szóval, ha nyerünk a szerb fővárosban, akkor minden rendben eredményesség terén.
Talpon vagyunk Bajnokok Ligájában, elvagyunk a bajnokságban, csapatunk pedig elvileg meccsről-meccsre erősebb lesz. (Utóbbit nem én mondtam, hanem egy, a tv-ből ismert pólószakíró) A helyzet akár lehetne rózsás is. Csak a Magyar Kupát siratjuk, de erről már fent kifejtettük véleményünket.
Ha Belgrádban kikapunk, akkor gondolkodhatunk tovább, azt pedig mi nem szeretjük. Persze a pakliban benne van, hogy alulmaradunk a partizánoknál. A fiaskó csak akkor lesz megemészthető, ha Gerendás György, és a kiutazó kis szurkolócsoport is azt látja, hogy játékosaink képesek voltak meghalni a vízben. Meggyőződésünk, hogy csapatunk akkor is képes bravúrra, ha az alázat jelen van. A jó játék alapja ugyanis ez.
Ha már a szurkolók is szóba kerültek: Az egri közönség kitart a kedvencek mellett. Szimpátiájuknak úgy adtak hangot, hogy hétfőn a Vasas elleni összecsapáson közel ezerötszázan foglaltak helyet a Bitskey-uszoda lelátóján. Az igazi szurkoló akkor is ott lesz a fontosabb mérkőzéseken, ha a hullámvölgy legalján lesz a csapat (ne legyen így), mert szereti a sportot, imádja a csapatot, és nem felejti el azt a sok boldog percet, amit kapott Fácántól, Szecskától, Hositól, Csuvitól vagy éppen Gerendásgyuritól.
RG
Fotó: Zagyi Tibor
Nagyon reménykedünk benne, hogy tényleg csak (szezon)kezdeti bizonytalanságról, vagy éppen meccshiányból fakadó összeszokatlanságról van szó. Az biztos, hogy csapatunk vezéregyéniségei hullámvölgyben vannak. A máskor halálbiztos kézzel rendelkező klasszisoknál dadog a labda, a nyáron igazolt játékosok pedig egyelőre csak szokják új állomáshelyüket és a játékrendszert. Képességek terén nem állunk rosszul, sőt…A bajnokcsapat minőségi kerete megmaradt. Kis Gábor pótlására két center (egyik a JUG Dubrovniktól) is érkezett. Az új impulzusokra vágyó Hegedüs helyett jött a válogatott kerettag Bátori Bence, meg a sokak számára kellemes meglepetés Naganuma. Más kérdés, hogy a japán szélső a Vasas ellen a kamera kezelésével volt megbízva - az OB I-ben egyik légiósunknak mindenképpen pihennie kell – így reális képet még nem kaptak az egri szurkolók, hogy az egyébként rendívül szimpatikus „Numa” mire képes feszült hangulatú, komoly ranggal bíró összecsapáson. Reális esélyünk nem volt arra, hogy Kicsit és Hegét megtartsuk. Egyik ezért akart menni, a másik meg azért. Nem
A nagy riválisok, a Szeged, a Szolnok, a Vasas, vagy éppen a Honvéd is előrébb tart a lejátszott tétmérkőzések számát illetően. Annak a levét is isszuk, hogy májusban bajnokok lettünk – kellemes dolog - így mindenféle előjátékot nélkülözve kvalifikáltuk magunkat a Bajnokok Ligája főtáblájára. Míg mi szeptemberben edzegettünk, készülgettünk, addig a riválisok selejtező tornákon vettek részt, tétmeccseket vívtak a Rijekával, a Savonával, a Csehovval, a Mladost Zágrábbal, nagyrészt sikerrel is jártak. A Szeged-Beton például olyan lendületet vett, hogy a Jóisten sem tudja feltartóztatni. Duzzadnak az önbizalomtól, mernek játszani, sőt olyan szériában vannak, hogy a kapufa külső éléről is befelé pattan nekik a laszti.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy a riválisok megerősödtek. A Vasas egyértelműen acélosabb (jött Steinmetz Ádám, Brguljan, Vámos Marci érik), mint tavaly, a Szolnokról nem is beszélve. De hát a sport ilyen. Ha van nyertes, akkor vesztesnek is kell lenni. Mindig egy csapat sem nyer. A Szeged is megbotlik majd egyszer a világűrből érkezett Vincze Balázs edző irányításával. Az is lehet, hogy mi vesszük el a szüzességüket.
Nagyon fontos mérkőzés előtt áll a ZF-Eger. A Partizan Belgrád elleni idegenbeli összecsapásra nyugodtan ráakaszthatjuk a vízválasztó jelzőt. Ez a meccs dönti el, hogy van-e keresnivalónk a kontinens legrangosabb sorozatában. Ha győzünk a jelentősen meggyengült címvédő vendégeként, akkor megérkeztünk mi is a BL-be, sőt megadhatjuk a lendületet a továbbiakra. A bajnokság alapszakaszának feléhez közeledve ott vagyunk a négyben, lemaradásunk alig van, még a szegedi vereséggel és a hétfői döntetlennel sem. A kupát elbuktuk, de a három sorozat közül, mindig ennek az elvesztése fáj legkevésbé. Inkább nyerjünk egy bajnokságot, mint három kupát. Az MK-ban a végső győztesnek gyakorlatilag kettő komoly tétmeccset kell megnyernie semleges környezetben. Itt egyértelműen a pillanatnyi forma dönt, ebben pedig sem tavaly novemberben, sem pedig most nem voltunk erősek.
Szóval, ha nyerünk a szerb fővárosban, akkor minden rendben eredményesség terén.
Ha Belgrádban kikapunk, akkor gondolkodhatunk tovább, azt pedig mi nem szeretjük. Persze a pakliban benne van, hogy alulmaradunk a partizánoknál. A fiaskó csak akkor lesz megemészthető, ha Gerendás György, és a kiutazó kis szurkolócsoport is azt látja, hogy játékosaink képesek voltak meghalni a vízben. Meggyőződésünk, hogy csapatunk akkor is képes bravúrra, ha az alázat jelen van. A jó játék alapja ugyanis ez.
Ha már a szurkolók is szóba kerültek: Az egri közönség kitart a kedvencek mellett. Szimpátiájuknak úgy adtak hangot, hogy hétfőn a Vasas elleni összecsapáson közel ezerötszázan foglaltak helyet a Bitskey-uszoda lelátóján. Az igazi szurkoló akkor is ott lesz a fontosabb mérkőzéseken, ha a hullámvölgy legalján lesz a csapat (ne legyen így), mert szereti a sportot, imádja a csapatot, és nem felejti el azt a sok boldog percet, amit kapott Fácántól, Szecskától, Hositól, Csuvitól vagy éppen Gerendásgyuritól.
RG
Fotó: Zagyi Tibor