Igaz, 88-86 arányban nyert az Eszterházy Károly Főiskola férfi kosárlabdacsapata a Veszprémi Egyetem ellen, a mieink mégsem örülhetnek felhőtlenül. Csütörtökön lesz még visszavágó az egyetemi-főiskolai bajnokság negyeddöntőjében, ahol keserű lehet ez a nyúlfarknyi, egy kosárnyi előny, ha a végelszámolásnál össze kell adni az eredményeket. Nem játszottunk jól, jól láthatóan nem is volt játéka a csapatnak, 4-5 elzárástól eltekintve taktikai elemet fel sem lehetett fedezni a főiskolások kosárlabdájában, s ráadásul meglógott a Veszprém rögtön az elején 14-4-re. Az egalizálás bár hamar sikerült, nagy energiákat vett el a hazaiaktól, akiknél minden tekintetben döcögött a szekér. Egyedüli biztos pontunk volt Ughy Albert (a képen pirosban, mellette Szarvas Gábor egy másik ex-sas), aki 30 pontjával magasan kiemelkedett a mezőnyből, ugyanakkor épp ez a helyettes hős szindróma vezetett oda, hogy ponterőssége mellett sok hibát is vétett támadásban - nem nagyon akadt társa Kolláron kívül, aki viszont inkább csak csendben gyűjtögette, mint szórta a kosarakat.
Az egyenlítés után a Szarvas Gáborral felálló veszprémi csapat és a Leányka úti házigazda együttes fej-fej mellett araszolt előre, ez a gyenge és elképzelés nélküli EKF-es játékhoz képest meglepő volt, hiszen a Veszprémtől talán egy fokkal a kosárlabdaára jobban emlékeztető teljesítményt produkált. 22-19-re nyerte az első 10 percet a vendég gárda, gyakori megingásaikat néha kihasználva tartottuk magunkat, majd főként Ughy és Kollár egyéni játéka következtében fordítani is sikerült, pedig erőltetett zónavédekezésünk lyukas volt mint az ementáli. Félidőben 6 ponttal sikerült "meglógni", s ekkor azt hihettük, talán lesz itt magabiztosabb előny is, ez azonban nem így alakult. Nem, mert nem is cserélgettünk, vagy csak alig, Zsírosnak egyáltalán nem ment a játék, s nagyon hiányzott Zsemlye akkurátusabb fellépése a palánk alatt akár támadásban, akár védekezésben. Őt védve meg kell jegyeznünk, hogy akadt bőven, aki fárassza: két szép szál veszprémi legény is ott tüsténkedett a palánk alatt, nem egyszer gyűrűbe zúzva a golyóbist. Megvertek bennünket lepattanóban is, ezen Tóth Tamás sem tudott sokat segíteni, így a harmadik szakasz végére már fordított a rivális, s három pontos egérútnak örülhetett idegenben.
Zagyi Tibor fotóriportja itt...
Ezután 71-71 is volt az állás, majd enervált együttesünk egy végső rohammal próbálkozott, s ennek következtében 79-73-ra még elrúgta magát a Veszprémi Egyetemtől, ám ez volt az utolsó ilyen löket: hiba után 10 pontos különbség helyett 4-re feljött a kihívó, s 86-84-re is megközelítette az utolsó percben. Ekkor Ughy-t taktikai szabálytalansággal a büntetővonalhoz küldték, ám ő nem hibázott: 88-84 az EKF-nek. A túloldalon dobtak egy könnyű ziccert, s Kollár előrevágott labdájába már belefújt a záró dudaszó. Megjegyezhetjük: ha a mostaninál gyengébb csapattal, s hasonló mentalitásban, elképzelés nélkül állunk ki csütörtökön a visszavágóra, kemény zakó vár ránk. Ha azonban sikerül kihasználnunk, hogy Hartvich Tamás ott lesz a meccsen, s valamilyen csoda folytán feledtetni tudjuk Ughy (várható) hiányát, még nincs veszve semmi. Az előny végül is nálunk van, de a végső sikerhez sokkal több kell.
A találkozóról számokban:
Eszterházy Károly Főiskola - Veszprémi Egyetem 88-86 (19-22, 28-19, 16-25, 25-20)
Egri pontszerzők:
Ughy 30/6, Kollár 22/15, Tóth 11/3, Petrucsik K. 9, Zsemlye 8, Zsíros 6/6, Petrucsik G. 2.
Visszavágó március 22-én csütörtökön 17.00-kor Veszprémben.
(ZE-RO PRESS)
Az egyenlítés után a Szarvas Gáborral felálló veszprémi csapat és a Leányka úti házigazda együttes fej-fej mellett araszolt előre, ez a gyenge és elképzelés nélküli EKF-es játékhoz képest meglepő volt, hiszen a Veszprémtől talán egy fokkal a kosárlabdaára jobban emlékeztető teljesítményt produkált. 22-19-re nyerte az első 10 percet a vendég gárda, gyakori megingásaikat néha kihasználva tartottuk magunkat, majd főként Ughy és Kollár egyéni játéka következtében fordítani is sikerült, pedig erőltetett zónavédekezésünk lyukas volt mint az ementáli. Félidőben 6 ponttal sikerült "meglógni", s ekkor azt hihettük, talán lesz itt magabiztosabb előny is, ez azonban nem így alakult. Nem, mert nem is cserélgettünk, vagy csak alig, Zsírosnak egyáltalán nem ment a játék, s nagyon hiányzott Zsemlye akkurátusabb fellépése a palánk alatt akár támadásban, akár védekezésben. Őt védve meg kell jegyeznünk, hogy akadt bőven, aki fárassza: két szép szál veszprémi legény is ott tüsténkedett a palánk alatt, nem egyszer gyűrűbe zúzva a golyóbist. Megvertek bennünket lepattanóban is, ezen Tóth Tamás sem tudott sokat segíteni, így a harmadik szakasz végére már fordított a rivális, s három pontos egérútnak örülhetett idegenben.
Zagyi Tibor fotóriportja itt...
Ezután 71-71 is volt az állás, majd enervált együttesünk egy végső rohammal próbálkozott, s ennek következtében 79-73-ra még elrúgta magát a Veszprémi Egyetemtől, ám ez volt az utolsó ilyen löket: hiba után 10 pontos különbség helyett 4-re feljött a kihívó, s 86-84-re is megközelítette az utolsó percben. Ekkor Ughy-t taktikai szabálytalansággal a büntetővonalhoz küldték, ám ő nem hibázott: 88-84 az EKF-nek. A túloldalon dobtak egy könnyű ziccert, s Kollár előrevágott labdájába már belefújt a záró dudaszó. Megjegyezhetjük: ha a mostaninál gyengébb csapattal, s hasonló mentalitásban, elképzelés nélkül állunk ki csütörtökön a visszavágóra, kemény zakó vár ránk. Ha azonban sikerül kihasználnunk, hogy Hartvich Tamás ott lesz a meccsen, s valamilyen csoda folytán feledtetni tudjuk Ughy (várható) hiányát, még nincs veszve semmi. Az előny végül is nálunk van, de a végső sikerhez sokkal több kell.
A találkozóról számokban:
Eszterházy Károly Főiskola - Veszprémi Egyetem 88-86 (19-22, 28-19, 16-25, 25-20)
Egri pontszerzők:
Ughy 30/6, Kollár 22/15, Tóth 11/3, Petrucsik K. 9, Zsemlye 8, Zsíros 6/6, Petrucsik G. 2.
Visszavágó március 22-én csütörtökön 17.00-kor Veszprémben.
(ZE-RO PRESS)