Lakatos Tamás nem tagja az Eger-Eszterházy SzSE férfi kézilabda csapatának. Legalább is ezt állapítják meg az NB II keleti-csoportjában érdekelt gárda szurkolói. A klub hivatalos verzióját nem ismerjük a játékossal kapcsolatosan, senki nem nyilatkozott arról, hogy miért csak a lelátón lehet felfedezni a gólerős átlövőt. Valami van, ez tagadhatatlan. Hírek láttak napvilágot arról, hogy Lakatos kapcsolata megromlott Iványi Bálinttal az egriek edzőjével. Ha nem Lakatos Tamásról lenne szó, akkor portálunk sem foglalkozna a problémával, viszont a kézilabdázó sok éven át volt csapatunk húzóembere. Szinten minden bajnokság végén a házi gólkirály volt, sőt az NB II mesterlövészei között tartották számon. Életkora sem ok arra, hogy nincs a pályán. Lakatos Tamás őszintén nyilatkozott az AgriaSportnak sérelmeiről, az edzővel megromlott viszonyáról. Természetesen Iványi Bálintnak is lehetőséget biztosítunk a reagálásra.
- Velem együtt az AgriaSport olvasóit is érdekli: miért nem vagy az Eger-Eszterházy SzSE keretének tagja?
- Először is köszönöm, hogy ilyen sokan nyomon követik a pályafutásom sorsát itt Egerben és hogy ilyen nagy az érdeklődés helyzetemről. Január 10-én kezdődött felkészülésünk, ezzel együtt pedig az én problémám is. Akkoriban csak az első futóedzésre mentem el, mert egész héten a párom és az én születésnapi-eljegyzési bulinkat szerveztem, amelyre családtagjaink, barátaink és csapattársaim is hivatalosak voltak. A következő héten három edzésen vettem részt, majd január 24-től iskolai sítáborba mentem, ami miatt nem látogattam a foglalkozásokat, csak a hétvégi, szombati két tréning egyikén, a délelőttin tudtam megjelenni. A február elsején esedékes edzés végét megvárva, csapattársaimat kiküldve közölte velem Iványi Bálint, hogy mivel a januári edzésmunka harmadán voltam csak, ezért kitesz a csapatból, menjek és pihenjek egy fél évet, foglalkozzak a családommal. Erre értelemszerű reakcióm az a kérdés volt, hogy: „Mit hozzak vissza?” Erre a „MINDENT!” választ kaptam. A beszélgetés után hazatérve közöltem családommal, hogy hogyan döntött Bálint velem kapcsolatban. Ők értetlenül álltak e felett. Egy hét múlva bementem az edzésre, mivel szintén az eltelt idő alatt sítáborban voltam, és megkértem Őket, hogy az edzést szakítsák pár percre félbe, mivel úgy gondoltam, hogy a sorsom és véleményem nem csak az edzőre, hanem az egész csapatra tartozik. Még nem tervezem a kézilabdás pályafutásom végét, ezért közöltem vele/velük, hogy a munkámért megérdemelt felszereléseket (cipők, táska, labda…) nem fogom visszaadni. A mezeket, pedig majd ha letöltöttem féléves pihenő időmet, és akkor sem fogok bekerülni a csapatába, majd csak akkor fogom visszaadni.
- Mit jelent számodra az egri kézilabda?
- 1999-ben jöttem Egerbe szülővárosomból, és a főiskolai csapat tagja lettem. Itt
ismerkedtem meg Iványi Bálinttal, mint felsőbb évfolyamos kézilabda kapussal. Bekerültem a három megyei csapatból összerakott NB II-es keretbe, ahová Bálint kb. fél évvel később csatlakozott. A csapat vezetését Kékesi László vette át. Irányítása alatt, úgy érzem, hogy pályám csúcsán voltam, bizalmat kaptam tőle, amit kemény munkámmal érdemeltem ki. Oszlopos tagja voltam az Egernek, még akkor is, ha beteg voltam, sérülésből épültem fel, vagy hiányoztam különböző okok miatt az edzéseiről. Ebben az időszakban magasabb osztályból többször is megkerestek, de én nem akartam Lacit és csapatomat elhagyni, cserbenhagyni, pedig anyagilag jó ajánlatokat kaptam. Fő okom az volt, hogy amíg Laci irányítja az egri csapatot, addig én maradok. Elismerésükért, bizalmukért tartoztam ennyivel. Iványi Bálinttal a főiskolai évek alatt egész jó kapcsolatunk volt, közös bulik, mérkőzések, főiskolai programok...
- Aztán a kapcsolat megromlott...
- Körülbelül két-három éve romlott meg, mikortól is engem kezdett kihagyni a közös
bulikból, Ő pedig visszautasította többszöri meghívásaimat/inkat, amiket csapattársaim zöme, edzőm és családja, volt csapattársaim elfogadtak. Sőt, a Sportiskolába való bekerülésemet sem támogatta, leszavazta, mivel szerinte még nem mutattam fel „semmit”, mint edzőnként, mint tanárként. De szerencsére ez az állapot mára megváltozott, hiszen Brandstadter Gábor segítségével bekerültem a Városi Sportiskolába és edzhetem a IV. korcsoportos lányokat. 2010 tavasza jelentette a fordulópontot, mondhatni kézilabdás pályafutásom törését. Kékesi László lemondott az edzői posztról a bajnokság utolsó négy fordulója előtt és Bálintot bízta meg a csapat vezetésével. Laci ekkor megkért engem személyesen, hogy ha lehetne, akkor még maradjak már erre a pár meccsre a csapatnál. Ezeken a hátralévő mérkőzéseken még egész sok játéklehetőséget kaptam. Még Laci döntése előtt Makó Nándi lemondott a csapatkapitányságról egyéb okok miatt és én kaptam meg ezt a megtisztelő címet. Megszületett a kislányom, ezért egy-két edzéssel kevesebbet tudtam vállalni, mert szerintem az ember gyermeke, családja sokkal fontosabb egy sportnál, jelen pillanatban a kézilabdánál.
A csapat évzáró összejövetelén Bálinttal négyszemközt beszélgettem a csapat és az én jövőmről. Tisztában volt vele, hogy kislányom született és hogy több, fontosabb elfoglaltságom lesz ezek után. Mondtam neki, hogy az edzőtábort nem tudom bevállalni, valamint heti három foglakozáson tudok megjelenni. Ő ezt elfogadta. Aztán megkért arra, hogy az első felkészülési edzésen válasszunk csapatkapitányt, mert én nem megválasztva lettem, hanem csak átruházták rám. Úgy is lett. 2010. augusztusában az első edzés végén kettő jelölt volt a csapatkapitányságra: Makó Nándi és jómagam. Már ez furcsa volt, hogy a Nándi lemondása után újra jelölte Őt Bálint. Titkos szavazással, a csapattól távol, egyedül összeszámolta a szavazatokat. Az eredmény:11-4 Makó Nándi javára (ezt én már szavazás előtt borítékoltam volna előre). „Döntésüket” természetesen elfogadtam.
Már első edzőmérkőzéseken is látszott, hogy a következő szezonban nem fogok annyi játéklehetőséget kapni, amennyit annak idején. Így is lett! Szezon elején még kaptam is pályára lépési lehetőségeket, de kisvártatva ráálltam a meccsenkénti öt-hat perces játékra az edző jóvoltából. Sőt, volt olyan mérkőzés, amikor még a kispadra sem fértem be, pedig akadt a pályán olyan játékos, aki kevesebb edzésen vett részt abban az időszakban, mint én. Én csak a lelátóról szurkolhattam csapatomnak, amit sok szurkoló is megkérdőjelezett. Erre a válaszom az volt, hogy én inkább megyek haza fürdetni, pelenkázni, altatni, mint hogy hajnalig igyak a többiekkel mérkőzés előtt vagy után.
- Jelenleg tart a féléves száműzetés. Bizonyíték erre, hogy a csapat meccsein csak nézőként vagy jelen.
- Ezek után továbbra is eljárnék edzésekre, de nem vagyok tagja a keretnek, ezért erre nincs lehetőség. Jobb híján ott vagyok a lelátón a hazai meccseken, szurkolok a csapatomnak, játékostársaimnak. A kézilabda számomra a legfontosabb sportág, bár mióta Bálint az edző… már nem ég bennem úgy a tűz, mint például Kékesi Laci idejében. Leköszönésemet továbbra sem tervezem, ha eljön az ideje akkor jelzem a csapatom, a vezetőség és a média felé és a szurkolóktól is elköszönnék egy hazai búcsúmérkőzés keretében. Sok éven át hűséges voltam az Egerhez, remélem ezt lehetővé teszik számomra.
RG
Fotó: Zagyi Tibor
- Velem együtt az AgriaSport olvasóit is érdekli: miért nem vagy az Eger-Eszterházy SzSE keretének tagja?
- Először is köszönöm, hogy ilyen sokan nyomon követik a pályafutásom sorsát itt Egerben és hogy ilyen nagy az érdeklődés helyzetemről. Január 10-én kezdődött felkészülésünk, ezzel együtt pedig az én problémám is. Akkoriban csak az első futóedzésre mentem el, mert egész héten a párom és az én születésnapi-eljegyzési bulinkat szerveztem, amelyre családtagjaink, barátaink és csapattársaim is hivatalosak voltak. A következő héten három edzésen vettem részt, majd január 24-től iskolai sítáborba mentem, ami miatt nem látogattam a foglalkozásokat, csak a hétvégi, szombati két tréning egyikén, a délelőttin tudtam megjelenni. A február elsején esedékes edzés végét megvárva, csapattársaimat kiküldve közölte velem Iványi Bálint, hogy mivel a januári edzésmunka harmadán voltam csak, ezért kitesz a csapatból, menjek és pihenjek egy fél évet, foglalkozzak a családommal. Erre értelemszerű reakcióm az a kérdés volt, hogy: „Mit hozzak vissza?” Erre a „MINDENT!” választ kaptam. A beszélgetés után hazatérve közöltem családommal, hogy hogyan döntött Bálint velem kapcsolatban. Ők értetlenül álltak e felett. Egy hét múlva bementem az edzésre, mivel szintén az eltelt idő alatt sítáborban voltam, és megkértem Őket, hogy az edzést szakítsák pár percre félbe, mivel úgy gondoltam, hogy a sorsom és véleményem nem csak az edzőre, hanem az egész csapatra tartozik. Még nem tervezem a kézilabdás pályafutásom végét, ezért közöltem vele/velük, hogy a munkámért megérdemelt felszereléseket (cipők, táska, labda…) nem fogom visszaadni. A mezeket, pedig majd ha letöltöttem féléves pihenő időmet, és akkor sem fogok bekerülni a csapatába, majd csak akkor fogom visszaadni.
- Mit jelent számodra az egri kézilabda?
- 1999-ben jöttem Egerbe szülővárosomból, és a főiskolai csapat tagja lettem. Itt
- Aztán a kapcsolat megromlott...
- Körülbelül két-három éve romlott meg, mikortól is engem kezdett kihagyni a közös
A csapat évzáró összejövetelén Bálinttal négyszemközt beszélgettem a csapat és az én jövőmről. Tisztában volt vele, hogy kislányom született és hogy több, fontosabb elfoglaltságom lesz ezek után. Mondtam neki, hogy az edzőtábort nem tudom bevállalni, valamint heti három foglakozáson tudok megjelenni. Ő ezt elfogadta. Aztán megkért arra, hogy az első felkészülési edzésen válasszunk csapatkapitányt, mert én nem megválasztva lettem, hanem csak átruházták rám. Úgy is lett. 2010. augusztusában az első edzés végén kettő jelölt volt a csapatkapitányságra: Makó Nándi és jómagam. Már ez furcsa volt, hogy a Nándi lemondása után újra jelölte Őt Bálint. Titkos szavazással, a csapattól távol, egyedül összeszámolta a szavazatokat. Az eredmény:11-4 Makó Nándi javára (ezt én már szavazás előtt borítékoltam volna előre). „Döntésüket” természetesen elfogadtam.
- Jelenleg tart a féléves száműzetés. Bizonyíték erre, hogy a csapat meccsein csak nézőként vagy jelen.
- Ezek után továbbra is eljárnék edzésekre, de nem vagyok tagja a keretnek, ezért erre nincs lehetőség. Jobb híján ott vagyok a lelátón a hazai meccseken, szurkolok a csapatomnak, játékostársaimnak. A kézilabda számomra a legfontosabb sportág, bár mióta Bálint az edző… már nem ég bennem úgy a tűz, mint például Kékesi Laci idejében. Leköszönésemet továbbra sem tervezem, ha eljön az ideje akkor jelzem a csapatom, a vezetőség és a média felé és a szurkolóktól is elköszönnék egy hazai búcsúmérkőzés keretében. Sok éven át hűséges voltam az Egerhez, remélem ezt lehetővé teszik számomra.
RG
Fotó: Zagyi Tibor