Vízilabda – Könnyes ünneplés a Dobó téren

3600-an a helyszínen, megannyian az uszoda előtérében, a környező vendéglátóegységekben, otthon, a televízió előtt, 32 percen keresztül teljes szívből éltették a ZF-Egert, ám 10-9-re nyert az ellenfél és megtartotta a bajnoki címet. A száz éves fennállását idén ünneplő Egri Vízilabda Klub vezetői, játékosai, hívei, megkeseredve, szomorúan tekintettek szerdán az egri éjszakába. A vezetőedzőnek „kötelessége” a nyilatkozat, Gerendás György a lefújás után egy perccel máris szimpatikusan gratulált a Vasasnak, elmondta, hogy az angyalföldiek „a legjobbkor vették elő a legtöbbet”, miközben bennünket szerencsétlenség is sújtott: Bunschuh és Hegedűs sérülése, Graham kiállítása már sok volt egy ilyen jó ellenféllel szemben.

Földi László, a Vasas trénere -
Gerendás György egri vezetőedző -
Halmos R. Péter egri klubelnök -

Még így is ott volt a sanszunk az egyenlítésre -főként 8-7-nél- azonban az álmot nem sikerült valóra váltani. Egri döbbenet után -minden hazai játékos máshol roskadt magába, keresve a vereség okait- átadták a trófeát, az érmeket. Ekkorra már kiürült a Bitskey Uszoda, távolba veszett a Birosékat éltető tömeg szava. A Vasas drukkerei sem ünnepeltek sokáig a helyszínen.

Vegyes érzelmekkel indultunk útnak a meghirdetett Dobó téri köszöntésre, ami azonban ott fogadott, még az újságíró számára is megindító volt: felemelő, torokszorító és örömteli percek, órák kezdődtek. A Városháza erkélye alatt, a lovasszobornál gyermekes családok, kék pólót viselő ultrák, egyszerű, lelkes szimpatizánsok várták türelemmel a ZF-Eger pólósait, meggyőző módon biztosították az övéiket arról, hogy kitartanak mellettük.

Nem csak ez volt azonban az üzenet, a „gyerünk gyerekek, egy város veletek” rigmussal mosolyt, könnyeket csaltak sportolóink, s a sokat látott, nagy csatákat megélt edzőink szemébe is. Szavak nélkül, jelenlétükkel mutatták meg a kitartó egriek, hogy nem csak magukénak tekintik a csapatot, hanem büszkék az elmúlt hetek harcaira, a Vasas elleni csodás sikerekre, a szerdai heroikus teljesítményre.

Nem negédes szép szavakat írunk, hanem az igazságot: Gerendás György vezetőedző végig könnyeivel küszködött, ilyen meghatottnak még nem láttuk az egri csapat trénerét. Az erkélyre kilépve a mester a köszönet mellett arról beszélt: a Ferencváros a centenáriumi évében nagyon közel volt a bajnoki cím megszerzéséhez, de a 100 éves klub akkor nem ért révbe. Rá egy évre azonban megnyerte a döntőt. A mondat végén azonnal felharsantak a lelkes kiáltások, az egrivel abszolút párhuzamba állítható fradis történetet hatalmas üdvrivalgás kísérte. Egy város akarta, egész Eger szerette volna azt, ami most nem sikerült, de mindenki reménykedve tekint a jövőbe.

Ott voltunk a Dobó téren és érezhettük a fiúkat övező szeretetet, rajongást. A ZF-Eger a mi csapatunk. Szimpatikus volt minden megszólaló, s bár nagy hazugság, hogy az ezüst is szépen csillog, mégis teljes szívből gratuláltunk, együtt örültünk, együtt szomorkodtunk a vízilabdacsapattal.

Csütörtökön elkezdődött a kijózanodás időszaka, van, akinek szó szerinti, van akinek csak lelki értelemben. Adjunk időt magunknak, hiszen nem könnyű feldolgozni a kudarcot, amikor már olyan közel volt az ember a gyönyörűen csillogó trófeához, és ahhoz, hogy egy komoly szériában, emberfeletti erőt mutatva legyőzze a legendásan erős Vasast. Ha valaki értette, átélte ezt, az például Halmos R. Péter elnök. A lefújás utáni percek rezignáltságával és meghatottsággal fűszerezett megszólalásában a Városháza erkélyén úgy fogalmazott: a továbblépésben, az új tartalékok mozgósításában most óriási segítség a szurkolók szeretete, az egriek széleskörű támogatása. A városházi fogadás és a spontán közönségtalálkozó nyitányaként Habis László polgármester fejezte ki, mennyire büszkék lehetünk csapatunkra, melyet Eger Város Önkormányzata továbbra is teljes mellszélességgel támogat majd.

A mellbevágó fiaskót követő percekben, az üres uszoda visszhangjait hallgatva többen is azt mondtuk: kár most zaklatni a fiúkat, az edzőket ezzel a Dobó téri eseménnyel. A díszterem erkélyéről 9 óra után letekintve, majd este fél 11-kor a búcsúzkodást látva már másként fogalmaztunk: mégis megérte... Érdemes volt, mert ezek a fiúk, (és most itt egy szinte végtelen mondat következik...) a büntetőgyilkos Szécsi Zoltán, a kitartó Sántavy Máté, a fineszes Erdélyi Balázs, a szüleivel érkező szupergyors kanadai légiós, Kevin Graham, az ötösöket kiharcoló Bárány Attila, a megbízható Kovács Gábor, a kórházban ujjtöréssel ápolt és talán szerdán élete meccsét hozó Hegedűs Gábor, a magát megrázó és feltámadó Varga Zsolt, a sokak által Egerből „elirigyelt” Aaron Feltham, a centergyilkos nagy kedvenc, Binder Szabolcs, a törött kézzel bekkelő Bundschuh Erik, az ámulatba ejtő megmozdulásokat is hozó fiatal titán, Hárai Balázs, a mozgatórugó zseni, Biros Péter, a mindig remek helyettes, Valics Bence, s a kevesebb lehetőséghez jutó Chilkó Márton, Jakab Dániel és Cseh Tibor, mind-mind olyan egri sportemberek, akik előtt az eredménytől függetlenül kalapot tudtunk és akarunk emelni. A mi hőseink, vereségük a mi vereségünk, örömük, diadaluk szintúgy Egeré.

"HAJRÁ – EGER!!!" - idén száz éves az Egri Vízilabda Klub és csak azért is ünnepelni fogunk. Aztán ahogy Gerendás György felidézte, követhetjük a Ferencváros példáját...

ZentaiL
Képek: Zagyi Tibor