Brutalitás, egység és tisztelet - Amerikai futball
Az Egri Hősök nevét most már mindenki ismeri, aki csak valamelyest jártas Eger sportéletében. Ha nem is láttuk, mindenképpen hallottuk, hogy a Városi Stadion több modernkori gladiátor-csatának adott otthont, s talán-talán azt sem tartjuk hihetetlennek, hogy valóban kiváló a hangulat egy amerikai futball mérkőzésen, s hogy ritka szoros közösség a Hősök alakulata.
Mit jelent ez a brutális játék azoknak, akik napról napra szívesen dédelgetik gondolataikban a kemény ütközéseket? Hogy alakult ki éppen Egerben egy ilyen csapat? Erről kérdeztük Herke Zsombor "mindenest", a csapat alapítóját.
Az amerikai focival baráti kapcsolatok révén ismerkedtem meg, ez adta a kezdő lökést. Aztán megnéztünk néhány meccset a televízióban, s miután a magyar sportcsatorna is elkezdett rendszeresen közvetítéseket sugározni, nagyon megszerettem ezt a gyönyörű sportágat. Előtte már évekig kosárlabdáztam, de röplabdáztam és vízilabdáztam is. A labdarúgást soha nem szerettem, az asztalitenisz ugyan közel áll hozzám feleségem, Inancsik Ági révén, szeretem is azt a sportágat, de kicsi a labda és ott nincs testi kontaktus... Úszni, futni nem szeretek, így maradt az amerikai foci.
Nem lehet megállni, hogy a kedves óriás stílusába ne habarodjon bele az ember - nem teketóriázott, hamar kiderült szavaiból, miért is vonzza a sport: a küzdelem, a harc az, ami nála dominál. No és persze a hatalmas lelkesedés.
Itt álljunk meg egy mondatra - van egy ötleted, hogy szeretnél egy amerikai foci csapatot. Adott egy kisváros, amely nem biztos, hogy a legnyitottabb a hasonló modern kezdeményezésekre. Az együttes létrehozásához ráadásul nem öt, de nem is 10 fő kell. Hogy indult mindez, milyen módon szervezkedtetek?
Nos igen, mindenki azt mondta, hogy Egerben ez nem fog működni: kisváros, nem annyira aktívak az emberek és hasonló okosságok. Mi viszont nagyon lelkesek voltunk és máig azok vagyunk. Párom öccsével és leendő sógorommal, valamint egyikük barátjával álltunk össze négyen. Gyakorlatilag labdáztunk a Leányka úti sportpályán. 2005. május 11-én volt az első edzésünk, akkor heten, vagy nyolcan voltunk szerelés nélkül, csupán két labdával. Nem kellett azonban sok idő ahhoz, hogy ismerősök révén 20-30 fő összeverbuválódjon.
Puszta kíváncsiság: hét fővel és két labdával milyen edzést lehet vezényelni és honnan volt mindehhez a tudás?
Most is végzünk hasonló gyakorlatokat: beállás, labdatartás, elkapás, futások, gyorsítási gyakorlatok labdával kombinálva. Számtalan hasonló tréning végezhető szerelés és minden segédeszköz nélkül. Az információkat NFL mérkőzésekről és non-stop internet használattal szereztük. Persze a kezdetekben nagyon sokat segítettek a hazai csapatok is, tőlük kérhettünk anyagokat, edzésterveket.
Nehéz bekerülni hozzátok?
Egy csapathoz kell legalább 60 fő, amivel biztosan el tudunk indulni. Lehetnek sérülések, lemorzsolódások a mindennapi elfoglaltságok, vagy a lelkesedés apadása miatt. Komoly összegeket kell költeni a szerelésre is. Ha valaki komolyan gondolja, hogy csatlakozni szeretne hozzánk, két hétig lejárhat edzésre, megnézi a munkát, a taktikai edzést, az erőnléti tréninget, az ütközéseket és dönthet. Sokakat megrémít, amikor két 120 kg-os ember teljes erővel egymásnak ütközik, de ez benne a fantasztikus. Mi minden héten azt várjuk, hogy szombaton újra ütközhessünk. Ez megfogja az embert, s ha ráérez, már nincs kérdés. Szerződést kötünk és onnantól kezdve "enyém a teste".
Névjegy
Herke Zsombor
31 éves logisztikus (szállításvezető)
Nős, egy 3 éves kislány édesapja
187 cm, 110 kg
Hat éve foglalkozik rendszeresen amerikai futballal, 12 mérkőzést játszott és gyakorlatilag minden posztot kipróbált már.
Pro Bowl válogatott
Született vezéregyéniség.
Diktátor vagy?
Demokrácia van nálunk, ahol én vagyok az úr. Nem lehet nem keményen odatenni magad, ha gyengén blokkolsz vagy rosszul szerelsz, meghal az egész játék. Ütközni kell, és ha fehér fény van, hát így jártál, lesétálsz a pályáról, pihensz egy játékot és ismét mehetsz vissza. Az ütközésre fel kell készülni, de nem szabad félni tőle. Az a legjobb benne, hogy tudod: nagyon fájdalmas pillanat következik, de a másiknak is ugyanúgy fáj. Ha csak 80%-ot adsz, kár kimenni a pályára.
Herke Zsombor szenvedélyesen mesél arról, amit valóban szeret. Szenvedélyes sportról lehet csak így mesélni, s ha az amerikai futballról gondolkodunk, valóban a felfokozott érzelmek, a sikeres küzdelem iránti fékezhetetlen vágy motiválja a játékosokat. A biztonság kedvéért megpróbálom egy másik labdajátékhoz hasonlítani az ütközés élményét:
Olyan ez, mint a kosárlabdában egy nagy blokkolás, vagy egy zsákolás?
Igen, de egy kemény ütközés jobb - szanaszét törheted az ellenfelet mindenféle büntetés nélkül. Szerintem Magyarországon is sok fiatal azért próbálja ki a mi sportunkat, mert kíváncsi arra, mit bír. Ez a férfiak sportja, nincs mese. Egyben azonban csapatsport is, olyanok vagyunk, mint egy hadsereg. Csak együtt lehet dolgozni, egyébként nem érdemes csinálni az egészet, mert vereségre vagy ítélve.
Mekkora a lemorzsolódás? Sok fiatalt foglalkoztattatok már csupán néhány edzés erejéig?
Most 42-en vagyunk, körülbelül 100-an fordultak meg nálunk az elmúlt években, szerelést közel 40-en vettek maguknak. A színvonal is emelkedik, egyre tudatosabban játszunk, igyekszünk egyre több játékot megtanulni - korábban azonban a mottónk a Hungarian Bowl-on "RANDOM FOREVER" volt. Csak rögtönöztünk minden játék előtt.
Jó vezető vagy? Felnéznek rád a többiek?
Vezéregyéniség vagyok. Hallgatnak rám a társak és azt csinálják, amit mondok. A csapat eddig olyan irányba ment, amerre én vezettem, s ezért Magyarországon szinte egyedülálló módon a passzjátékra törekszünk a futásokkal szemben. Idén a csapatunk három fővel bővült Szolnokról, s ők hatalmas erősítést jelentenek.
Mátrai Zoltán személyében egy tanult edzőjelölt is van a gárdánál - épp a szolnokiak között. Ez tudatos? Eddig ugyebár te voltál a mindenes, az alapító, csapatvezető, klubelnök, menedzser és tréner is.
Az edzőséget már átadtam, csak ezt Zoli még nem tudja - nevet nagyot Herke Zsombor. De látszik, hogy komolyan gondolja az előbbieket. Olyan tisztelettel beszélt Mátrai Zoltánról, amit egészen biztosan ki kellett érdemelni.
Zoli szerintem lassan érzi, hogy nem csak a támadósor koordinátora lesz, hanem a csapat vezetője is. Egyelőre még nem nagyon állt rá erre, de majd kiforrja magát a dolog. Ha már megcsinálja az offense sort, a védelemmel nekem nem lesz gondom.
Védelem és támadósor - szinte két külön csapat, az amerikai foci mégis egy nagy közösséggé kovácsolt benneteket. Egymásért harcoltok, s ha valaki nem végzi a munkáját, a másik meg is sérülhet, ráadásul egy kis felelőtlenség miatt kárba vész a többi ember kemény harca is.
Igen. Ezért nagyon családias a hangulat nálunk. Furcsa lehet, de ritka a veszekedés. Ez részben annak is köszönhető, hogy ha ott vagyok, nagy a fegyelem. Kollektíven büntetem a késést, a fegyelmezetlenséget. Előfordult, hogy a késők miatt a többiek mind büntetést kaptak - azonnal le kell reagálni minden hibát. Hozzáteszem, hogy ha büntetek, magammal is kiszúrok, hiszen nincs kivétel. Nekem ebben is élen kell járnom. Minden edzést keményen kezdünk, "bünti jár minden dumáért és okosságért". Ráadásul most már az a lehetőség is fennáll, hogy mi leszünk a leggazdagabb egyesület a szezonban. Bevezettük ugyanis a káromkodásért a pénzbüntetést. Egy cifra mondat egy százas a csapatkasszába.
Belegondolni sem könnyű, mennyi energiát és törődést fektettél bele a Hősök megalapításába, abba, hogy a mostani szintre eljussatok. Te mit profitálsz ebből?
Jó látni a csapat vezetőjeként, hogy akik korábban iskolatársak voltak és utálták egymást, nem csak megbékélnek, de barátokká válnak. Olyan emberek között alakult ki szoros kötődés, akik a csapat megalakulása előtt nem tudtak a másik létezéséről. Sok fiatalt is beszerveztünk, az átlagéletkor 20,9 év. Nagy élmény ezt látni, de a legjobb napok még előttünk állnak.
A családod mit szól ahhoz, hogy épp egy ilyen kőkemény sportot választottál? A kosárlabda mégiscsak szimpatikusabb egy nőnek...
Nem biztos. Amerikai focistának lenni kuriózum Magyarországon. A kérdés első felére pedig elég csak annyit mondanom, hogy a famíliából öten is ezzel a sportággal foglalkoznak. Két sógorom a játékosunk, egyikük testvére szintén a Heroes tagja, s apósom is mindenben benne van. Nővérem most lesz bíró, édesapám pedig a csapat ezermestereként is funkcionál.
Lehet, hogy számukra is vonzó volt a sport, s esetleg az is, ahogyan ezzel foglalkozom. Olyan ember vagyok, hogy ha valamit akarok, azt maximális fordulatszámon teszem, nagy kitartással. Persze nem sok ilyen dolog van, de az amerikai foci közéjük tartozik.
(ZE-RO PRESS)
Mit jelent ez a brutális játék azoknak, akik napról napra szívesen dédelgetik gondolataikban a kemény ütközéseket? Hogy alakult ki éppen Egerben egy ilyen csapat? Erről kérdeztük Herke Zsombor "mindenest", a csapat alapítóját.
Az amerikai focival baráti kapcsolatok révén ismerkedtem meg, ez adta a kezdő lökést. Aztán megnéztünk néhány meccset a televízióban, s miután a magyar sportcsatorna is elkezdett rendszeresen közvetítéseket sugározni, nagyon megszerettem ezt a gyönyörű sportágat. Előtte már évekig kosárlabdáztam, de röplabdáztam és vízilabdáztam is. A labdarúgást soha nem szerettem, az asztalitenisz ugyan közel áll hozzám feleségem, Inancsik Ági révén, szeretem is azt a sportágat, de kicsi a labda és ott nincs testi kontaktus... Úszni, futni nem szeretek, így maradt az amerikai foci.
Nem lehet megállni, hogy a kedves óriás stílusába ne habarodjon bele az ember - nem teketóriázott, hamar kiderült szavaiból, miért is vonzza a sport: a küzdelem, a harc az, ami nála dominál. No és persze a hatalmas lelkesedés.
Nos igen, mindenki azt mondta, hogy Egerben ez nem fog működni: kisváros, nem annyira aktívak az emberek és hasonló okosságok. Mi viszont nagyon lelkesek voltunk és máig azok vagyunk. Párom öccsével és leendő sógorommal, valamint egyikük barátjával álltunk össze négyen. Gyakorlatilag labdáztunk a Leányka úti sportpályán. 2005. május 11-én volt az első edzésünk, akkor heten, vagy nyolcan voltunk szerelés nélkül, csupán két labdával. Nem kellett azonban sok idő ahhoz, hogy ismerősök révén 20-30 fő összeverbuválódjon.
Puszta kíváncsiság: hét fővel és két labdával milyen edzést lehet vezényelni és honnan volt mindehhez a tudás?
Most is végzünk hasonló gyakorlatokat: beállás, labdatartás, elkapás, futások, gyorsítási gyakorlatok labdával kombinálva. Számtalan hasonló tréning végezhető szerelés és minden segédeszköz nélkül. Az információkat NFL mérkőzésekről és non-stop internet használattal szereztük. Persze a kezdetekben nagyon sokat segítettek a hazai csapatok is, tőlük kérhettünk anyagokat, edzésterveket.
Nehéz bekerülni hozzátok?
Egy csapathoz kell legalább 60 fő, amivel biztosan el tudunk indulni. Lehetnek sérülések, lemorzsolódások a mindennapi elfoglaltságok, vagy a lelkesedés apadása miatt. Komoly összegeket kell költeni a szerelésre is. Ha valaki komolyan gondolja, hogy csatlakozni szeretne hozzánk, két hétig lejárhat edzésre, megnézi a munkát, a taktikai edzést, az erőnléti tréninget, az ütközéseket és dönthet. Sokakat megrémít, amikor két 120 kg-os ember teljes erővel egymásnak ütközik, de ez benne a fantasztikus. Mi minden héten azt várjuk, hogy szombaton újra ütközhessünk. Ez megfogja az embert, s ha ráérez, már nincs kérdés. Szerződést kötünk és onnantól kezdve "enyém a teste".
Herke Zsombor
31 éves logisztikus (szállításvezető)
Nős, egy 3 éves kislány édesapja
187 cm, 110 kg
Hat éve foglalkozik rendszeresen amerikai futballal, 12 mérkőzést játszott és gyakorlatilag minden posztot kipróbált már.
Pro Bowl válogatott
Született vezéregyéniség.
Diktátor vagy?
Demokrácia van nálunk, ahol én vagyok az úr. Nem lehet nem keményen odatenni magad, ha gyengén blokkolsz vagy rosszul szerelsz, meghal az egész játék. Ütközni kell, és ha fehér fény van, hát így jártál, lesétálsz a pályáról, pihensz egy játékot és ismét mehetsz vissza. Az ütközésre fel kell készülni, de nem szabad félni tőle. Az a legjobb benne, hogy tudod: nagyon fájdalmas pillanat következik, de a másiknak is ugyanúgy fáj. Ha csak 80%-ot adsz, kár kimenni a pályára.
Herke Zsombor szenvedélyesen mesél arról, amit valóban szeret. Szenvedélyes sportról lehet csak így mesélni, s ha az amerikai futballról gondolkodunk, valóban a felfokozott érzelmek, a sikeres küzdelem iránti fékezhetetlen vágy motiválja a játékosokat. A biztonság kedvéért megpróbálom egy másik labdajátékhoz hasonlítani az ütközés élményét:
Olyan ez, mint a kosárlabdában egy nagy blokkolás, vagy egy zsákolás?
Igen, de egy kemény ütközés jobb - szanaszét törheted az ellenfelet mindenféle büntetés nélkül. Szerintem Magyarországon is sok fiatal azért próbálja ki a mi sportunkat, mert kíváncsi arra, mit bír. Ez a férfiak sportja, nincs mese. Egyben azonban csapatsport is, olyanok vagyunk, mint egy hadsereg. Csak együtt lehet dolgozni, egyébként nem érdemes csinálni az egészet, mert vereségre vagy ítélve.
Most 42-en vagyunk, körülbelül 100-an fordultak meg nálunk az elmúlt években, szerelést közel 40-en vettek maguknak. A színvonal is emelkedik, egyre tudatosabban játszunk, igyekszünk egyre több játékot megtanulni - korábban azonban a mottónk a Hungarian Bowl-on "RANDOM FOREVER" volt. Csak rögtönöztünk minden játék előtt.
Jó vezető vagy? Felnéznek rád a többiek?
Vezéregyéniség vagyok. Hallgatnak rám a társak és azt csinálják, amit mondok. A csapat eddig olyan irányba ment, amerre én vezettem, s ezért Magyarországon szinte egyedülálló módon a passzjátékra törekszünk a futásokkal szemben. Idén a csapatunk három fővel bővült Szolnokról, s ők hatalmas erősítést jelentenek.
Az edzőséget már átadtam, csak ezt Zoli még nem tudja - nevet nagyot Herke Zsombor. De látszik, hogy komolyan gondolja az előbbieket. Olyan tisztelettel beszélt Mátrai Zoltánról, amit egészen biztosan ki kellett érdemelni.
Zoli szerintem lassan érzi, hogy nem csak a támadósor koordinátora lesz, hanem a csapat vezetője is. Egyelőre még nem nagyon állt rá erre, de majd kiforrja magát a dolog. Ha már megcsinálja az offense sort, a védelemmel nekem nem lesz gondom.
Védelem és támadósor - szinte két külön csapat, az amerikai foci mégis egy nagy közösséggé kovácsolt benneteket. Egymásért harcoltok, s ha valaki nem végzi a munkáját, a másik meg is sérülhet, ráadásul egy kis felelőtlenség miatt kárba vész a többi ember kemény harca is.
Igen. Ezért nagyon családias a hangulat nálunk. Furcsa lehet, de ritka a veszekedés. Ez részben annak is köszönhető, hogy ha ott vagyok, nagy a fegyelem. Kollektíven büntetem a késést, a fegyelmezetlenséget. Előfordult, hogy a késők miatt a többiek mind büntetést kaptak - azonnal le kell reagálni minden hibát. Hozzáteszem, hogy ha büntetek, magammal is kiszúrok, hiszen nincs kivétel. Nekem ebben is élen kell járnom. Minden edzést keményen kezdünk, "bünti jár minden dumáért és okosságért". Ráadásul most már az a lehetőség is fennáll, hogy mi leszünk a leggazdagabb egyesület a szezonban. Bevezettük ugyanis a káromkodásért a pénzbüntetést. Egy cifra mondat egy százas a csapatkasszába.
Jó látni a csapat vezetőjeként, hogy akik korábban iskolatársak voltak és utálták egymást, nem csak megbékélnek, de barátokká válnak. Olyan emberek között alakult ki szoros kötődés, akik a csapat megalakulása előtt nem tudtak a másik létezéséről. Sok fiatalt is beszerveztünk, az átlagéletkor 20,9 év. Nagy élmény ezt látni, de a legjobb napok még előttünk állnak.
A családod mit szól ahhoz, hogy épp egy ilyen kőkemény sportot választottál? A kosárlabda mégiscsak szimpatikusabb egy nőnek...
Nem biztos. Amerikai focistának lenni kuriózum Magyarországon. A kérdés első felére pedig elég csak annyit mondanom, hogy a famíliából öten is ezzel a sportággal foglalkoznak. Két sógorom a játékosunk, egyikük testvére szintén a Heroes tagja, s apósom is mindenben benne van. Nővérem most lesz bíró, édesapám pedig a csapat ezermestereként is funkcionál.
Lehet, hogy számukra is vonzó volt a sport, s esetleg az is, ahogyan ezzel foglalkozom. Olyan ember vagyok, hogy ha valamit akarok, azt maximális fordulatszámon teszem, nagy kitartással. Persze nem sok ilyen dolog van, de az amerikai foci közéjük tartozik.
(ZE-RO PRESS)