Mint ismeretes, a korábbi egri focista Hegedűs Dávid, a Kaposvár középpályása térdproblémái miatt nem futballozhat tovább élvonalbeli szinten. A 25 éves játékos 2009 januárjában igazolt a másodosztályú Szolnoktól a Rákóczihoz, majd nyáron térdoperáción esett át, ám a játékos állapotán már nem lehetett javítani. Hegedűs a rakoczifc.hu-n elmondta: ha csak szurkolóként is, de megpróbál ott lenni első és utolsó NB I-es csapata mérkőzésein. A futballista az ősszel is próbált edzeni, és segíteni a csapatát, de január közepére kiderült, hogy Hegedűs Dávid térde nem bírja az élvonalbeli terhelést. A játékos és a Rákóczi a közelmúltban szerződést bontott egymással. Alacsonyabb osztályban folytathatja a focit, a Heves színeiben már pályára is lépett egy edzőmérkőzésen.
– Azzal együtt, hogy nyár óta volt időm felkészülni arra, hogy gyakorlatilag vége a pályafutásomnak nagyon nehéz napokat éltem, élek át. Nehéz kényszerűségből abbahagyni azt, amit szeret az ember, már pedig nekem a foci a mindenem. A kedvezőtlen hírek után a Rákóczinál is mindenki biztatott, a játékostársak, az edzők, a vezetők és persze a szurkolók is tartották bennem a hitet. Nem tagadom, megkönnyeztem, amikor elbúcsúztam a csapattól. Amikor Néber doktor elém állt, és megmondta, hogy mi a helyzet egyszerűen nem hittem el. Valóban, fél évet még küzdöttem, ám éreztem, hogy nem javul a lábam. Az ősszel már nem is tudtam rendesen edzeni, hiszen sok tréninget ki kellett hagynom. Azt pedig önkritikusan bevallom, hogy amikor pályára kerültem, nem úgy teljesítettem, ahogy magamtól is elvártam volna. Az előbb említett edzéskihagyások mellett ebben az is közrejátszott, hogy lelkileg nagyon megfogott a dolog. Azt gondoltam, hogy a decemberi pihenő jót tesz a térdemnek, ám a januári felkészülés kezdetén be kellett látnom, hogy nem bírom tovább – összegezte helyzetét Hegedűs Dávid a rakoczifc.hu oldalán.
A hamar közönségkedvenccé váló játékos nem szeretne természetesen elszakadni a labdarúgástól, alacsonyabb osztályban még pályára lépne és úgy gondolja, az edzői pályán is érhet még el sikereket. A 25 éves középpályás azért ott lesz a Kaposvár meccsein – még ha „csak” szurkolóként is.
– A labdarúgástól nem szeretnék elszakadni, s heti egy-két edzést bír a térdem, ami azt jelenti, hogy megye I-ben, esetleg NB III-ban tudnék játszani. Emellett szeretnék edzősködni is, azaz elkezdem képezni magam. Nyilván munka után is néznem kell, ami nem okoz majd gondot abból a szempontból, hogy akkor is dolgoztam a foci mellett, amikor alacsonyabb osztályban játszottam. A barátnőm és a családom is mellettem van, s nagy szükségem is van a támogatásukra. Az fel sem merült bennem, hogy ne járnék el a meccsekre. A Rákóczi nyíregyházi, diósgyőri, debreceni és fővárosi találkozóin szeretnék ott lenni, remélem ezt majd a leendő munkám is megengedi. A csapattársakkal is tartom a kapcsolatot, hiszen barátságokat is kötöttem az elmúlt egy évben. Szerettem volna bizonyítani, többet mutatni Kaposváron, sajnos másként alakultak a dolgok. Mindig kis célokat tűztem magam elé, mint például bekerülni a csapatba, aztán stabil kezdőnek lenni. Most is így teszek, csak az élet más területén kell a céljaimat meghatározni, illetve elérni.
Forrás: sonline.hu
rakoczifc.hu
– Azzal együtt, hogy nyár óta volt időm felkészülni arra, hogy gyakorlatilag vége a pályafutásomnak nagyon nehéz napokat éltem, élek át. Nehéz kényszerűségből abbahagyni azt, amit szeret az ember, már pedig nekem a foci a mindenem. A kedvezőtlen hírek után a Rákóczinál is mindenki biztatott, a játékostársak, az edzők, a vezetők és persze a szurkolók is tartották bennem a hitet. Nem tagadom, megkönnyeztem, amikor elbúcsúztam a csapattól. Amikor Néber doktor elém állt, és megmondta, hogy mi a helyzet egyszerűen nem hittem el. Valóban, fél évet még küzdöttem, ám éreztem, hogy nem javul a lábam. Az ősszel már nem is tudtam rendesen edzeni, hiszen sok tréninget ki kellett hagynom. Azt pedig önkritikusan bevallom, hogy amikor pályára kerültem, nem úgy teljesítettem, ahogy magamtól is elvártam volna. Az előbb említett edzéskihagyások mellett ebben az is közrejátszott, hogy lelkileg nagyon megfogott a dolog. Azt gondoltam, hogy a decemberi pihenő jót tesz a térdemnek, ám a januári felkészülés kezdetén be kellett látnom, hogy nem bírom tovább – összegezte helyzetét Hegedűs Dávid a rakoczifc.hu oldalán.
A hamar közönségkedvenccé váló játékos nem szeretne természetesen elszakadni a labdarúgástól, alacsonyabb osztályban még pályára lépne és úgy gondolja, az edzői pályán is érhet még el sikereket. A 25 éves középpályás azért ott lesz a Kaposvár meccsein – még ha „csak” szurkolóként is.
– A labdarúgástól nem szeretnék elszakadni, s heti egy-két edzést bír a térdem, ami azt jelenti, hogy megye I-ben, esetleg NB III-ban tudnék játszani. Emellett szeretnék edzősködni is, azaz elkezdem képezni magam. Nyilván munka után is néznem kell, ami nem okoz majd gondot abból a szempontból, hogy akkor is dolgoztam a foci mellett, amikor alacsonyabb osztályban játszottam. A barátnőm és a családom is mellettem van, s nagy szükségem is van a támogatásukra. Az fel sem merült bennem, hogy ne járnék el a meccsekre. A Rákóczi nyíregyházi, diósgyőri, debreceni és fővárosi találkozóin szeretnék ott lenni, remélem ezt majd a leendő munkám is megengedi. A csapattársakkal is tartom a kapcsolatot, hiszen barátságokat is kötöttem az elmúlt egy évben. Szerettem volna bizonyítani, többet mutatni Kaposváron, sajnos másként alakultak a dolgok. Mindig kis célokat tűztem magam elé, mint például bekerülni a csapatba, aztán stabil kezdőnek lenni. Most is így teszek, csak az élet más területén kell a céljaimat meghatározni, illetve elérni.
Forrás: sonline.hu
rakoczifc.hu