Tizenhat esztendővel ezelőtt, 1993. november 25-én, az "évszázad mérkőzésének" 50 éves jubileuma alkalmából ünnepeltük először a Magyar Labdarúgás Napját, s azóta is felidézik a dicső múltat a jeles napon. A hajdani Aranycsapat és a legendás londoni 6-3 emlékére szerdán 15.00 órakor kopjafát avatnak és szentelnek fel Ópusztaszeren, a Nemzeti Történelmi Emlékparkban. Személyesen jelen lesz Buzánszky Jenő egykori legendás hátvéd, a köszöntőt Kisteleki István MLSZ elnök mondja.
különleges időpont és környezet méltó alkalmat kínál a hazai és nemzetközi futballélet egyik kiemelkedő egyéniségének köszöntésére is: dr. Szilágyi Györgynek, az MLSZ tiszteletbeli elnökének 80. születésnapját ünneplik majd Ópusztaszeren.
1953. november 25., London (Anglia), Wembley Stadion
bíró: Leo Horn (Hollandia), nézőszám: 105,000
Barátságos mérkőzés
Magyarország - Anglia 6-3 (4-2)
Grosics (78. perctől Gellér II) - Merrick
Buzánszky - Ramsey
Lóránt - Johnston
Lantos - Eckersley
Bozsik II - Wright
Zakariás - Dickinson
Budai II - Matthews
Kocsis - Taylor
Hidegkuti - Mortensen
Puskás - Sewell
Czibor - Robb
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv
Góllövő: Hidegkuti (2. perc), Sewell (14. perc), Hidegkuti (22. perc), Puskás (25. perc), Puskás (29. perc), Mortensen (38. perc), Bozsik II (50. perc), Hidegkuti (53. perc), Ramsey (58. perc, 11-es)
Ezt a mérkőzést nem csak a két országban figyelték, hanem egész Európa és az akkori futball világ. Az angolok az "évszázad mérkőzésének" hirdették ki ezt a találkozót. Minthogy két világ, két futball nagyhatalom, a múlt játékstílusa az újítók, a sportág kitalálói, és az olimpiai bajnok csapott össze. Az "angol oroszlánok" és a "mágikus magyarok". A magyar csapat mérkőzési felkészülése rendkívül precízen zajlott. Kiszűrték az ellenfél taktikájának előnyeit és hátrányait. Olyannyira fontosnak érezték a magyarok is ezt a mérkőzést, hogy A Wembley stadion paramétereit átmodellezték a Vasas pályára, hogy még jobban szokják játékosaink a kinti körülményeket. Az összecsapás előtt pár nappal érkezett meg a csapat a szigetországba. A taktika az ellenfél lerohanása volt. Fontos szerepet kapott a csatársor folyamatos helyváltoztatása, ami segíthetett az ellenfél hátvédsorának szétzilálásában. Az angolok talán le is kezelték csapatunkat, a mérkőzés előtt be sem melegítettek normálisan. Több, mint százezer ember várta visszafojtott légzettel a mérkőzés kezdetét. Már az első percben Bozsik labdaszerzéséből Hidegkutit indította, majd egy szóló után az első percben megszületett az első magyar gól. Az akció annyira váratlan volt, hogy a kapusnak mozdulnia sem volt ideje. Alig negyedóra múlva az angolok válaszoltak. Mortensen indította Sewell-t a bal alsó sarokba lőtt. A huszadik percnél járt a mérkőzés, amikor a bal oldalon Czibor száguldott fel. Beadása Puskást találta meg, aki Hidegkutinak adta tovább és ezzel a második gólját jegyezte ezután. A harmadik magyar gólt joggal nevezik az "évszázad góljának". Tetszetősen hozta fel a magyar csapat a labdát. Czibor laposan begurította az akció végén Puskásnak aki (később világhírű visszahúzós cselével) elküldte a becsúszó Wright-ot, a világ egyik legjobb hátvédjét és egy személyben az ellenfél csapatkapitányát. Mindez magában gyönyörű pillanat volt és pont az i-re, hogy gyilkos védhetetlen bombát lőtt a kapuba. 1-3. Bozsik huszonöt méterről szabadrúgást végezhetett el, amibe félúton Puskás beletette a lábát és bepattogott az ellenkező kapufához. 1-4. Az első félidőben még Mortensen révén szereztek még egy gólt. 2-4. az 50. percben felszabadító rúgást Puskás összeszedte Bozsik elé szolgálta azt és Cucu a 16oson kívülről a kapu jobb oldalán a léc alá vágta a labdát. 2-5. Három perccel később Puskás Hidegkutit hozta helyzetbe aki mesterhármast állított be góljával. 2-6. A végeredményt Ramsey állította be büntetőből. 3-6.
VÉLEMÉNYEK:
„Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg...A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a magyart nem...Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban.” - Angol sajtóvélemény.
„...a magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes...” – Billy Wright, az angol csapat kapitánya.
„Sajnos a magyar játékosok nem engedték megmutatni a mieinknek, hogy tulajdonképpen mit is tudnak. Tanulságos volt számunkra a mérkőzés és nem szégyenlünk tanulni a tanítványoktól. A magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését.” – Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője.
„Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már beteljesedett.” – Vittorio Pozzo, az olaszok egykori szövetségi kapitánya.
különleges időpont és környezet méltó alkalmat kínál a hazai és nemzetközi futballélet egyik kiemelkedő egyéniségének köszöntésére is: dr. Szilágyi Györgynek, az MLSZ tiszteletbeli elnökének 80. születésnapját ünneplik majd Ópusztaszeren.
1953. november 25., London (Anglia), Wembley Stadion
bíró: Leo Horn (Hollandia), nézőszám: 105,000
Barátságos mérkőzés
Magyarország - Anglia 6-3 (4-2)
Grosics (78. perctől Gellér II) - Merrick
Buzánszky - Ramsey
Lóránt - Johnston
Lantos - Eckersley
Bozsik II - Wright
Zakariás - Dickinson
Budai II - Matthews
Kocsis - Taylor
Hidegkuti - Mortensen
Puskás - Sewell
Czibor - Robb
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv
Góllövő: Hidegkuti (2. perc), Sewell (14. perc), Hidegkuti (22. perc), Puskás (25. perc), Puskás (29. perc), Mortensen (38. perc), Bozsik II (50. perc), Hidegkuti (53. perc), Ramsey (58. perc, 11-es)
VÉLEMÉNYEK:
„Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg...A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a magyart nem...Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban.” - Angol sajtóvélemény.
„...a magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes...” – Billy Wright, az angol csapat kapitánya.
„Sajnos a magyar játékosok nem engedték megmutatni a mieinknek, hogy tulajdonképpen mit is tudnak. Tanulságos volt számunkra a mérkőzés és nem szégyenlünk tanulni a tanítványoktól. A magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését.” – Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője.
„Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már beteljesedett.” – Vittorio Pozzo, az olaszok egykori szövetségi kapitánya.