Sokadszor cikkezünk már arról, hogy öt év milyen nagy idő: a 2004-es újjáalakuló egri vízilabdacsapatból hárman is távoznak most. Köztük van Nyéki Balázs és Kiss Csaba, utóbbi egyenesen Spanyolországból, a Sabadell együtteséből igazolt haza annak idején a Gerendás-csapat kedvéért. Most véget ért egy korszak, szép sikerekkel, nagy kudarcokkal, óriási csatákkal, egy olyan kisvárostól búcsúzik a szegedi játékos, melyet egész egyszerűen a szívébe zárt. Most az olasz bajnokságban szereplő Nervi pólósa lesz. Beszámolhatunk arról is, hogy Nyéki „Süni”, akivel korábban már közöltünk interjút, szintén a Nervi játékosa lesz, folytatódik tehát a játékosok barátsága, dupla egri igazolást ütött nyélbe a feltörekvő talján csapat.
Kiss Csaba „Csacsi” 31 évesen kezd újat Olaszországban. Vele készítettünk amolyan összegző beszélgetést az egri búcsú kapcsán.
Interjúnk meghallgatható itt -
- Nagyon szép öt évet töltöttem itt, jól éreztem magam, de egyszer minden véget ér. Felemás érzések vannak bennem, szerettem volna Egerben bajnok lenni, ez nem jött össze, pedig kétszer is közel voltunk hozzá. Emiatt kesernyés a szám íze, ugyanakkor az, hogy ebben a csapatban játszhattam és ilyen edzőkkel dolgozhattam, mindenképpen kiváltság, nagyon hasznos volt a számomra. Remélem, hogy hagytam nyomot magam után, hogy maradt itt Egerben valami, amihez én is hozzátettem a magam részét.
Öt év meghatározó időszak, pláne egy pólós pályafutásában. Az lesz szerinted is?
Biztosan az, Spanyolországban is „csak” négy évet töltöttem, így ez az egri öt év a karrierem leghosszabb egységes időszaka volt. Ez a város, ez a klub nagyon fontos állomása mind az életemnek, mind a pályafutásomnak. Szerepelhettem egri színekben a válogatottban is, ez mutatja az itteni szakmai hátteret is.
Van-e esetleg valami miatt hiányérzet benned a bajnoki arany elmaradásán túl?
Nem nagyon tudok ilyet mondani, ami az eredményességet illeti. Hiányérzet lehet azonban a saját játékommal kapcsolatban. Ha az utóbbi két évet nézem, nem lehetek magammal teljesen elégedett. Ennél sokkal jobban is tudok vízilabdázni, ezt gondolom a szurkolók, vezetők, sportbarátok is tudják, talán ennek is köze van az Egerből való távozásomhoz. Ez megint kissé keserű, de menni kell tovább, hiszek abban, hogy még nagyon szép évek is vannak a pályafutásomban, s remélem, hogy ezek most következnek.
Mi volt a csúcspont, akár mérkőzés, akár egy-egy momentum?
Nagyon szép napok voltak a nagy BL-csaták időszakában. Óriási élmények maradtak meg bennem az egri uszodából, amikor a Recco, vagy a Possillipo játszott itt. Ezek az ütközetek egy sportoló életében örökre megmaradnak. A Magyar Kupa győzelem is felejthetetlen emlék, itt nyertem meg először ezt a trófeát.
Ezer szállal kötődsz már Egerhez, egy-két év alatt elfogadott téged is a közönség…
Nagyon megszerettem ezt a várost, szegedi vagyok, de akár innen utaztam oda, akár fordítva, mindig azt mondtam, hogy haza megyek. Ez a két otthonom volt. Ahhoz, hogy az ember szeresse a hétköznapokat, és hogy egy ilyen csodás várost tényleg csodásnak érezzen, ehhez kellenek a pozitív hangok, a barátok, amik itt adottak voltak. Ez nagyon fog hiányozni, a kisvárosi érzés, a remek hangulat, Eger különlegessége, ezek miatt jó volt felébredni minden reggel.
Külföldről érkeztél, külföldre távozol. Mi a jövő?
Nervi egy tengerparti kisváros Olaszországban, most a bajnokság hatodik helyén zártak. Biztosan nem ugyanazok az impulzusok érnek majd, mint Egerben, de a változás, az új mindig jó, állok elébe, nagy várakozással vagyok. Azzal, hogy Egerben befejeződött valami, rögtön el is kezdődik egy más szakasz: új ajtó nyílt, és már nagyon várom, hogy beléphessek rajta.
Ezek szerint továbbra is Nyéki Balázs csapattársa leszel...
Így van, ez külön pikantériát ad az egésznek, hatalmas öröm, hogy Sünivel játszhatok továbbra is egy csapatban. Nagyon jól megértjük egymást, sokat kaptam már tőle, vízben és uszodán kívül is, jó, hogy ez a kapcsolat folytatódhat, csak hát sajnos egy másik városban.
Mit üzensz a szimpatizánsoknak, drukkereknek, akiktől nem sikerült elköszönni?
Nem úgy sikerült a búcsú, ahogyan én szerettem volna. Remélem, hogy megbocsátják nekem azokat a meccseket, ahol nem úgy szerepeltem, ahogyan várták. Másodsorban csak köszönettel tartozom mind a szurkolóknak, vezetőknek, a szponzoroknak és Gerendás György vezetőedzőnek is a csodás élményekért, a szép évekért, amiket itt tölthettem. Remélem, hogy az utánam következő egri játékosok is ugyanolyan büszkék lesznek arra, hogy ennek a városnak a színeiben, ebben a gyönyörű uszodában játszhatnak, mert én nagyon büszke voltam mindig, amikor egy-egy összecsapáson körbenéztem és azt láttam, mennyi ember kíváncsi ránk. Bízom abban, hogy az egri emberekben ugyanolyan szép emlékként maradok meg, mint amilyen nekem marad ez az öt év. Továbbra is: HAJRÁ EGER! – búcsúzott a rajongóktól az egri 6-os sapkát öt éven át viselő Kiss Csaba.
Süni is döntött…
A napokban 29. életévét betöltő Nyéki Balázs mostanában nyilatkozott rádiónknak a búcsúról. Akkor még a jövőt illetően bizonytalan volt, nem mondott semmit, csak azt, hogy van néhány külföldi ajánlata. A „Süni” becenévre hallgató sportolót már többször környékezte az olasz Nervi együttese, s most, hogy Egerből távozik, pályafutása a talján klubnál folytatódik. Ha sikerül megvetnie a lábát, a gólerős Nyékinek még jó néhány szép éve lehet Olaszországban. Úgy tudjuk: Süni másik lehetősége a montenegrói Budvanska Rivijera lett volna.
Távozó pólósainknak ez alkalommal is jó játékot és sok sikert kívánunk új egyesületükben!
ZentaiL
Kép: Zagyi Tibor, illetve egerwaterpolo.hu
Kiss Csaba „Csacsi” 31 évesen kezd újat Olaszországban. Vele készítettünk amolyan összegző beszélgetést az egri búcsú kapcsán.
Interjúnk meghallgatható itt -
- Nagyon szép öt évet töltöttem itt, jól éreztem magam, de egyszer minden véget ér. Felemás érzések vannak bennem, szerettem volna Egerben bajnok lenni, ez nem jött össze, pedig kétszer is közel voltunk hozzá. Emiatt kesernyés a szám íze, ugyanakkor az, hogy ebben a csapatban játszhattam és ilyen edzőkkel dolgozhattam, mindenképpen kiváltság, nagyon hasznos volt a számomra. Remélem, hogy hagytam nyomot magam után, hogy maradt itt Egerben valami, amihez én is hozzátettem a magam részét.
Öt év meghatározó időszak, pláne egy pólós pályafutásában. Az lesz szerinted is?
Van-e esetleg valami miatt hiányérzet benned a bajnoki arany elmaradásán túl?
Nem nagyon tudok ilyet mondani, ami az eredményességet illeti. Hiányérzet lehet azonban a saját játékommal kapcsolatban. Ha az utóbbi két évet nézem, nem lehetek magammal teljesen elégedett. Ennél sokkal jobban is tudok vízilabdázni, ezt gondolom a szurkolók, vezetők, sportbarátok is tudják, talán ennek is köze van az Egerből való távozásomhoz. Ez megint kissé keserű, de menni kell tovább, hiszek abban, hogy még nagyon szép évek is vannak a pályafutásomban, s remélem, hogy ezek most következnek.
Mi volt a csúcspont, akár mérkőzés, akár egy-egy momentum?
Nagyon szép napok voltak a nagy BL-csaták időszakában. Óriási élmények maradtak meg bennem az egri uszodából, amikor a Recco, vagy a Possillipo játszott itt. Ezek az ütközetek egy sportoló életében örökre megmaradnak. A Magyar Kupa győzelem is felejthetetlen emlék, itt nyertem meg először ezt a trófeát.
Ezer szállal kötődsz már Egerhez, egy-két év alatt elfogadott téged is a közönség…
Nagyon megszerettem ezt a várost, szegedi vagyok, de akár innen utaztam oda, akár fordítva, mindig azt mondtam, hogy haza megyek. Ez a két otthonom volt. Ahhoz, hogy az ember szeresse a hétköznapokat, és hogy egy ilyen csodás várost tényleg csodásnak érezzen, ehhez kellenek a pozitív hangok, a barátok, amik itt adottak voltak. Ez nagyon fog hiányozni, a kisvárosi érzés, a remek hangulat, Eger különlegessége, ezek miatt jó volt felébredni minden reggel.
Külföldről érkeztél, külföldre távozol. Mi a jövő?
Ezek szerint továbbra is Nyéki Balázs csapattársa leszel...
Így van, ez külön pikantériát ad az egésznek, hatalmas öröm, hogy Sünivel játszhatok továbbra is egy csapatban. Nagyon jól megértjük egymást, sokat kaptam már tőle, vízben és uszodán kívül is, jó, hogy ez a kapcsolat folytatódhat, csak hát sajnos egy másik városban.
Mit üzensz a szimpatizánsoknak, drukkereknek, akiktől nem sikerült elköszönni?
Nem úgy sikerült a búcsú, ahogyan én szerettem volna. Remélem, hogy megbocsátják nekem azokat a meccseket, ahol nem úgy szerepeltem, ahogyan várták. Másodsorban csak köszönettel tartozom mind a szurkolóknak, vezetőknek, a szponzoroknak és Gerendás György vezetőedzőnek is a csodás élményekért, a szép évekért, amiket itt tölthettem. Remélem, hogy az utánam következő egri játékosok is ugyanolyan büszkék lesznek arra, hogy ennek a városnak a színeiben, ebben a gyönyörű uszodában játszhatnak, mert én nagyon büszke voltam mindig, amikor egy-egy összecsapáson körbenéztem és azt láttam, mennyi ember kíváncsi ránk. Bízom abban, hogy az egri emberekben ugyanolyan szép emlékként maradok meg, mint amilyen nekem marad ez az öt év. Továbbra is: HAJRÁ EGER! – búcsúzott a rajongóktól az egri 6-os sapkát öt éven át viselő Kiss Csaba.
Süni is döntött…
Távozó pólósainknak ez alkalommal is jó játékot és sok sikert kívánunk új egyesületükben!
ZentaiL
Kép: Zagyi Tibor, illetve egerwaterpolo.hu