Súlyos vádakkal kommentálta Szabó Márió cselekedetét Kocsis Zoltán néhány órával ezelőtt portálunkon. Az Egri FC technikai vezetője szerint a labdarúgó szándékosan kezezett a Vasas II. ellen lejátszott bajnoki meccs hajrájában, aminek következtében jogos büntetőhöz jutott a fővárosi alakulat. A tizenegyest értékesítették, így a Vasas fiataljai boldogan távoztak a Városi Stadionból. Fontosnak találtuk, hogy megszólaltassuk a főszereplőt is, akit bojkottal vádoltak, sőt félig-meddig a nyakába varrták a szombati fiaskót. Az Egri FC-től kedden eltanácsolt játékos felháborodva hallgatta Kocsis Zoltán nyilatkozatát. Lehetőséget adtunk számára, hogy éljen a reagálással. A támadó középpályás hazugságnak nevezte mindazt, ami vele kapcsolatosan elhangzott.
- A szombati cselekedetnek állítólag voltak előzményei is. Bojkottáltad az edzéseket?
- Nevetséges. Egy percig sem tagadom, hogy nem éreztem jól magam az utóbbi időben. Szorgalmasan jártam edzésre, mégsem szerepelhettem a csapatban. Több olyan játékos ezzel szemben úgy kapott lehetőséget, hogy sem a meccseken, sem pedig a tréningeken nem tették kellőképpen oda magukat. Kevés olyan játékos van csapatban, aki az alapozást becsületesen végigcsinálta. Én köztük voltam. Bántott, hogy szombaton is olyan focista kapott lehetőséget, aki egész héten vírusos betegséggel küzdött, és egy foglalkozáson sem vett részt. Az elmúlt héten egymás közötti játék volt, amikor dühömben tényleg a lelátóra rúgtam a labdát. Ezt az adott szituáció szülte. Igaz gondolkodhattam volna másképpen is, de ez még véletlenül sem nevezhető bojkottnak. Baranyi Miklós edzővel megbeszéltem a dolgokat. Ha nagy harag lett volna, akkor nem állít be szombaton a Vasas-meccsen.
- Hogyan emlékszel vissza az ominózus szituációra?
- Először is örültem, hogy végre játszhatok, más kérdés, hogy egy számomra teljesen idegen posztra cseréltek be. Jött egy beadás. Felugrottam fejelni, viszont nem láttam, hogy mögöttem kik és hogyan helyezkednek el. Mivel nem értem el fejjel a labdát feltettem a kezem, hogy az ellenfelet megzavarjam. Jött az újabb beívelés, ekkor pedig megcsúsztam és teljesen véletlenül ráestem a labdára. Elnézést kérek a játékostársaktól és a szurkolóktól is, de tettem nem volt szándékos.
- Információink szerint a meccs végén mosolyogtál az öltözőben.
- Ez így igaz. Kínomban tettem. Saját magamon képes lettem volna akár röhögni is. Végre lehetőséget kaptam, és a szerencsétlenségemmel ártottam a csapatnak. Szándékosan soha nem tennék ilyet. Saját magam ellensége sem vagyok. A döntetlenért kapunk prémiumot, így viszont az én zsebem is üresen maradt.
- Eltanácsoltak a csapattól. Hogyan képzeled el a jövőd?
- Edzésben maradok, persze nem a Városi Stadionban. Szeretek focizni. Egerben szerettem volna bizonyítani, sajnos ennyire futotta. Felkészültem arra, hogy ez a bélyeg rajtam marad. Lelkiismeretem tiszta, legfeljebb csak az bánt, hogy miattam kapott ki a csapat.
Rozsnaki Gábor
Fotó: Zagyi Tibor
- A szombati cselekedetnek állítólag voltak előzményei is. Bojkottáltad az edzéseket?
- Nevetséges. Egy percig sem tagadom, hogy nem éreztem jól magam az utóbbi időben. Szorgalmasan jártam edzésre, mégsem szerepelhettem a csapatban. Több olyan játékos ezzel szemben úgy kapott lehetőséget, hogy sem a meccseken, sem pedig a tréningeken nem tették kellőképpen oda magukat. Kevés olyan játékos van csapatban, aki az alapozást becsületesen végigcsinálta. Én köztük voltam. Bántott, hogy szombaton is olyan focista kapott lehetőséget, aki egész héten vírusos betegséggel küzdött, és egy foglalkozáson sem vett részt. Az elmúlt héten egymás közötti játék volt, amikor dühömben tényleg a lelátóra rúgtam a labdát. Ezt az adott szituáció szülte. Igaz gondolkodhattam volna másképpen is, de ez még véletlenül sem nevezhető bojkottnak. Baranyi Miklós edzővel megbeszéltem a dolgokat. Ha nagy harag lett volna, akkor nem állít be szombaton a Vasas-meccsen.
- Hogyan emlékszel vissza az ominózus szituációra?
- Először is örültem, hogy végre játszhatok, más kérdés, hogy egy számomra teljesen idegen posztra cseréltek be. Jött egy beadás. Felugrottam fejelni, viszont nem láttam, hogy mögöttem kik és hogyan helyezkednek el. Mivel nem értem el fejjel a labdát feltettem a kezem, hogy az ellenfelet megzavarjam. Jött az újabb beívelés, ekkor pedig megcsúsztam és teljesen véletlenül ráestem a labdára. Elnézést kérek a játékostársaktól és a szurkolóktól is, de tettem nem volt szándékos.
- Információink szerint a meccs végén mosolyogtál az öltözőben.
- Ez így igaz. Kínomban tettem. Saját magamon képes lettem volna akár röhögni is. Végre lehetőséget kaptam, és a szerencsétlenségemmel ártottam a csapatnak. Szándékosan soha nem tennék ilyet. Saját magam ellensége sem vagyok. A döntetlenért kapunk prémiumot, így viszont az én zsebem is üresen maradt.
- Eltanácsoltak a csapattól. Hogyan képzeled el a jövőd?
- Edzésben maradok, persze nem a Városi Stadionban. Szeretek focizni. Egerben szerettem volna bizonyítani, sajnos ennyire futotta. Felkészültem arra, hogy ez a bélyeg rajtam marad. Lelkiismeretem tiszta, legfeljebb csak az bánt, hogy miattam kapott ki a csapat.
Rozsnaki Gábor
Fotó: Zagyi Tibor