A vasárnapra virradó éjjel brutális módon meggyilkolt 26 éves veszprémi kézilabdázóra, Marian Cozmára emlékeztek hétfőn délután csendes gyertyagyújtással és főhajtással Egerben, a dr. Kemény Ferenc Sportcsarnok főbejáratánál. Az Egri Városi Sportiskola minden szakosztálya és a városunkban működő valamennyi sportág képviselői összegyűltek, hogy fejet hajtsanak a megdöbbentő tragédia áldozata előtt. Megindító volt a sportemberek, drukkerek összetartása, a szinte értetlen csendes főhajtás, az újabb és újabb gyertyák kigyúló fénye. Marian Cozma 26 évet élt, a román kézilabdázót szíven szúrták egy szórakozóhely előtt, míg két társát, Zarko Sesumot és Ivan Pesicet agyba-főbe verték, megkéselték, megrugdosták. Változásért kiált a világ.
Veszprémben vasárnap ezren gyűltek össze, Gyöngyösön és számos más városban is találkoztak a sportbarátok, hogy megrendüléssel búcsút vegyenek a meggyilkolt Cozmától. Hétfő délután zárt kapus edzést volt kénytelen elrendelni Mocsai Lajos veszprémi tréner, a soha nem látott mértékű médiaérdeklődés miatt. Hazai és külföldi televíziós stábok, rádióriporterek, újságírók és fotósok tucatjai érkeztek a megyeszékhelyre, s az edző „a zavartalan munkavégzés érdekében" döntött a sajtó kizárása mellett. Idekapcsolódó hír: a bakonyi klub irányítói - a játékosok véleményét is meghallgatva - úgy határoztak, hogy nem kérik a vasárnapi, a spanyol Ademar Leon csapatával vívandó Bajnokok Ligája-mérkőzés elhalasztását, noha Cozma feldolgozhatatlan halála mellett azzal is számolniuk kell: nem szerepelhet a találkozón a súlyos fejsérülést szenvedő szerb Zsarko Sesum és a támadás következtében egyik veséjét elveszítő horvát Ivan Pesic sem.
- A fiúk úgy vélik, a fájdalom még jobban egységbe forrasztja őket, ez erőt adhat számukra, ezért játszani akarnak. Le a kalappal előttük - nyilatkozta Mocsai tegnap, egyúttal hozzátette, hogy az együttest mielőbb meg kell erősíteni.
JEGYZET
Veszprémi halál, egri csend
Marian Cozma – ez a név járta be egész Magyarországot ezen a ködös, napsütést nem is hozó hétfői napon. Egy meggyilkolt 26 éves fiatalember neve, egy sportolóé, aki társaival, többek között Zsarko Sesummal és Ivan Pesiccel együtt egy veszprémi szórakozóhelyen kiállt az igazság mellett, szemben egy bűnöző hordával. Mindhárman súlyosan sérültek, a 211 cm magas szelíd óriás, a magyar kézilabda válogatottba tartó Cozma nem élte túl a szívét érő döfést. Rá emlékeztünk sokan Egerben is, tehetetlenül, tanácstalanul, emlegetve, hogy túl fiatal volt még, néhány percig rémülten megdermedve a korszellem előtt, abban a világban, amit az elmúlt években felépítettünk, és felépítettek helyettünk.
Egy névtől volt hangos ma Magyarország: Marian Cozma emléke az őt emlegetők legtöbbjének csupán egy vasárnap hajnali tragédiát jelent, egy bestiális gyilkosságot, az ordas valóság ismételt jelentkezését. Reméljük, senki sem elszálló hírként fogta fel a szörnyű történéseket, bizakodunk, hogy ez a tragédia a legtöbb magyar embernek még nem a napi betevő borzongást és médiaszirupot jelentette. Csak remélni lehet: az a húsba markoló tény, hogy majdnem három Veszprémben légióskodó külföldi élsportoló veszett oda egy ismert agresszív horda miatt, nem kerül a szemétbe a tegnapi újságokkal együtt.
Szinte csak hinni lehet, hogy megállunk és tanulunk, nem szörnyülködni, de összefogni, főhajtás mellett előbb csendben maradni, majd fejet felemelni és erőt gyűjtve megálljt parancsolni az erőszaknak. Bízzunk, mert ha megálltunk és hasonlóképpen gondolkodtunk, még érző emberek vagyunk.
A tények nagyon ridegek: "egy bárban erőszakos cselekmény történt, szíven szúrtak egy embert." Veszprém nyílt utcáján volt mindez, egy kisvárosban, amely akár Eger is lehetne. Örüljünk és adjunk hálát, hogy mi még nem tartunk itt. Valljuk be: szombaton este még Veszprém sem hitte, hogy idáig jutott. Ismerjük el: nem tudjuk kétséget kizáróan biztosítani, hogy holnap nem fordul elő hasonló eset a mi városunkban, hiszen a közbiztonság javításán (ne járjanak késsel, tőrrel az emberek az utcán), az egészséges társadalmi viselkedés megtanításán túl varázsütésre annyi mindent kellene még megteremtenünk, amit vagy eldobtunk magunktól, vagy még nem értünk el. Olyan messze vagyunk a "biztonságos világtól", hogy azt sem tudjuk, hogy mihez kapjunk, mire gondoljunk. Mégis rajtunk múlnak az egyes részletek, mégis mindig bíznunk kell, épp ezért legyünk csendben és emlékezzünk három fiatal sportemberre, s kiváltképp egyre közülük, aki már nem foghat labdát a kezébe. A tragédia ködéből kitörve is bízzunk, mert remény nélkül halott a jövőnk. Erre tanít most az a név, melyet már sajnos a sport iránt nem érdeklődő kisnyugdíjas, a költő, a bankár is ismer. Erre tanít a néhai Marian Cozma neve.
Összeállítás és jegyzet: ZentaiL
Kép: Zagyi Tibor
Veszprémben vasárnap ezren gyűltek össze, Gyöngyösön és számos más városban is találkoztak a sportbarátok, hogy megrendüléssel búcsút vegyenek a meggyilkolt Cozmától. Hétfő délután zárt kapus edzést volt kénytelen elrendelni Mocsai Lajos veszprémi tréner, a soha nem látott mértékű médiaérdeklődés miatt. Hazai és külföldi televíziós stábok, rádióriporterek, újságírók és fotósok tucatjai érkeztek a megyeszékhelyre, s az edző „a zavartalan munkavégzés érdekében" döntött a sajtó kizárása mellett. Idekapcsolódó hír: a bakonyi klub irányítói - a játékosok véleményét is meghallgatva - úgy határoztak, hogy nem kérik a vasárnapi, a spanyol Ademar Leon csapatával vívandó Bajnokok Ligája-mérkőzés elhalasztását, noha Cozma feldolgozhatatlan halála mellett azzal is számolniuk kell: nem szerepelhet a találkozón a súlyos fejsérülést szenvedő szerb Zsarko Sesum és a támadás következtében egyik veséjét elveszítő horvát Ivan Pesic sem.
- A fiúk úgy vélik, a fájdalom még jobban egységbe forrasztja őket, ez erőt adhat számukra, ezért játszani akarnak. Le a kalappal előttük - nyilatkozta Mocsai tegnap, egyúttal hozzátette, hogy az együttest mielőbb meg kell erősíteni.
JEGYZET
Veszprémi halál, egri csend
Egy névtől volt hangos ma Magyarország: Marian Cozma emléke az őt emlegetők legtöbbjének csupán egy vasárnap hajnali tragédiát jelent, egy bestiális gyilkosságot, az ordas valóság ismételt jelentkezését. Reméljük, senki sem elszálló hírként fogta fel a szörnyű történéseket, bizakodunk, hogy ez a tragédia a legtöbb magyar embernek még nem a napi betevő borzongást és médiaszirupot jelentette. Csak remélni lehet: az a húsba markoló tény, hogy majdnem három Veszprémben légióskodó külföldi élsportoló veszett oda egy ismert agresszív horda miatt, nem kerül a szemétbe a tegnapi újságokkal együtt.
Szinte csak hinni lehet, hogy megállunk és tanulunk, nem szörnyülködni, de összefogni, főhajtás mellett előbb csendben maradni, majd fejet felemelni és erőt gyűjtve megálljt parancsolni az erőszaknak. Bízzunk, mert ha megálltunk és hasonlóképpen gondolkodtunk, még érző emberek vagyunk.
Összeállítás és jegyzet: ZentaiL
Kép: Zagyi Tibor