Sikeres, tapasztalt, ugyanakkor még mindig fiatal sportolóval erősödhet Eger úszóélete. Több fórumon is megjelent korábban, hogy Flaskay Mihály visszatér oda, ahonnan elindult. Az Európa-bajnoki ezüst-, és világbajnoki bronzérmes mellúszóról sokáig nem hallottunk semmi rendkívülit. A 26 éves kiválóság miután befejezte tanulmányait Dél-Kaliforniában, kipróbálta magát a civil életben, ha pedig ideje engedte, akkor a Székesfehérvár színeiben versenyezgetett. Mostanában több fórumot is tartottak az egri úszósport felemelkedése érdekében. Ezek egyikén elhangzott: Flaskay Mihály edzőként tér vissza a Bitskey uszodába. Az ifjúsági Európa-bajnok úszóval ennek apropóján beszélgettünk a napokban. Egri szerepvállalásáról ugyan sokat nem árult el, de közeli tervei azért vannak. Szerencsére ezek városunkkal kapcsolatosak...
- Nagy egyéni sikereid (EB, VB) idején Egerben végezted a felkészülésed. Hogyan emlékszel vissza az akkori időkre?
- Amikor az említett viadalokra készültem, 100%-ban oda tudtam koncentrálni az edzésekre. A felkészülés nagyon jó hangulatban zajlott, összetartó kis csapatunk volt, így ez megkönnyítette a mentális ráhangolódást is a tréningekre. A munka nagyon kemény volt, nem is annyira a mennyiség miatt, sokkal inkább azért, mert Krajnyák György edzőm keményen megkövetelte a minőségi munkát. Rengeteget szenvedtünk a kemény munka miatt. Ennek ellenére szépek az emlékeim.
- Időközben befejezted tengerentúli tanulmányaidat. Volt lehetőséged arra, hogy maradjál az Államokban?
- Lett volna lehetőségem munkát vállalni Amerikában, de tudtam, hogy ha még egy évet maradok, akkor talán ott is ragadtam volna örökre. Amikor hazajöttem az egyetem után, nem volt könnyű visszailleszkedni. Máshogy élnek itthon az emberek, mint kint. Teljesen más a kultúra. Minél több időt van távol az ember, annál nehezebb visszaállni.
- Nekem úgy tűnt, hogy rövidre sikerült fehérvári kitérőd. Mi az oka annak, hogy a versenyszerű úszás a háttérbe szorult? Csak 26 éves vagy...
- Miután teljes munkaidőben állást kaptam, már nem jutott időm a rendszeres edzésekre. Szerettem volna egy kis munkatapasztalatot szerezni és kipróbálni az életet úszás nélkül is. Ennek ellenére járok az uszodába, minden nap mozgok egy kicsit, jó formában érzem magam. A múlt évi rövidpályás országos bajnokságon - saját magamat is meglepve - edzés nélkül nyertem meg az 50 méter mellúszást. Az „igazi” versenyzés viszont nagyon hiányzik.
- Mennyire lepett meg, hogy ismét résztvevője lehetsz az egri úszóéletnek? Mikor lehet döntés az ügyben?
- Nincsenek konkrétumok ezzel kapcsolatban, ezért szerintem erre majd később térjünk vissza.
- Máshogy teszem fel a kérdést. Versenyzőként rajtkőre állsz-e valamikor egri színekben?
- A fehérvárral kötött szerződésem jövő év végéig fennáll. Ezért elképzelhető hogy már a 2010 es Magyarországon rendezendő Eb-re lehet, hogy egri színekben igyekszem kiharcolni a részvételt. Természetesen csak akkor, ha úgy döntök, hogy megint elkezdem az úszást komolyan csinálni.
- Hogyan látod az egri úszósport jelenlegi helyzetét?
- Egerben kifutott egy nagy generáció. 2000 és 2005 között nemzetközi sikerek fűződtek az egri klubhoz. Mutina Ági, Rácz Ákos és én is egyaránt ifjúsági Eb-t nyertünk. Most már mások vannak vízben, mondhatni egy új generáció. A csapat úszói 15-16 évesek, és van köztük néhány, akiben tehetség és akarat lakozik, de még idősebbeknek kellene lenniük ahhoz, hogy nemzetközi eredményt érjenek el (ifi Eb re 17-18 évesek mehetnek). Szerencsére sok gyerek úszik Egerben. Ha sikerül folyamatosan biztosítani az utánpótlást, azzal megnövekszik az esélye annak, hogy több tehetséget is ki lehessen nevelni városunkban az elkövetkező években. Utána már csak a felnőtt úszókat kellene megtartani…
- Köszönöm a beszélgetést.
Rozsnaki Gábor
- Nagy egyéni sikereid (EB, VB) idején Egerben végezted a felkészülésed. Hogyan emlékszel vissza az akkori időkre?
- Amikor az említett viadalokra készültem, 100%-ban oda tudtam koncentrálni az edzésekre. A felkészülés nagyon jó hangulatban zajlott, összetartó kis csapatunk volt, így ez megkönnyítette a mentális ráhangolódást is a tréningekre. A munka nagyon kemény volt, nem is annyira a mennyiség miatt, sokkal inkább azért, mert Krajnyák György edzőm keményen megkövetelte a minőségi munkát. Rengeteget szenvedtünk a kemény munka miatt. Ennek ellenére szépek az emlékeim.
- Lett volna lehetőségem munkát vállalni Amerikában, de tudtam, hogy ha még egy évet maradok, akkor talán ott is ragadtam volna örökre. Amikor hazajöttem az egyetem után, nem volt könnyű visszailleszkedni. Máshogy élnek itthon az emberek, mint kint. Teljesen más a kultúra. Minél több időt van távol az ember, annál nehezebb visszaállni.
- Nekem úgy tűnt, hogy rövidre sikerült fehérvári kitérőd. Mi az oka annak, hogy a versenyszerű úszás a háttérbe szorult? Csak 26 éves vagy...
- Miután teljes munkaidőben állást kaptam, már nem jutott időm a rendszeres edzésekre. Szerettem volna egy kis munkatapasztalatot szerezni és kipróbálni az életet úszás nélkül is. Ennek ellenére járok az uszodába, minden nap mozgok egy kicsit, jó formában érzem magam. A múlt évi rövidpályás országos bajnokságon - saját magamat is meglepve - edzés nélkül nyertem meg az 50 méter mellúszást. Az „igazi” versenyzés viszont nagyon hiányzik.
- Mennyire lepett meg, hogy ismét résztvevője lehetsz az egri úszóéletnek? Mikor lehet döntés az ügyben?
- Nincsenek konkrétumok ezzel kapcsolatban, ezért szerintem erre majd később térjünk vissza.
- Máshogy teszem fel a kérdést. Versenyzőként rajtkőre állsz-e valamikor egri színekben?
- A fehérvárral kötött szerződésem jövő év végéig fennáll. Ezért elképzelhető hogy már a 2010 es Magyarországon rendezendő Eb-re lehet, hogy egri színekben igyekszem kiharcolni a részvételt. Természetesen csak akkor, ha úgy döntök, hogy megint elkezdem az úszást komolyan csinálni.
- Hogyan látod az egri úszósport jelenlegi helyzetét?
- Köszönöm a beszélgetést.
Rozsnaki Gábor