Hosszantartó betegség után, 88 éves korában elhunyt Lukács Ede a Ferencváros egykori magyar bajnoka, Magyar Kupa-győztes labdarúgója. Az 1940-es-50-es években román, erdélyi és magyar katona válogatott volt. Az Erdélyből 1987-ben Magyarországra áttelepült és Szarvaskőben élő hajdani kiválóságot szombaton 15 órakor búcsúztatják a szarvaskői templomban. Ede bácsit a Fradiban nagyon tisztelték, a villámgyors szélső végezte el a kezdőrúgást amikor a Ferencváros az egri stadionban játszott kupamérkőzést a Diósgyőrrel. Az Erdélybôl az Üllôi útiakhoz került, apró termetû, villámgyors csatár a focista pályafutás után edzőként dolgozott a sportágban. A zöld-fehéreknél Sárosi doktor csatártársaként szép sikerek részese volt. Szeretett Szarvaskőben élmi.
A régmúltból néhány ujságcikkel emlékezünk Lukács Edéről:
1. 1941-ben Kolozsvárott: a KAC – Ferencváros NB I-es labdarúgó-mérkőzéssel felavatták az akkor egyébként 30 éves fennállását ünneplő Sétatéri (Városi) stadion füves pályáját. A KAC szerette volna igazolni az egy héttel korábban Nagyváradon aratott 5:3-as győzelme jogosságát, a Fradi az egy évvel korábban ugyanitt Erdély válogatottjától elszenvedett 6:2-es vereségét akarta feledtetni. A vendégek igyekezetét koronázta siker: 3:2-es első félidő után 4:2-re győztek. Ezek a csapatok játszottak: FERENCVÁROS: Csikós – Waldinger, Tátrai – Pósa, Polgár, Kiss – Lukács Ede, Sárosi III, Finta, Kiszely, Gyetvai. KAC: Seprényi – Szaniszló II, Vass – Páll, Telegdi, Csákány, Lukács II, Széntay, Bonyhádi, Radnai-Reinhardt, Brassai. Góllövők: Finta 2, Kiszely, Sárosi III, illetve Lukács II és Brassai. A mérkőzésnek akkor csúcsot jelentő, 9000-es nézőközönsége volt.
2. 1944 júniusi utolsó vasárnapra kitûzött döntôt. 28 ezer nézô volt kíváncsi a Hungária körúti MOVE-pályán sorra kerülô találkozóra. Ennyi nézôelôtt még sohasem játszottak a kolozsvári fiúk!
Nem csoda, hogy megilletôdve kezdtek a sokszoros bajnok és kupagyôztes Fradival szemben. Így futott ki a piros-fehér gárda: Márky — Szaniszló II., Vass — Radnai, Páll, Csákány — Farkas, Kovács IV., Füstös, Váczi, Bonyhádi (Tolnai sérült volt, ezért kellett változtatni a balszárnyon). Velük szemben a kupa védôje, a nagy esélyes, a bajnokságban elôzôleg az ezüstérmet a célvonalon a KAC elôl elorozott Ferencváros! Ebben a felállásban: Csikós — Rudas, Tátrai — Nagy II., Sárosi III., Lakat — Sipos, Pesti, Onódy II., Sárosi dr., Lukács Ede (az Erdélybôl az Üllôi útiakhoz került, apró termetû, villámgyors csatár).
A Fradi 2-0-ra vezetett de a Kolozsvár egyenlített 2-2-re. Két edzôi vélemény: Schaffer Alfréd (Ferencváros): „Igazi kupamérkôzés volt. Nem hittem, hogy a KAC ennyire feltámad". Opata Zoltán (KAC): „A fiúk azt nyújtották, amit vártam tôlük. Én bíztam bennük."
A megismételt döntôt Kolozsvárott játszották. A végeredmény: 3:1 a Ferencváros javára...
A megismételt döntôben a Csikós — Rudas, Tátrai — Nagy II., Kéri, Lakat — Sipos, Sárosi dr., Sárosi III., Onódy II., Lukács összeállítású együttesbôl Sipos Vilika két, Sárosi Gyurka dr. egy gólt lôtt, a mezôny legjobbja Lakat Karcsi, a késôbbi sokszoros válogatott, a majdani egyik legjobb edzô volt.
3. A 2002-es vb- alkalmából nyilatkozta: - Számomra minden világbajnokság egy ünnep. 1966-ban kint voltam Angliában, akkor mint edző, filmet is készítettem az eseményekről, amelyet fél évig játszottak a mozikban. 1970-ben is ott voltam Mexikóban. A későbbiekben már a televízióban követtem a meccseket. A mostaninak minden percét láttam, a szenegáliakat nem tudom feledni. Az övék volt a legfolyamatosabb, legfantasztikusabb csapatjáték. A németek meccse megmosolyogtatott. A brazilok négy góllal is nyerhettek volna, a végén célba érhetnek kiválóan képzett játékosaikkal, szellemes támadásaikkal. A törökökről sem gondoltuk tíz évvel ezelőtt, hogy idáig jutnak. Szerintem jogos volt a büntető, meg lehetett ítélni. Az olaszokban csalódtam, bár Totti és Vieri kétségkívül ügyes, összességében nem voltak meggyőzőek, nem mutattak különösebbet. Ecuadorból viszont néhány év múlva jó csapat lehet. Szembetűnő a rendkívüli fizikai felkészültség. A magyar játékos 100 méteres sprint után 4–5 percet pihen, szinte kivonja magát a játékból. A hazai labdarúgás nem is hasonlítható a nemzetközi szinthez, „ötven évvel” el vagyunk maradva. Megfigyeltem, hogy alig látni kapuskirúgást, mindenki megjátssza a labdát, nem kockáztatják, hogy a birtokban lévő játékszert elveszítsék. Jobban szeretném, ha több idő lenne a meccsek között, így kissé megterhelő a tömény tévézés. Én délután megsétáltatom a kutyáimat, a szarvaskői jó levegőn átgondolhatom a történteket. Ha 20–25 évvel fiatalabb lennék, üdülőparadicsomot csinálnék a településből. Most is vannak még terveim, jó lenne egy felvonó, egy képeslap és a várrom kivilágítása. A képeslapról jut eszembe, hogy milyen csodálatos, álomszerű stadionokban rendezik a meccseket az általunk sokszor lenézett Távol-Keleten...
Agria Press
A régmúltból néhány ujságcikkel emlékezünk Lukács Edéről:
1. 1941-ben Kolozsvárott: a KAC – Ferencváros NB I-es labdarúgó-mérkőzéssel felavatták az akkor egyébként 30 éves fennállását ünneplő Sétatéri (Városi) stadion füves pályáját. A KAC szerette volna igazolni az egy héttel korábban Nagyváradon aratott 5:3-as győzelme jogosságát, a Fradi az egy évvel korábban ugyanitt Erdély válogatottjától elszenvedett 6:2-es vereségét akarta feledtetni. A vendégek igyekezetét koronázta siker: 3:2-es első félidő után 4:2-re győztek. Ezek a csapatok játszottak: FERENCVÁROS: Csikós – Waldinger, Tátrai – Pósa, Polgár, Kiss – Lukács Ede, Sárosi III, Finta, Kiszely, Gyetvai. KAC: Seprényi – Szaniszló II, Vass – Páll, Telegdi, Csákány, Lukács II, Széntay, Bonyhádi, Radnai-Reinhardt, Brassai. Góllövők: Finta 2, Kiszely, Sárosi III, illetve Lukács II és Brassai. A mérkőzésnek akkor csúcsot jelentő, 9000-es nézőközönsége volt.
2. 1944 júniusi utolsó vasárnapra kitûzött döntôt. 28 ezer nézô volt kíváncsi a Hungária körúti MOVE-pályán sorra kerülô találkozóra. Ennyi nézôelôtt még sohasem játszottak a kolozsvári fiúk!
Nem csoda, hogy megilletôdve kezdtek a sokszoros bajnok és kupagyôztes Fradival szemben. Így futott ki a piros-fehér gárda: Márky — Szaniszló II., Vass — Radnai, Páll, Csákány — Farkas, Kovács IV., Füstös, Váczi, Bonyhádi (Tolnai sérült volt, ezért kellett változtatni a balszárnyon). Velük szemben a kupa védôje, a nagy esélyes, a bajnokságban elôzôleg az ezüstérmet a célvonalon a KAC elôl elorozott Ferencváros! Ebben a felállásban: Csikós — Rudas, Tátrai — Nagy II., Sárosi III., Lakat — Sipos, Pesti, Onódy II., Sárosi dr., Lukács Ede (az Erdélybôl az Üllôi útiakhoz került, apró termetû, villámgyors csatár).
A Fradi 2-0-ra vezetett de a Kolozsvár egyenlített 2-2-re. Két edzôi vélemény: Schaffer Alfréd (Ferencváros): „Igazi kupamérkôzés volt. Nem hittem, hogy a KAC ennyire feltámad". Opata Zoltán (KAC): „A fiúk azt nyújtották, amit vártam tôlük. Én bíztam bennük."
A megismételt döntôt Kolozsvárott játszották. A végeredmény: 3:1 a Ferencváros javára...
A megismételt döntôben a Csikós — Rudas, Tátrai — Nagy II., Kéri, Lakat — Sipos, Sárosi dr., Sárosi III., Onódy II., Lukács összeállítású együttesbôl Sipos Vilika két, Sárosi Gyurka dr. egy gólt lôtt, a mezôny legjobbja Lakat Karcsi, a késôbbi sokszoros válogatott, a majdani egyik legjobb edzô volt.
3. A 2002-es vb- alkalmából nyilatkozta: - Számomra minden világbajnokság egy ünnep. 1966-ban kint voltam Angliában, akkor mint edző, filmet is készítettem az eseményekről, amelyet fél évig játszottak a mozikban. 1970-ben is ott voltam Mexikóban. A későbbiekben már a televízióban követtem a meccseket. A mostaninak minden percét láttam, a szenegáliakat nem tudom feledni. Az övék volt a legfolyamatosabb, legfantasztikusabb csapatjáték. A németek meccse megmosolyogtatott. A brazilok négy góllal is nyerhettek volna, a végén célba érhetnek kiválóan képzett játékosaikkal, szellemes támadásaikkal. A törökökről sem gondoltuk tíz évvel ezelőtt, hogy idáig jutnak. Szerintem jogos volt a büntető, meg lehetett ítélni. Az olaszokban csalódtam, bár Totti és Vieri kétségkívül ügyes, összességében nem voltak meggyőzőek, nem mutattak különösebbet. Ecuadorból viszont néhány év múlva jó csapat lehet. Szembetűnő a rendkívüli fizikai felkészültség. A magyar játékos 100 méteres sprint után 4–5 percet pihen, szinte kivonja magát a játékból. A hazai labdarúgás nem is hasonlítható a nemzetközi szinthez, „ötven évvel” el vagyunk maradva. Megfigyeltem, hogy alig látni kapuskirúgást, mindenki megjátssza a labdát, nem kockáztatják, hogy a birtokban lévő játékszert elveszítsék. Jobban szeretném, ha több idő lenne a meccsek között, így kissé megterhelő a tömény tévézés. Én délután megsétáltatom a kutyáimat, a szarvaskői jó levegőn átgondolhatom a történteket. Ha 20–25 évvel fiatalabb lennék, üdülőparadicsomot csinálnék a településből. Most is vannak még terveim, jó lenne egy felvonó, egy képeslap és a várrom kivilágítása. A képeslapról jut eszembe, hogy milyen csodálatos, álomszerű stadionokban rendezik a meccseket az általunk sokszor lenézett Távol-Keleten...
Agria Press