Végre sikerült – négy szinten csupa sporttörténelem, hatalmas teljesítmények, felemelő pillanatokat idéző relikviák Egerben. A Heves Megyei Sportmúzeum megkapta ugyanis az úgynevezett teljes börtönépületet a Megyeháza udvarán, így nem kell tovább különböző raktárakban tartani a csodálatos gyűjteményt, amelyet a világ minden táján ismernek a sporttörténelem iránt érdeklődő, az olimpiai eszmét magukénak valló emberek.
Dr. Székely Ferenccel, az intézmény alapító-igazgatójával beszélgettünk.
December végén a Megyei Közgyűlésben ritka módon: teljes egyetértésben döntöttek a képviselők arról, hogy a patinás épület mind a négy szintjét a sport szolgálatára kínálják fel. A tárlat így az eddigi 140-ről közel 600 négyzetméteren, rendezett installációval adhat méltó otthont a megannyi sportsikerről mesélő féltett kincsnek – meséli lelkesen a sportdiplomata, egykori kiváló sportoló.
Hogy jutottunk el idáig? Mik voltak a fő állomások?
- 1984-ig levéltár volt az épület, majd az állampárt vendégházává alakították volna át, s már megindult a felújítás is, amikor a rendszerváltáshoz érkeztünk. 1989-ben egy nagyszabású sporttörténeti kiállítás összeállítására kértek fel, mivel az egri fedett uszoda megépítése mellett kardoskodtunk. Az akkori tanácstagok meggyőzésének eszközeként a kiállításon a helyi úszó- és vízilabdasport hagyományait mutattuk be. A felhalmozott anyagot megtartottuk akkori formájában, s mikor a Megyeháza udvarán álló épületet múzeumi célra ajánlották fel, oda költözhettünk.
Miután dinamikusan fejlődött és egyre nagyobb hírnévre tett szert a múzeum, miért nem volt egyértelmű, hogy megkaphatja a teljes épületet?
- Akkoriban nem lehetett egy alapítványnak felajánlani egy ilyen ingatlant, s nem is lett volna szükségünk akkora területre. A házat így a Vármúzeum kezelésébe helyezték, de a megállapodás szerint 2-2 szint járt nekik és nekünk. Ez végül nem így alakult, ráadásul mikor csak egy emeletet adtak, nem azt kaptuk, amelyikre igényt tartottunk volna. A küzdelem azóta tartott, s 2006. decemberében fejeződött be.
Tudjuk, hogy a jelenlegi kiállítói tér valóban szűkös, de mit kezdenek a hirtelen növekedéssel? Be tudnak rendezni egy ekkora teret – négy emeletet?
- Két fázisban újul meg a Sportmúzeum. Március 1-én kapjuk meg a második szintet, ezt nagyon gyorsan belakjuk majd a felújítás után. Az anyag egy része már itt is van Egerben, csupán nem volt hová helyeznünk. Raktárban tároltuk a belvárosban, van egy helyiségünk a Bitskey Uszodában is, de nálam otthon is számos gyöngyszem várakozik arra, hogy a nagyközönség is megcsodálhassa. Nem beszélve arról a több tucatnyi felajánlásról, melyek helyhiány miatt egyelőre csupán ígéret formájában képezik a múzeum részét.
A második fázishoz bő anyagi forrásokra is szükségünk lesz, hiszen a felső két emelet december 31-ig lesz a miénk, de ezeket fel kell újítanunk egy kicsit.
Egy szó mint száz, 2007-ben már egy újabb szintet kapcsolunk be a látogatható területbe, majd 2008-ban a másik kettő következik.
Úszás és vízilabda – ez volt az első kiinduló tárlat témája. Azóta sok egyéb sportágról is őriz emlékeket a kiállítás. Mit láthatunk majd a teljes, 600 négyzetméteres Sportmúzeumban?
- Elég csak annyit mondanom, hogy Kemény Ferenc révén az olimpiai eszmét is megtestesíti ez az intézmény. Heves Megyének és Egernek majd minden sportágban volt nemzetközi sikersportolója. Sporttörténelmünk már 1873 márciusában elkezdődött, amikor megalakult az első szervezett sportegyesület, az Egri Torna Egylet (ETE). Azóta még innen elszármazott kajakos olimpiai érmesünk is volt. A múzeum egyik büszkesége lesz 15 kiállítandó olimpiai ruha, rengeteg ötkarikás relikvia és sportdiplomáciai dokumentum is.
Miből teremtik elő a már említett felújításhoz szükséges összeget?
- Valóban támogatókra van szükségünk. A Megyei Önkormányzat jó példával jár elől, az alapítvány javára ajánlották fel a január 13-i Megyebál bevételét is, ahol nem kisebb világnagyság lesz a díszvendég, mint Kovács Katalin és Janics Natasa, két sikeres kajakosunk. A két sportoló felajánlotta egy több világversenyen is használt hajóját, melyet majd a múzeumban állítunk ki – reményeink szerint még az idén. A vízi alkalmatosságot azonban támogatni lehet majd a bálon.
Nemrég Melbourne-ben is járt Feri bácsi – csak nem a Sportmúzeum ügyében?
- A Magyar Olimpiai Bizottság delegációjának tagjaként jutottam el Ausztráliába. Olimpikonokkal találkoztunk, köztük 56 után diszidált sportemberekkel, akik most látták viszont egykori olimpikon-társaikat. Csodálatos esemény volt. Ezen kívül az utazás során kiderült az is, hogy Melbourne-ben és Sidney-ben is ismerik az egri sportmúzeumot. Az Óceániai Olimpiai Bizottság hagyományőrző elnöke is járt nálunk néhány éve, s azóta is őrzi a kedves emléket. Jó ilyet hallani. Ekkor érzem, hogy megéri a sok éves harc és küzdelem.
Kép és szöveg: ZE-RO PRESS
Dr. Székely Ferenccel, az intézmény alapító-igazgatójával beszélgettünk.
December végén a Megyei Közgyűlésben ritka módon: teljes egyetértésben döntöttek a képviselők arról, hogy a patinás épület mind a négy szintjét a sport szolgálatára kínálják fel. A tárlat így az eddigi 140-ről közel 600 négyzetméteren, rendezett installációval adhat méltó otthont a megannyi sportsikerről mesélő féltett kincsnek – meséli lelkesen a sportdiplomata, egykori kiváló sportoló.
Hogy jutottunk el idáig? Mik voltak a fő állomások?
- 1984-ig levéltár volt az épület, majd az állampárt vendégházává alakították volna át, s már megindult a felújítás is, amikor a rendszerváltáshoz érkeztünk. 1989-ben egy nagyszabású sporttörténeti kiállítás összeállítására kértek fel, mivel az egri fedett uszoda megépítése mellett kardoskodtunk. Az akkori tanácstagok meggyőzésének eszközeként a kiállításon a helyi úszó- és vízilabdasport hagyományait mutattuk be. A felhalmozott anyagot megtartottuk akkori formájában, s mikor a Megyeháza udvarán álló épületet múzeumi célra ajánlották fel, oda költözhettünk.
- Akkoriban nem lehetett egy alapítványnak felajánlani egy ilyen ingatlant, s nem is lett volna szükségünk akkora területre. A házat így a Vármúzeum kezelésébe helyezték, de a megállapodás szerint 2-2 szint járt nekik és nekünk. Ez végül nem így alakult, ráadásul mikor csak egy emeletet adtak, nem azt kaptuk, amelyikre igényt tartottunk volna. A küzdelem azóta tartott, s 2006. decemberében fejeződött be.
Tudjuk, hogy a jelenlegi kiállítói tér valóban szűkös, de mit kezdenek a hirtelen növekedéssel? Be tudnak rendezni egy ekkora teret – négy emeletet?
- Két fázisban újul meg a Sportmúzeum. Március 1-én kapjuk meg a második szintet, ezt nagyon gyorsan belakjuk majd a felújítás után. Az anyag egy része már itt is van Egerben, csupán nem volt hová helyeznünk. Raktárban tároltuk a belvárosban, van egy helyiségünk a Bitskey Uszodában is, de nálam otthon is számos gyöngyszem várakozik arra, hogy a nagyközönség is megcsodálhassa. Nem beszélve arról a több tucatnyi felajánlásról, melyek helyhiány miatt egyelőre csupán ígéret formájában képezik a múzeum részét.
Egy szó mint száz, 2007-ben már egy újabb szintet kapcsolunk be a látogatható területbe, majd 2008-ban a másik kettő következik.
Úszás és vízilabda – ez volt az első kiinduló tárlat témája. Azóta sok egyéb sportágról is őriz emlékeket a kiállítás. Mit láthatunk majd a teljes, 600 négyzetméteres Sportmúzeumban?
- Elég csak annyit mondanom, hogy Kemény Ferenc révén az olimpiai eszmét is megtestesíti ez az intézmény. Heves Megyének és Egernek majd minden sportágban volt nemzetközi sikersportolója. Sporttörténelmünk már 1873 márciusában elkezdődött, amikor megalakult az első szervezett sportegyesület, az Egri Torna Egylet (ETE). Azóta még innen elszármazott kajakos olimpiai érmesünk is volt. A múzeum egyik büszkesége lesz 15 kiállítandó olimpiai ruha, rengeteg ötkarikás relikvia és sportdiplomáciai dokumentum is.
Miből teremtik elő a már említett felújításhoz szükséges összeget?
Nemrég Melbourne-ben is járt Feri bácsi – csak nem a Sportmúzeum ügyében?
- A Magyar Olimpiai Bizottság delegációjának tagjaként jutottam el Ausztráliába. Olimpikonokkal találkoztunk, köztük 56 után diszidált sportemberekkel, akik most látták viszont egykori olimpikon-társaikat. Csodálatos esemény volt. Ezen kívül az utazás során kiderült az is, hogy Melbourne-ben és Sidney-ben is ismerik az egri sportmúzeumot. Az Óceániai Olimpiai Bizottság hagyományőrző elnöke is járt nálunk néhány éve, s azóta is őrzi a kedves emléket. Jó ilyet hallani. Ekkor érzem, hogy megéri a sok éves harc és küzdelem.
Kép és szöveg: ZE-RO PRESS