Portálunk a POSTÁNKBÓL című rovatban lehetőséget ad a város sportközvéleménye számára megírt nyílt levelek közzétételére. Ezúttal Kripkó Zoltán úszóedző terjedelmes formában fogalmazta meg gondolatait az egri úszósport helyzetéről, személyes tapasztalatairól, érzelmeiről, sikereiről, sérelmeiről, a klubnál folyó szakmai munkáról. Megindokolja, hogy nyolc hónap munka után miért döntött a kilépés mellett. Külön foglalkozik a sikeres nyári napközis tábor sajnálatos utóéletéről. - Szeretném azt, hogy a szülők és versenyzők tisztán-tisztábban lássanak. Gondolom lesz a levélnek egy kis utóélete, de a leírtak valósak, tényeken alapulnak, így bátran vállalom a leírtakat - tette hozzá Kripkó Zoltán. A levéllel kapcsolatban észrevételeiket megtehetik írásban az agriasport@gmail.com címre beküldött elektronikus levél formájában.
A levél:
Kripkó Zoltán úszóedző kapcsolatának története az Eger Városi Úszóklubbal.
Nevem Kripkó Zoltán, a munkám révén 2001-ben, Szolnokról kerültem Egerbe. 1985-ben felnőtt magyar bajnokságot és 3 bronzérmet nyertem. Egerbe kerülésemkor nem hagyhattam ki a gyönyörű uszodát és elkezdtem szenior versenyekre felkészülni. Az újonnan megalakuló Országos Szenior Úszószövetség elnökségi tagjává választottak. Az én ötletem alapján 2004. óta, 13 korosztályban tartjuk nyílván az országos szenior csúcsokat, melyek nyilvántartását én vezetem.
Az úszás és a sport szeretete révén kerültem kapcsolatba az Eger Városi Úszóklubbal. Egerben szerzett pedagógus diplomám és a Testnevelési Egyetemen szerzett középfokú úszóedzői végzettségem révén 2007. nyarán kerültem az egyesülethez, nem is sejtve, hogy mit vállalok.
2007. júliusától bér nélküli próbaidősként 5 hetet dolgoztam az egyesületnél, Az elvárásoknak megfeleltem, a klub elnökével megegyeztünk a havi juttatásról, így megtörtént az írásos szerződés. Többen is féltettek, hogy jól meggondoltam-e magam, tudom-e, hogy mit vállalok? Kérdezték ezt többen is. Nem lesz itt baj, rendben lesz itt minden, válaszolgattam. Akkoriban is rengeteg támadás érte az egyesületet, amit az akkori tájékozatlanságom miatt nem értettem. Ma már igen, persze utólag könnyű okosnak lenni.
8 hónap után léptem ki az egyesületből. A kilépés akkor nagyon nehéznek tűnt, de az volt az egyetlen ésszerű lépés amit tehettem. Íme az indokaim.
1. Az Eger Városi Úszóklubban végzett munka minősége, szervezettsége nem hordozta magában az eredményesség lehetőségét. Mint úszóedző vágytam a tanítványaim és így a magam sikerére, ebben a formában, a szinten tartást sem tartottam elképzelhetőnek. Hogy is tarthatna szintet, ha csak rideg tényeket nézzük. 2008-ban az országos bajnokságokon a serdülő korosztály alatt egy, azaz, egy indulója volt az egyesületnek. Kimaradt a béka, delfin és a cápa korosztály! Ez lehet edzői koncepció, hogy ez így helyes, akkor viszont az ország többi, közel ötven egyesülete nem ért hozzá, hogy elindítja a versenyzőit a bajnokságokon. Van olyan egri versenyző, aki a nyolcévesek között érmes lehetett volna, ezzel a klub egyik legeredményesebb versenyzője lehetett volna. Szerintem viszont fogalmuk sem volt, hogy milyen kincs van a kezükben.
Béka, azaz a legkisebbek korosztályában több tehetséges gyerek is van, őket viszont a lehető legkésőbbi időpontban akarják, hogy versenyezzenek takarózva a jól bevált szöveggel: nem kell még őket kitenni a verseny okozta stressznek. Ja, és a másik oldal: akik nincsenek leigazolva, nincs „kék könyvük", így az ő havi tagdíj bevételük nem hivatalos, nem „kell" hivatalosan elszámolni, annak nincs nyoma.
Többen megkérdezték, miért vittem át a nagyobbik fiamat a másik egyesülethez úszni? Azért, mert szinte úgy könyörögtem ki, hogy legyen leigazolva és, hogy versenyezhessen. Ezzel együtt pedig, hogy tanuljon meg versenyezni. Biztos vagyok benne, hogy ha nincs az ellenlábas egyesület, akkor az igazolások időpontja még későbbre tolódik ki. Így is kaptam a fejemre az edző kollégáimtól, mikor átadtam egy mezőkövesdi verseny kiírását az Integra Agriának, hogy miért versenyeztetem egymással a két klubot, miért hozom ilyen kínos helyzetbe a gyerekeinket?
Az elnök Úr reménykedett, hogy egy nagy tudással, tapasztalatokkal, rendelkező vezetőedzőt tud idehozni. Szponzor révén még anyagi fedezet is rendelkezésre állt, de az egyesületben levő gondok, problémák híre túllépte az egri határokat. Kis ország ez. Persze, hogy nem vállalta senki. Ennek könnyű utána járni, elég, ha az úszószövetség illetékesével beszél valaki erről.
2. Versenyek: Nem sok versenyen vettem részt az Eger Városi Úszóklubbal, de abban biztos vagyok, hogy a nyolc hónapom alatt én voltam a legtöbb versenyen a versenyzőkkel. Gonosz leszek és leírom, nekem is rosszul esett mikor hallottam egy abszolút saját rendezésű egri versenyen panaszkodni az idősebb versenyzőinket, hogy az ő edzőjük az sosincs ott, amikor ők versenyeznek. Én persze tudtam a hiányzásának az okát: vízilabda meccsen volt. Nem az volt az első eset.
3. Hiányoztak azok a nagyon fontos hátterek, amelyek biztosítják azt, hogy egy egyesület eredményesen dolgozhasson. Elnök 4 hónapja nincs, szerintem nem is nagyon zavarta az egyesületet a hiánya. Az elnökség budapesti, székesfehérvári tagokból áll, állt. Tulajdonképpen egyben nem is láttam soha őket. Így a számonkérés, az ellenőrzés, teljesen hiányzott, hiányzik. Már soha nem tudjuk meg, hogy meddig működött volna az egyesület elnök és elnökség nélkül, mivel az önkormányzat felszólította a klubot a rendezésre.
4. Úszásoktatás szervezettségének a hiánya: Ha az úszásoktatás nem jól, nem hatékonyan és nem logikusan felépítve működik, esélye sincs az egri úszósportnak felemelkedni. Egy ilyen úszómúlttal rendelkező város polgárai jelenleg nem tudják eldönteni, hogy hol, kinél tanuljon meg úszni a gyermekük. Szóbeszédre hagyatkoznak. Egy jól működő egyesületnél nem lehetne ez kérdés, a legjobb szakemberek segítségével tanulhatnának úszni a gyerekek, így egyetlen tehetségről sem maradna le az egyesület.
Jelenleg különböző oktatóktól érkeznek tanítványok az egyesülethez. Ilyenkor mindig kérdésként merülhet fel, hogy az oktatók a lehető legcéltudatosabban, a versenyzésre előkészítve adják-e át a kis úszókat? Fűződik-e érdekük ahhoz, hogy a legügyesebbek az egyesületnél, versenyzőként folytassák az úszást?
5. Pénz: Korábban már írtam, hogy 2007. júliusában bér nélküli próbaidősként 5 hetet dolgoztam az egyesületnél. Az elvárásoknak megfeleltem, a klub elnökével megegyeztünk a havi juttatásról, így megtörtént az írásos szerződés. Nettó 50.000 forintban egyeztünk meg, majd jöttek a hónapok, fizetések a számlára. Minden rendben is történt, egészen addig, míg el nem jött a 2007. évi adózás ideje. Akkor kaptam először a fizetésemről pénzügyi elszámolást! Kiderült, hogy az elnök úrral megbeszélt havi nettó bérem, az egyesület szerint bruttó, tehát nem fizettek utánam adót. 5 hétig jártam az egyesület titkárához, egyeztettem az elnökkel, meg akivel csak lehetett. Az viszont biztos, hogy 30.000 forintért nem vállaltam volna ezt a munkát, edzések tartását, hétvégi versenyeken való részvételt, úszás szeretete ide, vagy oda. Vártam a megoldásra először türelmesen, majd egyre türelmetlenebbül, a helyzet nem változott. Vállrándítás itt, majd ott, megélek én úgyis, a családomnak van más jövedelme is - érzékeltették velem. Beleuntam. Jeleztem, hogy vége, befejezem, a hangulatom a mélyponton volt. Az ezek után tett javaslatukat meghallgattam, de akkor már döntöttem. Ekkor volt 2008. május 01. Kiderült, hogy az én fizetésem oly megterhelő volt, hogy azt hosszú távon nem bírta volna el az egyesület. Én nem vagyok pénzügyi szakember, de érdekes módon az utolsó pillanatban találtak volna olyan megoldást, ami a törvények betartásával lehetővé tette volna az általam kért összeg kifizetését. Állítólag!
Az eltávozásomkor tartottam egy szülői értekezletet, ahol elbúcsúztam a szülőktől és a gyerekektől, óvatosan kezelve, hogy miért. Mostani fejemmel már tudom, hogy rosszul döntöttem. Az egyesület részéről pedig úgy lett beállítva az ügy, hogy a más forrásból származó jövedelmem mellett vállalhattam volna ennyiért is, de engem csak a pénz érdekel és nem a gyerekek. Azt azért egy „kicsit" furcsálltam, hogy a szülőknek és a gyerekeknek miért kellett tudniuk az én pontos havi jövedelmemet?
6. Úszónapközi tábor: Amikor az egyesülethez kerültem felvetettem ennek az ötletét. A konkrét megvalósításig volt ebben is egy-két kanyar. Ezt is szeretném tisztázni. Tulajdonképpen szabadkezet kaptam a klubtól a táboszervezése. Februárban kezdtem hozzá, előzetes pénzügyi terv készült, összehívtam azokat a szakembereket, akikre számíthattam. Mikor megvolt a csapat, nekiállhattam az igazi szervezéshez. Nézetkülönbségünk volt Erdélyi Krisztinával, ő úgy gondolta, hogy a nyári pénzínséges időszakot egy ilyen tábor bevételével könnyebb átvészelni, tehát a bevétel legyen a lényeg. Az én véleményem pedig az volt, hogy mivel semmilyen tapasztalatunk nincs, nehéz felmérni, hogy egy ilyen, ráadásul első ízben szervezett tábor mennyire népszerű, ezért nem elsősorban anyagi hasznot kell ettől a tábortól remélni. Az volt a javaslatom, hogy legyünk türelmesek, majd jövőre lesz bevétel.
A legnagyobb nehézséget annak az összegnek a meghatározása volt, hogy mennyit kérhetünk el a szülőktől. Étkezés, pályabérlet, a tábor dolgozóinak a bére rendben. Igen ám, de mennyi lesz a belépő? Több hétig vártam a választ az uszoda igazgató helyettesétől, jelen esetben az egyesület titkárától. Ne törődjek ilyen aprósággal, rendben lesz az, válaszokat kaptam. Hittem is meg nem is. Az idő ment. Szóltam Erdélyi Krisztinának, aki megígérte, hogy majd lerendezi az uszoda igazgatójánál. Egy hétig naponta kérdeztem, hogy mi a válasz, míg egyszer csak azt nem mondta, hogy menjek be én az uszoda igazgatójához, tisztázzam le én a belépő összegét. Másnap bementem, Nem is tudott az uszoda igazgatója arról, hogy az Eger Városi Úszóklub tábort szervez, tőlem hallott először erről. Következő kérdéseket tette fel nekem: Mit akarunk mi? Hol akarjuk ezt csinálni? Április eleje volt. Szerencsére az igazgató Úr segítőkész volt, engedélyezte a tábort és végre kiderült, hogy mekkora összeget számolhatok belépőként. Nekiálltam plakátot tervezni, internetes honlapot készítettem. Közben telt az idő, 2008. május elsejei hatállyal felmondtam, de az egyesület kérése az volt, hogy a tábort még szervezzem meg. Megígértem, bár ne tettem volna!
Rengeteg munkával járt, köszönet nélkül, egyedül a mosolygó szülők és a gyerekek kárpótoltak. A plakátokat személyesen vittem az iskolákba, mindenhol az igazgatókat, helyetteseket kerestem meg, elmondtam nekik, hogy miről van szó, mi ez a tábor. Az óvodákban pedig egy óvodavezető ülésen adtam át a plakátokat a vezetőknek. Jöttek a jelentkezők, de nem elegen. Vártam az Eger Városi Úszóklub versenyzőinek a jelentkezését is, küldtem a volt kollegáknak jelentkezési lapokat, de nem jelentkezett onnan senki!
Telefonon és e-mailben tartottam a kapcsolatot a jelentkezőkkel. Szülői értekezletet tartottam, ahol bemutattam a tábor két felnőtt tanárát és a fiatal segítőket. Az egyesülettől kaptunk nyugtatömböt, amelybe belevezettem a szülői értekezleten befizetésre kerülő előleget. Két hét múlva megkezdődött a tábor. Mondhatom fantasztikus sikere volt. A szülők és a résztvevő gyerekek imádták. A tábor jól elő volt készítve, megfelelő létszámú tanárral, oktatóval, segítővel és precíz adminisztrációval, így én a második héten nyugodtan mentem ki, a már korábban betervezett külföldi utamra. A tábor befejező napján természetesen már ott voltam én is és akkor derült ki, hogy a volt edző kollégáim minősíthetetlen hangon beszéltek a tábor két felnőtt vezetőjével, követelve a tábor addigi bevételét, melynek természetesen csak egy része volt a testnevelő kollégámnál. Négy napig, az én érkezésemig, összerándult gyomorral dolgoztak a táborban. Természetesen, az utolsó napon, pénteken, mindennel elszámoltam, hiány nem volt. Az összes kifizetés megtörtént. A tábor 10 napjából 6-ot az első percétől az utolsóig ott voltam, dolgoztam. Mielőtt valaki hiányolná, gyorsan leírom, hogy szervezőként az én fizetésem 0, azaz nulla forint volt, sőt, kiadásom is volt, hiszen jó pár telefonhívást kellet lebonyolítanom. Mi volt az én fizetségem? A két gyerekem részvevője lehetett ennek a csodálatos két hétnek, a kisebbik pedig megtanult úszni.
A tábor összességében fantasztikusan sikeres volt, de a történtek, a volt kollégáim viselkedése megdöbbentett.
7. Egy utolsó gondolat erejéig visszatérnék a háttérmunkára. A felmondásom után több mint 3 hónappal, hivatalos levelet írtam az Eger Városi Egyesületnek. A tárgya kérelem volt. Azzal a kéréssel fordultam a klubhoz, hogy juttassák el részemre a korábban már személyesen többször kért, 2008. január, február, március és április hónapok bérkifizetéseim pénzügyi elszámolását, valamint a 2007. szeptember 01-én hatályba lépő munkaszerződésem engem illető példányát. Napra pontosan egy hónap telt el. Semmi válasz nem érkezett! Ez pedig annyira jellemző az ott végzett munkára, hogy ezen meg sem lepődöm!
Keserű történet ez. Természetesen nem így gondoltam az egri edzői pályafutásomat. Az egészben pedig az a legszörnyűbb, hogy nekem kell magyarázkodnom, én érzem magam rosszul a történtekért. Védenem kell a becsületem. Belenézek a volt úszóim és azok szüleinek a szemébe és kétkedést látok. Ezért döntöttem e levél megírása mellett, tudva azt is, hogy darázsfészekbe nyúlok.
Remélem az elkövetkezendő napokban megkapom a kért dokumentumokat és kiderül, hogy jövőre nem kell az apehnek befizetnem több tízezer forintot. Mert ha így lenne, akkor ez lenne a történetnek az igazi csattanója.
Pedig nem szeretnék nagy dolgokat csak azt, hogy a lehető legjobb feltételek között tudjanak az uszodában sportolni az egri fiatalok, köztük az én két fiam.
Üdvözlettel: Kripkó Zoltán úszóedző
A levél:
Kripkó Zoltán úszóedző kapcsolatának története az Eger Városi Úszóklubbal.
Nevem Kripkó Zoltán, a munkám révén 2001-ben, Szolnokról kerültem Egerbe. 1985-ben felnőtt magyar bajnokságot és 3 bronzérmet nyertem. Egerbe kerülésemkor nem hagyhattam ki a gyönyörű uszodát és elkezdtem szenior versenyekre felkészülni. Az újonnan megalakuló Országos Szenior Úszószövetség elnökségi tagjává választottak. Az én ötletem alapján 2004. óta, 13 korosztályban tartjuk nyílván az országos szenior csúcsokat, melyek nyilvántartását én vezetem.
Az úszás és a sport szeretete révén kerültem kapcsolatba az Eger Városi Úszóklubbal. Egerben szerzett pedagógus diplomám és a Testnevelési Egyetemen szerzett középfokú úszóedzői végzettségem révén 2007. nyarán kerültem az egyesülethez, nem is sejtve, hogy mit vállalok.
2007. júliusától bér nélküli próbaidősként 5 hetet dolgoztam az egyesületnél, Az elvárásoknak megfeleltem, a klub elnökével megegyeztünk a havi juttatásról, így megtörtént az írásos szerződés. Többen is féltettek, hogy jól meggondoltam-e magam, tudom-e, hogy mit vállalok? Kérdezték ezt többen is. Nem lesz itt baj, rendben lesz itt minden, válaszolgattam. Akkoriban is rengeteg támadás érte az egyesületet, amit az akkori tájékozatlanságom miatt nem értettem. Ma már igen, persze utólag könnyű okosnak lenni.
8 hónap után léptem ki az egyesületből. A kilépés akkor nagyon nehéznek tűnt, de az volt az egyetlen ésszerű lépés amit tehettem. Íme az indokaim.
1. Az Eger Városi Úszóklubban végzett munka minősége, szervezettsége nem hordozta magában az eredményesség lehetőségét. Mint úszóedző vágytam a tanítványaim és így a magam sikerére, ebben a formában, a szinten tartást sem tartottam elképzelhetőnek. Hogy is tarthatna szintet, ha csak rideg tényeket nézzük. 2008-ban az országos bajnokságokon a serdülő korosztály alatt egy, azaz, egy indulója volt az egyesületnek. Kimaradt a béka, delfin és a cápa korosztály! Ez lehet edzői koncepció, hogy ez így helyes, akkor viszont az ország többi, közel ötven egyesülete nem ért hozzá, hogy elindítja a versenyzőit a bajnokságokon. Van olyan egri versenyző, aki a nyolcévesek között érmes lehetett volna, ezzel a klub egyik legeredményesebb versenyzője lehetett volna. Szerintem viszont fogalmuk sem volt, hogy milyen kincs van a kezükben.
Béka, azaz a legkisebbek korosztályában több tehetséges gyerek is van, őket viszont a lehető legkésőbbi időpontban akarják, hogy versenyezzenek takarózva a jól bevált szöveggel: nem kell még őket kitenni a verseny okozta stressznek. Ja, és a másik oldal: akik nincsenek leigazolva, nincs „kék könyvük", így az ő havi tagdíj bevételük nem hivatalos, nem „kell" hivatalosan elszámolni, annak nincs nyoma.
Többen megkérdezték, miért vittem át a nagyobbik fiamat a másik egyesülethez úszni? Azért, mert szinte úgy könyörögtem ki, hogy legyen leigazolva és, hogy versenyezhessen. Ezzel együtt pedig, hogy tanuljon meg versenyezni. Biztos vagyok benne, hogy ha nincs az ellenlábas egyesület, akkor az igazolások időpontja még későbbre tolódik ki. Így is kaptam a fejemre az edző kollégáimtól, mikor átadtam egy mezőkövesdi verseny kiírását az Integra Agriának, hogy miért versenyeztetem egymással a két klubot, miért hozom ilyen kínos helyzetbe a gyerekeinket?
Az elnök Úr reménykedett, hogy egy nagy tudással, tapasztalatokkal, rendelkező vezetőedzőt tud idehozni. Szponzor révén még anyagi fedezet is rendelkezésre állt, de az egyesületben levő gondok, problémák híre túllépte az egri határokat. Kis ország ez. Persze, hogy nem vállalta senki. Ennek könnyű utána járni, elég, ha az úszószövetség illetékesével beszél valaki erről.
2. Versenyek: Nem sok versenyen vettem részt az Eger Városi Úszóklubbal, de abban biztos vagyok, hogy a nyolc hónapom alatt én voltam a legtöbb versenyen a versenyzőkkel. Gonosz leszek és leírom, nekem is rosszul esett mikor hallottam egy abszolút saját rendezésű egri versenyen panaszkodni az idősebb versenyzőinket, hogy az ő edzőjük az sosincs ott, amikor ők versenyeznek. Én persze tudtam a hiányzásának az okát: vízilabda meccsen volt. Nem az volt az első eset.
3. Hiányoztak azok a nagyon fontos hátterek, amelyek biztosítják azt, hogy egy egyesület eredményesen dolgozhasson. Elnök 4 hónapja nincs, szerintem nem is nagyon zavarta az egyesületet a hiánya. Az elnökség budapesti, székesfehérvári tagokból áll, állt. Tulajdonképpen egyben nem is láttam soha őket. Így a számonkérés, az ellenőrzés, teljesen hiányzott, hiányzik. Már soha nem tudjuk meg, hogy meddig működött volna az egyesület elnök és elnökség nélkül, mivel az önkormányzat felszólította a klubot a rendezésre.
4. Úszásoktatás szervezettségének a hiánya: Ha az úszásoktatás nem jól, nem hatékonyan és nem logikusan felépítve működik, esélye sincs az egri úszósportnak felemelkedni. Egy ilyen úszómúlttal rendelkező város polgárai jelenleg nem tudják eldönteni, hogy hol, kinél tanuljon meg úszni a gyermekük. Szóbeszédre hagyatkoznak. Egy jól működő egyesületnél nem lehetne ez kérdés, a legjobb szakemberek segítségével tanulhatnának úszni a gyerekek, így egyetlen tehetségről sem maradna le az egyesület.
Jelenleg különböző oktatóktól érkeznek tanítványok az egyesülethez. Ilyenkor mindig kérdésként merülhet fel, hogy az oktatók a lehető legcéltudatosabban, a versenyzésre előkészítve adják-e át a kis úszókat? Fűződik-e érdekük ahhoz, hogy a legügyesebbek az egyesületnél, versenyzőként folytassák az úszást?
5. Pénz: Korábban már írtam, hogy 2007. júliusában bér nélküli próbaidősként 5 hetet dolgoztam az egyesületnél. Az elvárásoknak megfeleltem, a klub elnökével megegyeztünk a havi juttatásról, így megtörtént az írásos szerződés. Nettó 50.000 forintban egyeztünk meg, majd jöttek a hónapok, fizetések a számlára. Minden rendben is történt, egészen addig, míg el nem jött a 2007. évi adózás ideje. Akkor kaptam először a fizetésemről pénzügyi elszámolást! Kiderült, hogy az elnök úrral megbeszélt havi nettó bérem, az egyesület szerint bruttó, tehát nem fizettek utánam adót. 5 hétig jártam az egyesület titkárához, egyeztettem az elnökkel, meg akivel csak lehetett. Az viszont biztos, hogy 30.000 forintért nem vállaltam volna ezt a munkát, edzések tartását, hétvégi versenyeken való részvételt, úszás szeretete ide, vagy oda. Vártam a megoldásra először türelmesen, majd egyre türelmetlenebbül, a helyzet nem változott. Vállrándítás itt, majd ott, megélek én úgyis, a családomnak van más jövedelme is - érzékeltették velem. Beleuntam. Jeleztem, hogy vége, befejezem, a hangulatom a mélyponton volt. Az ezek után tett javaslatukat meghallgattam, de akkor már döntöttem. Ekkor volt 2008. május 01. Kiderült, hogy az én fizetésem oly megterhelő volt, hogy azt hosszú távon nem bírta volna el az egyesület. Én nem vagyok pénzügyi szakember, de érdekes módon az utolsó pillanatban találtak volna olyan megoldást, ami a törvények betartásával lehetővé tette volna az általam kért összeg kifizetését. Állítólag!
Az eltávozásomkor tartottam egy szülői értekezletet, ahol elbúcsúztam a szülőktől és a gyerekektől, óvatosan kezelve, hogy miért. Mostani fejemmel már tudom, hogy rosszul döntöttem. Az egyesület részéről pedig úgy lett beállítva az ügy, hogy a más forrásból származó jövedelmem mellett vállalhattam volna ennyiért is, de engem csak a pénz érdekel és nem a gyerekek. Azt azért egy „kicsit" furcsálltam, hogy a szülőknek és a gyerekeknek miért kellett tudniuk az én pontos havi jövedelmemet?
6. Úszónapközi tábor: Amikor az egyesülethez kerültem felvetettem ennek az ötletét. A konkrét megvalósításig volt ebben is egy-két kanyar. Ezt is szeretném tisztázni. Tulajdonképpen szabadkezet kaptam a klubtól a táboszervezése. Februárban kezdtem hozzá, előzetes pénzügyi terv készült, összehívtam azokat a szakembereket, akikre számíthattam. Mikor megvolt a csapat, nekiállhattam az igazi szervezéshez. Nézetkülönbségünk volt Erdélyi Krisztinával, ő úgy gondolta, hogy a nyári pénzínséges időszakot egy ilyen tábor bevételével könnyebb átvészelni, tehát a bevétel legyen a lényeg. Az én véleményem pedig az volt, hogy mivel semmilyen tapasztalatunk nincs, nehéz felmérni, hogy egy ilyen, ráadásul első ízben szervezett tábor mennyire népszerű, ezért nem elsősorban anyagi hasznot kell ettől a tábortól remélni. Az volt a javaslatom, hogy legyünk türelmesek, majd jövőre lesz bevétel.
A legnagyobb nehézséget annak az összegnek a meghatározása volt, hogy mennyit kérhetünk el a szülőktől. Étkezés, pályabérlet, a tábor dolgozóinak a bére rendben. Igen ám, de mennyi lesz a belépő? Több hétig vártam a választ az uszoda igazgató helyettesétől, jelen esetben az egyesület titkárától. Ne törődjek ilyen aprósággal, rendben lesz az, válaszokat kaptam. Hittem is meg nem is. Az idő ment. Szóltam Erdélyi Krisztinának, aki megígérte, hogy majd lerendezi az uszoda igazgatójánál. Egy hétig naponta kérdeztem, hogy mi a válasz, míg egyszer csak azt nem mondta, hogy menjek be én az uszoda igazgatójához, tisztázzam le én a belépő összegét. Másnap bementem, Nem is tudott az uszoda igazgatója arról, hogy az Eger Városi Úszóklub tábort szervez, tőlem hallott először erről. Következő kérdéseket tette fel nekem: Mit akarunk mi? Hol akarjuk ezt csinálni? Április eleje volt. Szerencsére az igazgató Úr segítőkész volt, engedélyezte a tábort és végre kiderült, hogy mekkora összeget számolhatok belépőként. Nekiálltam plakátot tervezni, internetes honlapot készítettem. Közben telt az idő, 2008. május elsejei hatállyal felmondtam, de az egyesület kérése az volt, hogy a tábort még szervezzem meg. Megígértem, bár ne tettem volna!
Rengeteg munkával járt, köszönet nélkül, egyedül a mosolygó szülők és a gyerekek kárpótoltak. A plakátokat személyesen vittem az iskolákba, mindenhol az igazgatókat, helyetteseket kerestem meg, elmondtam nekik, hogy miről van szó, mi ez a tábor. Az óvodákban pedig egy óvodavezető ülésen adtam át a plakátokat a vezetőknek. Jöttek a jelentkezők, de nem elegen. Vártam az Eger Városi Úszóklub versenyzőinek a jelentkezését is, küldtem a volt kollegáknak jelentkezési lapokat, de nem jelentkezett onnan senki!
Telefonon és e-mailben tartottam a kapcsolatot a jelentkezőkkel. Szülői értekezletet tartottam, ahol bemutattam a tábor két felnőtt tanárát és a fiatal segítőket. Az egyesülettől kaptunk nyugtatömböt, amelybe belevezettem a szülői értekezleten befizetésre kerülő előleget. Két hét múlva megkezdődött a tábor. Mondhatom fantasztikus sikere volt. A szülők és a résztvevő gyerekek imádták. A tábor jól elő volt készítve, megfelelő létszámú tanárral, oktatóval, segítővel és precíz adminisztrációval, így én a második héten nyugodtan mentem ki, a már korábban betervezett külföldi utamra. A tábor befejező napján természetesen már ott voltam én is és akkor derült ki, hogy a volt edző kollégáim minősíthetetlen hangon beszéltek a tábor két felnőtt vezetőjével, követelve a tábor addigi bevételét, melynek természetesen csak egy része volt a testnevelő kollégámnál. Négy napig, az én érkezésemig, összerándult gyomorral dolgoztak a táborban. Természetesen, az utolsó napon, pénteken, mindennel elszámoltam, hiány nem volt. Az összes kifizetés megtörtént. A tábor 10 napjából 6-ot az első percétől az utolsóig ott voltam, dolgoztam. Mielőtt valaki hiányolná, gyorsan leírom, hogy szervezőként az én fizetésem 0, azaz nulla forint volt, sőt, kiadásom is volt, hiszen jó pár telefonhívást kellet lebonyolítanom. Mi volt az én fizetségem? A két gyerekem részvevője lehetett ennek a csodálatos két hétnek, a kisebbik pedig megtanult úszni.
A tábor összességében fantasztikusan sikeres volt, de a történtek, a volt kollégáim viselkedése megdöbbentett.
7. Egy utolsó gondolat erejéig visszatérnék a háttérmunkára. A felmondásom után több mint 3 hónappal, hivatalos levelet írtam az Eger Városi Egyesületnek. A tárgya kérelem volt. Azzal a kéréssel fordultam a klubhoz, hogy juttassák el részemre a korábban már személyesen többször kért, 2008. január, február, március és április hónapok bérkifizetéseim pénzügyi elszámolását, valamint a 2007. szeptember 01-én hatályba lépő munkaszerződésem engem illető példányát. Napra pontosan egy hónap telt el. Semmi válasz nem érkezett! Ez pedig annyira jellemző az ott végzett munkára, hogy ezen meg sem lepődöm!
Keserű történet ez. Természetesen nem így gondoltam az egri edzői pályafutásomat. Az egészben pedig az a legszörnyűbb, hogy nekem kell magyarázkodnom, én érzem magam rosszul a történtekért. Védenem kell a becsületem. Belenézek a volt úszóim és azok szüleinek a szemébe és kétkedést látok. Ezért döntöttem e levél megírása mellett, tudva azt is, hogy darázsfészekbe nyúlok.
Remélem az elkövetkezendő napokban megkapom a kért dokumentumokat és kiderül, hogy jövőre nem kell az apehnek befizetnem több tízezer forintot. Mert ha így lenne, akkor ez lenne a történetnek az igazi csattanója.
Pedig nem szeretnék nagy dolgokat csak azt, hogy a lehető legjobb feltételek között tudjanak az uszodában sportolni az egri fiatalok, köztük az én két fiam.
Üdvözlettel: Kripkó Zoltán úszóedző