Világkupa győztes lett a Sidney - ben megrendezett karate bajnokságon Magosi Zsombor. A fiatal testnevelő tanár, aki a gyerekeknek nem akármilyen személyes példát mutat, 40 ország 200 versenyzője közül bizonyult a legjobbnak. Nagyszabású terveiről és a karatéról beszélt az AgriaSportnak.
Nemrég nyerted meg a karate világkupát Ausztráliában. Mennyire volt nehéz kijutni innen Magyarországról?
Több mint 3 hónapos felkészülés után indultunk el Sidney - be, de valójában nem volt nehéz kijutni. Régóta készültem már erre a megmérettetésre. Öt éve vagyok magyar válogatott kerettag, folyamatosan versenyzem minden évben a magyar bajnokságokon, ezzel kvalifikáltam magam a világbajnoki szereplésre. A heti két edzésen túl a lelki edzés is része a napjaimnak. Ez adja meg a valódi összhangot.
Milyen reményekkel indultál el?
Volt elképzelésem, ismertem a mezőnyt. Két éve Japánban voltam világbajnokságon, ahol 128 versenyző közül sikerült a 16 közé jutás is. Ebből kiindulva, úgy gondoltam, hogy az évek során rengeteget fejlődtem és reálisnak tartottam a dobogós helyezést. Amikor pedig már négy között voltam, úgy éreztem, hogy ezt nem veheti el tőlem senki, és nem is vette.
Milyenek voltak az ellenfeleid?
A 4 közé jutásnál volt egy nagyon technikás ukrán versenyző, akitől egy kicsit tartottam, de kb. másfél perc után érződött a fölényem és sikerült legyőznöm. Azután az igazán nehéz a döntőben a Kazahsztáni versenyző volt, ö egy nagyon brusztos, erős, küzdő, rutinos versenyző, ő az Európa - bajnok. Ő bizonyult a legnehezebb ellenfélnek. Nagy lélekharc volt a döntőben, fejben kellett megnyerni, hiszen fizikálisan mindketten kiválóan fel voltunk készülve, azután az utolsó egy percben éreztem, hogy én vagyok az erősebb, és sikerült legyőznöm.
Most, hogy visszatértél, mit érzel? Hiszen hatalmas dolgot vittél véghez, népszerűsítetted nemcsak Magyarországot, de Egert is. Azért ez nem kis teljesítmény.
Most csak azt érzem, hogy még magasabb lett a mérce. Többet várok el magammal szemben is, úgy ahogy az edzőim is sokkal többet várnak el tőlem. Most bizonyítanom kell, hogy helytállok ezen a szinten is. Két év múlva Japában ismét meg akarom védeni ezt a címet.
Mióta érdekek ilyen komolyan ez a küzdősport? Hogyan kerültél vele kapcsolatba?
Egészen korán, már 9-10 évesen megérintett, amikor bejöttek Magyarországra a keleti küzdősportok. A Bruce Lee - filmek, a karate filmek nagyon elvarázsoltak. Akkor is elkezdtem a kartét, de mivel én Verpeléten élek gondot jelentett a bejárás Egerbe az edzésekre, aztán kamaszkoromban indult el ez a küzdősport a verpeléti dojo-ban, ott kezdtem el újra és azóta folyamatosan csinálom.
Gondolom, hogy az évek során volt még azért jó pár jelentős eredményed.
Ez most a 7. éve, hogy versenyzésre adtam a fejemet, ezalatt több magyar bajnokságot nyeretem, ill. Európa bajnokságon második és harmadik helyet sikerült szereznem. Valamint a vb helyezéseim, ami számomra nagy eredménynek számít.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Én most 25 éves vagyok. Azt mondják, hogy 30 éves korig lehet ebben a sportban komoly eredményeket elérni, ez még öt év, és ebbe belefér két Európa - bajnokság, egy világverseny, aztán talán még ha fizikálisan úgy állok, még egy világverseny, úgyhogy remélem eredményes öt év vár még rám.
(AntalA)
Nemrég nyerted meg a karate világkupát Ausztráliában. Mennyire volt nehéz kijutni innen Magyarországról?
Több mint 3 hónapos felkészülés után indultunk el Sidney - be, de valójában nem volt nehéz kijutni. Régóta készültem már erre a megmérettetésre. Öt éve vagyok magyar válogatott kerettag, folyamatosan versenyzem minden évben a magyar bajnokságokon, ezzel kvalifikáltam magam a világbajnoki szereplésre. A heti két edzésen túl a lelki edzés is része a napjaimnak. Ez adja meg a valódi összhangot.
Milyen reményekkel indultál el?
Volt elképzelésem, ismertem a mezőnyt. Két éve Japánban voltam világbajnokságon, ahol 128 versenyző közül sikerült a 16 közé jutás is. Ebből kiindulva, úgy gondoltam, hogy az évek során rengeteget fejlődtem és reálisnak tartottam a dobogós helyezést. Amikor pedig már négy között voltam, úgy éreztem, hogy ezt nem veheti el tőlem senki, és nem is vette.
Milyenek voltak az ellenfeleid?
A 4 közé jutásnál volt egy nagyon technikás ukrán versenyző, akitől egy kicsit tartottam, de kb. másfél perc után érződött a fölényem és sikerült legyőznöm. Azután az igazán nehéz a döntőben a Kazahsztáni versenyző volt, ö egy nagyon brusztos, erős, küzdő, rutinos versenyző, ő az Európa - bajnok. Ő bizonyult a legnehezebb ellenfélnek. Nagy lélekharc volt a döntőben, fejben kellett megnyerni, hiszen fizikálisan mindketten kiválóan fel voltunk készülve, azután az utolsó egy percben éreztem, hogy én vagyok az erősebb, és sikerült legyőznöm.
Most, hogy visszatértél, mit érzel? Hiszen hatalmas dolgot vittél véghez, népszerűsítetted nemcsak Magyarországot, de Egert is. Azért ez nem kis teljesítmény.
Most csak azt érzem, hogy még magasabb lett a mérce. Többet várok el magammal szemben is, úgy ahogy az edzőim is sokkal többet várnak el tőlem. Most bizonyítanom kell, hogy helytállok ezen a szinten is. Két év múlva Japában ismét meg akarom védeni ezt a címet.
Egészen korán, már 9-10 évesen megérintett, amikor bejöttek Magyarországra a keleti küzdősportok. A Bruce Lee - filmek, a karate filmek nagyon elvarázsoltak. Akkor is elkezdtem a kartét, de mivel én Verpeléten élek gondot jelentett a bejárás Egerbe az edzésekre, aztán kamaszkoromban indult el ez a küzdősport a verpeléti dojo-ban, ott kezdtem el újra és azóta folyamatosan csinálom.
Gondolom, hogy az évek során volt még azért jó pár jelentős eredményed.
Ez most a 7. éve, hogy versenyzésre adtam a fejemet, ezalatt több magyar bajnokságot nyeretem, ill. Európa bajnokságon második és harmadik helyet sikerült szereznem. Valamint a vb helyezéseim, ami számomra nagy eredménynek számít.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Én most 25 éves vagyok. Azt mondják, hogy 30 éves korig lehet ebben a sportban komoly eredményeket elérni, ez még öt év, és ebbe belefér két Európa - bajnokság, egy világverseny, aztán talán még ha fizikálisan úgy állok, még egy világverseny, úgyhogy remélem eredményes öt év vár még rám.
(AntalA)