Az egri Sportmúzeumban új kiállítótermekkel, és szoboravatásokkal ünnepelte a 15 éves születésnapot. A program különlegesen emlékezetes részeként Kádas Géza emlékművét is leleplezték. Az egyik legkiválóbb egri úszónak, az 56-os forradalomban is helyt álló, majd börtönbe küldött egykori úszólegendának, Kádas Gézának végre méltó emléket állítottak szülővárosában. A kezdeményezésről, az emlékmű elkészülésének folyamatáról az ötletgazda Dr. Martinkó Károly újságíró beszélt a hallgatóságnak. A 20 éve megszületett tervből 2008. júniusában lett valóág. A készítés közben elhunyt Werner Tibor mesterről, az utódokról (Bernei Péter, Werner Gábor) akik önzetlenül felkarolták a 4-es rajtkövet megjelenítő emlékmű elkészítését. Tiszteletből Kádas Gézára emlékezve. Martinkó Károly felvetette, hogy szeretné, ha Egerben utca, közterület viselné Kádas nevét.
Az 56-os forradalomban is helyt álló, majd börtönbe küldött egykori úszólegendának, Kádas Gézának végre méltó emléket állítanak szülővárosában.
A szobor leleplezésre nem tudott személyesen megjelenni Göncz Árpád korábbi köztársasági elnök. Levelében méltatta Kádas Géza emberi nagyságát.
Hosszú út vezetett idáig, azt mutatjuk be most – öt fejezetben.
1. fejezet: az életmű
Kádas Géza (Eger, 1926. augusztus 7-Budapest, 1979. március 6.) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok úszó. A változó nevű egri sportegyesület (1946-tól Barátság SE, 1948-tól Szakszervezetek TK, majd 1950-től Fáklya) versenyzője volt. 1946-tól 1954-ig szerepelt a válogatottban. Részt vett az 1948-as londoni és az 1952-es helsinki olimpián. 1948-ban 100 méteres gyorsúszásban legjobb európaiként nyert bronzérmet, illetve Mitró György, Nyéki Imre és Szatmáry Elemér társaságában, a 4x200 méteres gyorsváltó tagjaként ezüstöt. 1949 és 1951 között a gyorsváltóval ötször úszott Európa-csúcsot. Négy főiskolai világbajnokságon összesen tizenhárom aranyérmet nyert, közülük hatot egyéni számban. Az 1954. évi torinói Európa-bajnokságon a Till László, Dömötör Zoltán, Kádas Géza, Nyéki Imre összeállítású 4x200 méteres gyorsváltó tagjaként lett aranyérmes. Az 1956-os forradalom egri eseményeiben való „tevékeny részvétel” miatt a Budapesti Katonai Bíróság nyolc év börtönbüntetésre ítélte, amiből négyet töltött le. Szabadulása után Egerben, majd Budapesten segédmunkásként dolgozott.
2. fejezet: igazgatói fohász
Dr. Székely Ferenc, az egri Sportmúzeum igazgatója cikket írt Kádas 75. születésnapjának tiszteletére.
Olvasható benne egy haragos gondolatmenet is.
„Dicsőségét az egri Sportmúzeum őrzi. Emberi nagysága többet is érdemelne. Egy szobor, egy utcanév, melynek léte a ma élő nemzedéknek követendő példaként állhatna örök emlékként. De a bürokrácia, a meg nem értés, és ki tudja, mi
minden, ezt még nem tette lehetővé mindazoknak, akik tenni kívánnak mindezért. Az, aki 75 évesen is itt lehetne, Budapesten nyugszik az '56-osok dicső sírhelyén. Ott, és nem Egerben. Neve – sírját jelezve – Budapesten olvasható, és nem szülővárosában. De bizakodunk, hogy ha már nem is lehet köztünk, egykor talán az is megírható, hogy szobrának avató ünneplésére készülhetünk, vagy éppen a nevével jelzett utcán, téren sétálhatunk, és a város történelmi falai között egy kőbe a Kádas Géza nevet is bevésik.”
3. fejezet: az újságíró nekilát
Dr. Martinkó Károly – budapesti – újságíró egész pályafutását az jellemzi, hogy nagyon bátran harcol az igazságért, az elesettek segítségére siet cikkeiben, sikeres riportkönyveiben, sok díjjal elismert rádiós dokumentumriportjaiban. És megörökíti azok emlékét, akik jelentős cselekedeteikkel kitűntek a közelmúlt történelmében, a bűnüldözésben. Vagy éppen a sportban.
Maga is úszó volt, és ifjú reménységként többször találkozott az uszodában a kor nagyjaival, így Kádas Gézával is. Csak köszönő viszonyban voltak, de igyekeznie kellett, ha Kádast a köszönésben meg akarta előzni. Felnézett az Európa-bajnokra, az egyik bálványa volt.
Nemcsak őrzi az emlékét, hanem nekilátott, hogy annak látható nyoma is legyen.
Decemberben megkereste régi barátját, Werner Tibor kőfaragó mestert, hogy készítsen valamilyen szép emlékművet a legendás úszó tiszteletére.
Az újságíró és a múzeumigazgató gondolata találkozott.
4. fejezet: szomorú közjáték
Werner Tibor azonnal felskiccelte az elképzelését. Egy 4-es rajtkő, amelyre Kádas – legjobbként – a legtöbbször állhatott fel. A rajtkő azonban megrepedt, az jelképezi az életében bekövetkezett súlyos törést, a forradalom elbukásának fájdalmát és a börtönéveket.
A kiváló kőfaragó azonban váratlanul meghalt. Még hatvan sem volt.
De a munka nem maradt bevégzetlen. Werner Tibor fia, Gábor, aki az édesapjával együtt dolgozott a BTI Nemeskő és Építőipari Kft.-ben, valamint a cég ügyvezető igazgatója, Berkei Péter gondoskodott róla.
És a mű éppen úgy készült el, ahogyan a tervezője akarta: ingyen, a Kádas Géza iránti tiszteletből.
Ebből is látszik, hogy szép és értelmes feladatokat nem csak pénzzel lehet megoldani.
Agria Press
(forrás: sosz.hu)
FOTÓ: Zagyi Tibor
Az 56-os forradalomban is helyt álló, majd börtönbe küldött egykori úszólegendának, Kádas Gézának végre méltó emléket állítanak szülővárosában.
A szobor leleplezésre nem tudott személyesen megjelenni Göncz Árpád korábbi köztársasági elnök. Levelében méltatta Kádas Géza emberi nagyságát.
Hosszú út vezetett idáig, azt mutatjuk be most – öt fejezetben.
1. fejezet: az életmű
Kádas Géza (Eger, 1926. augusztus 7-Budapest, 1979. március 6.) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok úszó. A változó nevű egri sportegyesület (1946-tól Barátság SE, 1948-tól Szakszervezetek TK, majd 1950-től Fáklya) versenyzője volt. 1946-tól 1954-ig szerepelt a válogatottban. Részt vett az 1948-as londoni és az 1952-es helsinki olimpián. 1948-ban 100 méteres gyorsúszásban legjobb európaiként nyert bronzérmet, illetve Mitró György, Nyéki Imre és Szatmáry Elemér társaságában, a 4x200 méteres gyorsváltó tagjaként ezüstöt. 1949 és 1951 között a gyorsváltóval ötször úszott Európa-csúcsot. Négy főiskolai világbajnokságon összesen tizenhárom aranyérmet nyert, közülük hatot egyéni számban. Az 1954. évi torinói Európa-bajnokságon a Till László, Dömötör Zoltán, Kádas Géza, Nyéki Imre összeállítású 4x200 méteres gyorsváltó tagjaként lett aranyérmes. Az 1956-os forradalom egri eseményeiben való „tevékeny részvétel” miatt a Budapesti Katonai Bíróság nyolc év börtönbüntetésre ítélte, amiből négyet töltött le. Szabadulása után Egerben, majd Budapesten segédmunkásként dolgozott.
2. fejezet: igazgatói fohász
Dr. Székely Ferenc, az egri Sportmúzeum igazgatója cikket írt Kádas 75. születésnapjának tiszteletére.
Olvasható benne egy haragos gondolatmenet is.
„Dicsőségét az egri Sportmúzeum őrzi. Emberi nagysága többet is érdemelne. Egy szobor, egy utcanév, melynek léte a ma élő nemzedéknek követendő példaként állhatna örök emlékként. De a bürokrácia, a meg nem értés, és ki tudja, mi
minden, ezt még nem tette lehetővé mindazoknak, akik tenni kívánnak mindezért. Az, aki 75 évesen is itt lehetne, Budapesten nyugszik az '56-osok dicső sírhelyén. Ott, és nem Egerben. Neve – sírját jelezve – Budapesten olvasható, és nem szülővárosában. De bizakodunk, hogy ha már nem is lehet köztünk, egykor talán az is megírható, hogy szobrának avató ünneplésére készülhetünk, vagy éppen a nevével jelzett utcán, téren sétálhatunk, és a város történelmi falai között egy kőbe a Kádas Géza nevet is bevésik.”
3. fejezet: az újságíró nekilát
Dr. Martinkó Károly – budapesti – újságíró egész pályafutását az jellemzi, hogy nagyon bátran harcol az igazságért, az elesettek segítségére siet cikkeiben, sikeres riportkönyveiben, sok díjjal elismert rádiós dokumentumriportjaiban. És megörökíti azok emlékét, akik jelentős cselekedeteikkel kitűntek a közelmúlt történelmében, a bűnüldözésben. Vagy éppen a sportban.
Maga is úszó volt, és ifjú reménységként többször találkozott az uszodában a kor nagyjaival, így Kádas Gézával is. Csak köszönő viszonyban voltak, de igyekeznie kellett, ha Kádast a köszönésben meg akarta előzni. Felnézett az Európa-bajnokra, az egyik bálványa volt.
Nemcsak őrzi az emlékét, hanem nekilátott, hogy annak látható nyoma is legyen.
Decemberben megkereste régi barátját, Werner Tibor kőfaragó mestert, hogy készítsen valamilyen szép emlékművet a legendás úszó tiszteletére.
Az újságíró és a múzeumigazgató gondolata találkozott.
4. fejezet: szomorú közjáték
Werner Tibor azonnal felskiccelte az elképzelését. Egy 4-es rajtkő, amelyre Kádas – legjobbként – a legtöbbször állhatott fel. A rajtkő azonban megrepedt, az jelképezi az életében bekövetkezett súlyos törést, a forradalom elbukásának fájdalmát és a börtönéveket.
A kiváló kőfaragó azonban váratlanul meghalt. Még hatvan sem volt.
De a munka nem maradt bevégzetlen. Werner Tibor fia, Gábor, aki az édesapjával együtt dolgozott a BTI Nemeskő és Építőipari Kft.-ben, valamint a cég ügyvezető igazgatója, Berkei Péter gondoskodott róla.
És a mű éppen úgy készült el, ahogyan a tervezője akarta: ingyen, a Kádas Géza iránti tiszteletből.
Ebből is látszik, hogy szép és értelmes feladatokat nem csak pénzzel lehet megoldani.
Agria Press
(forrás: sosz.hu)
FOTÓ: Zagyi Tibor