A szombaton 19.00-kor kezdődő Eger-Szeged vízilabda LEN Kupa derbivel kapcsolatban Gerendás Györggyel is beszélgettünk. A dialógusból emelünk ki részleteket a nagy összecsapás felvezetéseként.
Mi volt a gond az első meccsen és mit tanulhatunk belőle? Min kell változtatni?
Szegeden csak egy negyedet hoztunk egálra, a többit elvesztettük egy góllal. Nem álltunk össze eléggé azon a meccsen. Most pihenten, teljes koncentrációval kell vízbe ugranunk, úgymond elfelejtve a háromgólos hátrányt. Nem szabad megbénítani magunkat, nem szabad görcsösen akarni. A siker titka a „borzasztóan” fegyelmezett játék és az erős védelem, a kihívónknak is ez az erőssége épp ezért a lehető legkevesebb gólt szabad csak kapnunk, különben saját magunkat hozzuk nehéz helyzetbe, mint ezt Szegeden is tettük. Ha alacsony találati számot engedhetünk csak a Szegednek, s közben sikerül állandó egy-két gólos előnyt kialakítani, a végére a javunkra fordíthatjuk a csatát a fantasztikus hazai közönség előtt.
A hozzáállásban is van változtatni való az első meccshez képest, de ezt a Bitskey Uszoda meghozza a játékosaimnál. Van viszont egy újabb feladat e téren: megnyertük a Magyar Kupát az év végén, s néhány játékosomnál még mindig úgy érzem - az érem a nyakában maradt. Ezt le kell vennünk, mintha nem is lenne, éhesen kell vízbe szállnunk, nem szabad elhinnünk, hogy a Szegedet egészen biztosan megverjük. Ha mégis így állnánk hozzá, nem sok esélyünk lenne a csatában.
Nagy az izgalom? Mégiscsak egy kiemelten fontos találkozó következik…
Nagy a tét, fontos meccs jön, de az igazi gyomorideg csak a találkozó előtti megbeszélés és a kezdő sípszó előtt jön, amikor már tehetetlen vagyok – várom, hogy jöjjön valami, kezdődjön a játék. Nem jó ilyenkor a kispadon. A felkészülés utolsó napjai sem igazán tesznek már jót senkinek, én már szeretném látni a maximumot, de persze nem látom, -baj is lenne, ha azt mutatnák a fiúk- és ilyenkor sok az üvöltözés, a szidás. Örülök, hogy ennek vége és a meccsre koncentrálhatunk. Nagyon várom!
Hogy lehet megverni ezt a Szegedet négy góllal?
Sablonos edzői fordulattal élve azt mondhatnám, hogy ha negyedekre lebontjuk, csak eggyel kell nyerni játékrészenként és megvan. Itthon játszunk, tehát ez nem is lenne lehetetlen. Ez sokszor elhangzik a kollégáim szájából, de soha nem láttam, hogy bejött volna. Két lehetőségünk van: vagy egy álomrajttal néhány perc alatt ledolgozzuk a három gólos hátrányt, vagy –és ez a valószínűbb- végig vezetünk egy kemény, végletekig fegyelmezett, megszervezett védelemre alapozva, majd a vége felé azzal, hogy mi játszunk itthon, minket támogat a közönség, bezavarhatjuk őket a málnásba és fordíthatunk. Ha hosszabbítás lenne, általában abból a hazai gárda jön ki jobban. Nem akarok számolgatni, a lényeg, hogy előnyt szerezzünk és meg is tartsuk azt.
A Szeged kiváló csapat. A védelme stabil és nagyon jó erőkből áll. Nem kaphatunk sok gólt. De ha 8-9 alkalommal betalálnak, akkor sem megoldhatatlan a továbbjutás, de akkor iszonyú nehéz lesz.
Mindegy, hogy miképpen, de be szeretnénk jutni a négy közé - mondom most. Ugyanakkor, a Vasas ellen kupacsatában úgy gondoltam, hogy 20 évet öregedtem. Tehát pusztán, csak az egészségem megóvása miatt -ha lehet- a rendes játékidőben való továbbjutást választom.
Ez egyébként öregedés szempontjából nekünk sem mindegy nézőként…
Itthon nem emlékszem Szeged elleni vereségre. Ez azt látszik alátámasztani, hogy nekünk áll a zászló.
Igen, de inkább ne is mondjuk ezt. Jó ez a tradíció, de ne dimenzionáljuk túl!
"Beton"-biztos csapatnak tűnik: Varga Tamás, Weszelovszky, egy jókezű légiós, a kapuban a fiatal, tehetséges Baksa. Nálunk is rangos, kiváló a névsor. Ki az erősebb, ha a keretet nézzük?
Ha a kezdő hetet nézem, ha van is különbség, nagyon minimális. Amiben mégis látok némi differenciát, az, hogy hosszabb a kispadunk, talán komplettebb a csapatunk. Ez egy meccsben viszont annyira nem jön ki, inkább a sorozatoknál számít, mint például a Vasas ellen a kupában: szombaton Pesten játszottunk, majd vasárnap itthon – jött a hosszabbítás, az ötösök. Ott ez az előnyünk nagyon számított. Most úgy vélem, két nagyjából egyforma csapatról van szó, de ne feledjük, hogy mi itthon játszunk!
Kiss Csaba hogy van, játszhat-e eseteleg szombaton?
Csaba kezéről levették a gipszet, edz is már, egészen biztosan szívesen játszana, sőt nekem is azt mondja ott legbelül valami, hogy szükség van a játékára. Mégis: tilos a kockáztatás! Balkezesünk alkarjában 8 csavar van, a csuklója a pólóban sokszor megcsavarodik, ha véletlenül rásérülne, újabb műtét, majd hosszabb kihagyás következne. Egyértelmű, hogy nem fog játszani. Csodálom egyébként a fiúkat és megemelem a nem létező kalapom előttük, ahogyan Csaba nélkül, érte küzdenek.
Sokszor elhangzik, hogy az egri közönség lelkes és sokat jelent a bíztatás. Valószínűleg telt ház közeli lesz ismét a látogatottság. Milyen pluszt ad ez, mit jelent önnek és a fiúknak?
Az átlagos pólócsapatok megszokták, hogy vagy nem jók az uszodai lehetőségek, vagy nincs olyan fanatikus táboruk. Szolnokon, Szegeden sátor van, kicsik a létesítmények a fővárosban is. 4-500 emberhez szokott együttesekről van szó. Amikor Egerbe költöztünk, megdöbbentő volt, hogy egy közepes meccsre eljöttek 500-an. Ez Pesten rangadókon történik csak így. Nálunk a nagy ütközeteket dupla, tripla ennyi, sőt 1800-2000 ember szorítja végig. A BVSC edzőjeként el sem tudtam volna képzelni, hogy ez milyen érzés. Most már tudom: borzasztó jó és nagyon sokat számít!
Mi vagyunk az esélyesek a továbbjutásra?
Őszintén mondom, hogy nem. Néhány nap alatt sikerült meglepnünk a Vasast, majd lemostuk a Dominót a kupadöntőben. A Szeged most iszonyúan felkészül belőlünk, jelen pillanatban nem lehet őket átverni, tetejébe még az előny is náluk van. Az objektív ítéletem az, hogy százalékban 55-45 az esélyek aránya a Szeged javára. De ha a lottó ötösre mindenkinek lenne 45% esélye, nagyon-nagyon sokan játszanának…
Gerendás György gondolatai után csak egy mondat - Ha lesz újabb egri csoda, sikerül a továbbjutás, tulajdonképpen az Euroligában érezhetnénk magunkat: oda-visszavágó, orosz, vagy szerb ellenfél...szép dolog lenne... HAJRÁ EGER!
(ZE-RO PRESS) Kép: Zagyi Tibor
Mi volt a gond az első meccsen és mit tanulhatunk belőle? Min kell változtatni?
Szegeden csak egy negyedet hoztunk egálra, a többit elvesztettük egy góllal. Nem álltunk össze eléggé azon a meccsen. Most pihenten, teljes koncentrációval kell vízbe ugranunk, úgymond elfelejtve a háromgólos hátrányt. Nem szabad megbénítani magunkat, nem szabad görcsösen akarni. A siker titka a „borzasztóan” fegyelmezett játék és az erős védelem, a kihívónknak is ez az erőssége épp ezért a lehető legkevesebb gólt szabad csak kapnunk, különben saját magunkat hozzuk nehéz helyzetbe, mint ezt Szegeden is tettük. Ha alacsony találati számot engedhetünk csak a Szegednek, s közben sikerül állandó egy-két gólos előnyt kialakítani, a végére a javunkra fordíthatjuk a csatát a fantasztikus hazai közönség előtt.
A hozzáállásban is van változtatni való az első meccshez képest, de ezt a Bitskey Uszoda meghozza a játékosaimnál. Van viszont egy újabb feladat e téren: megnyertük a Magyar Kupát az év végén, s néhány játékosomnál még mindig úgy érzem - az érem a nyakában maradt. Ezt le kell vennünk, mintha nem is lenne, éhesen kell vízbe szállnunk, nem szabad elhinnünk, hogy a Szegedet egészen biztosan megverjük. Ha mégis így állnánk hozzá, nem sok esélyünk lenne a csatában.
Nagy az izgalom? Mégiscsak egy kiemelten fontos találkozó következik…
Nagy a tét, fontos meccs jön, de az igazi gyomorideg csak a találkozó előtti megbeszélés és a kezdő sípszó előtt jön, amikor már tehetetlen vagyok – várom, hogy jöjjön valami, kezdődjön a játék. Nem jó ilyenkor a kispadon. A felkészülés utolsó napjai sem igazán tesznek már jót senkinek, én már szeretném látni a maximumot, de persze nem látom, -baj is lenne, ha azt mutatnák a fiúk- és ilyenkor sok az üvöltözés, a szidás. Örülök, hogy ennek vége és a meccsre koncentrálhatunk. Nagyon várom!
Hogy lehet megverni ezt a Szegedet négy góllal?
Sablonos edzői fordulattal élve azt mondhatnám, hogy ha negyedekre lebontjuk, csak eggyel kell nyerni játékrészenként és megvan. Itthon játszunk, tehát ez nem is lenne lehetetlen. Ez sokszor elhangzik a kollégáim szájából, de soha nem láttam, hogy bejött volna. Két lehetőségünk van: vagy egy álomrajttal néhány perc alatt ledolgozzuk a három gólos hátrányt, vagy –és ez a valószínűbb- végig vezetünk egy kemény, végletekig fegyelmezett, megszervezett védelemre alapozva, majd a vége felé azzal, hogy mi játszunk itthon, minket támogat a közönség, bezavarhatjuk őket a málnásba és fordíthatunk. Ha hosszabbítás lenne, általában abból a hazai gárda jön ki jobban. Nem akarok számolgatni, a lényeg, hogy előnyt szerezzünk és meg is tartsuk azt.
A Szeged kiváló csapat. A védelme stabil és nagyon jó erőkből áll. Nem kaphatunk sok gólt. De ha 8-9 alkalommal betalálnak, akkor sem megoldhatatlan a továbbjutás, de akkor iszonyú nehéz lesz.
Mindegy, hogy miképpen, de be szeretnénk jutni a négy közé - mondom most. Ugyanakkor, a Vasas ellen kupacsatában úgy gondoltam, hogy 20 évet öregedtem. Tehát pusztán, csak az egészségem megóvása miatt -ha lehet- a rendes játékidőben való továbbjutást választom.
Itthon nem emlékszem Szeged elleni vereségre. Ez azt látszik alátámasztani, hogy nekünk áll a zászló.
Igen, de inkább ne is mondjuk ezt. Jó ez a tradíció, de ne dimenzionáljuk túl!
"Beton"-biztos csapatnak tűnik: Varga Tamás, Weszelovszky, egy jókezű légiós, a kapuban a fiatal, tehetséges Baksa. Nálunk is rangos, kiváló a névsor. Ki az erősebb, ha a keretet nézzük?
Ha a kezdő hetet nézem, ha van is különbség, nagyon minimális. Amiben mégis látok némi differenciát, az, hogy hosszabb a kispadunk, talán komplettebb a csapatunk. Ez egy meccsben viszont annyira nem jön ki, inkább a sorozatoknál számít, mint például a Vasas ellen a kupában: szombaton Pesten játszottunk, majd vasárnap itthon – jött a hosszabbítás, az ötösök. Ott ez az előnyünk nagyon számított. Most úgy vélem, két nagyjából egyforma csapatról van szó, de ne feledjük, hogy mi itthon játszunk!
Kiss Csaba hogy van, játszhat-e eseteleg szombaton?
Csaba kezéről levették a gipszet, edz is már, egészen biztosan szívesen játszana, sőt nekem is azt mondja ott legbelül valami, hogy szükség van a játékára. Mégis: tilos a kockáztatás! Balkezesünk alkarjában 8 csavar van, a csuklója a pólóban sokszor megcsavarodik, ha véletlenül rásérülne, újabb műtét, majd hosszabb kihagyás következne. Egyértelmű, hogy nem fog játszani. Csodálom egyébként a fiúkat és megemelem a nem létező kalapom előttük, ahogyan Csaba nélkül, érte küzdenek.
Sokszor elhangzik, hogy az egri közönség lelkes és sokat jelent a bíztatás. Valószínűleg telt ház közeli lesz ismét a látogatottság. Milyen pluszt ad ez, mit jelent önnek és a fiúknak?
Az átlagos pólócsapatok megszokták, hogy vagy nem jók az uszodai lehetőségek, vagy nincs olyan fanatikus táboruk. Szolnokon, Szegeden sátor van, kicsik a létesítmények a fővárosban is. 4-500 emberhez szokott együttesekről van szó. Amikor Egerbe költöztünk, megdöbbentő volt, hogy egy közepes meccsre eljöttek 500-an. Ez Pesten rangadókon történik csak így. Nálunk a nagy ütközeteket dupla, tripla ennyi, sőt 1800-2000 ember szorítja végig. A BVSC edzőjeként el sem tudtam volna képzelni, hogy ez milyen érzés. Most már tudom: borzasztó jó és nagyon sokat számít!
Mi vagyunk az esélyesek a továbbjutásra?
Őszintén mondom, hogy nem. Néhány nap alatt sikerült meglepnünk a Vasast, majd lemostuk a Dominót a kupadöntőben. A Szeged most iszonyúan felkészül belőlünk, jelen pillanatban nem lehet őket átverni, tetejébe még az előny is náluk van. Az objektív ítéletem az, hogy százalékban 55-45 az esélyek aránya a Szeged javára. De ha a lottó ötösre mindenkinek lenne 45% esélye, nagyon-nagyon sokan játszanának…
Gerendás György gondolatai után csak egy mondat - Ha lesz újabb egri csoda, sikerül a továbbjutás, tulajdonképpen az Euroligában érezhetnénk magunkat: oda-visszavágó, orosz, vagy szerb ellenfél...szép dolog lenne... HAJRÁ EGER!
(ZE-RO PRESS) Kép: Zagyi Tibor