Nagy tapsot kapott, pedig ellenfélként érkezett Egerbe a női röplabda Magyar Kupa nyolcaddöntőjére a Békéscsaba 10-es számú játékosa. Jól esett neki a fogadtatás, várta már az alkalmat, hogy ismét parkettre lépjen egykori sikerei helyszínén a Dr. Kemény Ferenc Sportcsarnokban. Az egri szurkolóknak is jó volt viszontlátni Őt, noha a szombati kupameccsen sokat tett azért, hogy ne örüljenek a hívek. Nem csinált sok mindent, csak amit kellett. Csodás pályafutásának levezető szakaszában is a viharsarkiak vezére, a mezőny legjobbja volt. Játéktudása szinte semmit sem kopott az évek alatt, és ugyanez igaz szépségére, nőiességére is. Az egri röplabda sport aranykorszakának egyik legkiemelkedőbb egyéniségével Fésüs Erzsébetettel beszélgettünk a Szabóker-Agria RC Eger – Békéscsaba kupameccset követően.
A mérkőzés után sok időt nem töltött a vendégcsapat öltözőjében, hiszen tudta, feladata van még a küzdőtéren. Egykori játszótársak, a régről megmaradt maroknyi szurkolók várták őt egy-két kedves szóra, baráti beszélgetésre, kézfogásra. Kattogtak a fényképezők, amikor összeállt egy fotó erejéig Bóta Enikővel. Játszottak ők egykor egy csapatban, voltak egymás ellenfelei is, de látható volt, hogy nagyon egy hullámhosszon vannak, és igazán örülnek a találkozásnak. Az ember ilyenkor naná, hogy elkezd nosztalgiázni. Fantasztikus élményt jelentett a 80-as, 90-es években röpimeccsre járni.
Fésüs Erzsébet természetesen örömmel állt az AgriaSport rendelkezésére is.
- Szia "Zsó"! Nagy öröm volt viszontlátni itt Egerben. Sokat nem változtál az évek alatt
- Köszöntöm a Kedves Olvasókat, jól esik a bók.
- Milyen érzés volt ismét nálunk járni?
- Ahogy közeledtünk, eszembe jutott, hogy hányszor megtettem már ezt az utat, Sarkad és Eger között. Amikor megérkeztünk, és bejöttem a terembe, akkor már éreztem, hogy itthon vagyok. Nagyon régen voltam itt. Pályafutásom helyszínei közül Eger nőtt leginkább a szívemhez. Nagyon nagy dolgok fűződnek ehhez a csodálatos városhoz. Itt lettem először bajnok, itt született a gyermekem, itt mentem férjhez, így mindig kellemes érzés tölt el, ha erre járok.
- Elég könnyen sikerült kiharcolnotok a továbbjutást.
- Nagyon izgultak a lányok. Egerben játszani még nekik is nagy élmény, noha magasabb osztályban szerepelnek, mint az itteni csapat tagjai. Tudják, hogy a sportág korábbi nagy fellegvárában járnak. A Magyar Kupában még soha nem sikerült idáig eljutnunk, ezért nagyon akartuk a győzelmet, és nem becsültük le az Egert. Örülünk a továbbjutásnak.
- Hogy érzed magad Békécsabán?
- Ha Eger az egyik, akkor Békéscsaba a szívem másik csücske. Itt kezdtem el röplabdázni, innen indulva sikerült nevet szereznem magamnak. Pontosan úgy érzem magam, mint egy pályafutásának végén járó röplabdázó. Nagyszerű társaságban vezethetek le, és jól esik, hogy nem túl fiatalon is tudok hozzátenni a csapat sikeréhez.
- Milyen körülményekkel szembesültél most? Itt kimondottan az egri röplabda jelenére gondolok.
- Nagyon sok minden változott, mióta elmentem. A hullámvölgyek minden csapat életében előfordulnak, így van ezzel Eger is. Sajnálatos viszont, hogy régóta nem sikerül kilábalni belőle. Nagyon remélem, hogy ismét régi fényében fog pompázni a röplabda itt helyben. Szurkolok a lányoknak, hogy minél előbb sikerüljön visszajutniuk az NB I-be.
- Ez az egy meccs gondolom még Neked is kevés volt, hogy valós képet kapjál az Eger játékerejéről.
- Én látok bennük fantáziát. Szép magas lányok játszanak itt, akik nem mellékesen ügyesek is. Nem egy utánpótlásedzőtől hallottam már, hogy tehetségesek az egri fiatalok. Látom az utat a nagy sikerek felé, türelmesnek kell lenni, ugyanakkor rengeteget kell dolgozni.
- Köszönjük szépen a beszélgetést.
Sokat nem kellett várnia Zsókának az újabb beszélgetőpartnerre. Újabb fotók készültek. Mindenkivel szóba állt a régi ismerősök közül. Reggelig tudott volna ő is nosztalgiázni, ám hosszú volt az út vissza Békéscsabára, majd onnan Sarkadra. Mindenesetre kaptunk egy szeletet ismét a dicső korszakból neki köszönhetően.
Amolyan karácsonyi ajándék volt a Dr. Kemény Sportcsarnokban.
(ZE-RO PRESS)
Fésüs Erzsébet természetesen örömmel állt az AgriaSport rendelkezésére is.
- Szia "Zsó"! Nagy öröm volt viszontlátni itt Egerben. Sokat nem változtál az évek alatt
- Köszöntöm a Kedves Olvasókat, jól esik a bók.
- Milyen érzés volt ismét nálunk járni?
- Ahogy közeledtünk, eszembe jutott, hogy hányszor megtettem már ezt az utat, Sarkad és Eger között. Amikor megérkeztünk, és bejöttem a terembe, akkor már éreztem, hogy itthon vagyok. Nagyon régen voltam itt. Pályafutásom helyszínei közül Eger nőtt leginkább a szívemhez. Nagyon nagy dolgok fűződnek ehhez a csodálatos városhoz. Itt lettem először bajnok, itt született a gyermekem, itt mentem férjhez, így mindig kellemes érzés tölt el, ha erre járok.
- Elég könnyen sikerült kiharcolnotok a továbbjutást.
- Hogy érzed magad Békécsabán?
- Ha Eger az egyik, akkor Békéscsaba a szívem másik csücske. Itt kezdtem el röplabdázni, innen indulva sikerült nevet szereznem magamnak. Pontosan úgy érzem magam, mint egy pályafutásának végén járó röplabdázó. Nagyszerű társaságban vezethetek le, és jól esik, hogy nem túl fiatalon is tudok hozzátenni a csapat sikeréhez.
- Milyen körülményekkel szembesültél most? Itt kimondottan az egri röplabda jelenére gondolok.
- Nagyon sok minden változott, mióta elmentem. A hullámvölgyek minden csapat életében előfordulnak, így van ezzel Eger is. Sajnálatos viszont, hogy régóta nem sikerül kilábalni belőle. Nagyon remélem, hogy ismét régi fényében fog pompázni a röplabda itt helyben. Szurkolok a lányoknak, hogy minél előbb sikerüljön visszajutniuk az NB I-be.
- Ez az egy meccs gondolom még Neked is kevés volt, hogy valós képet kapjál az Eger játékerejéről.
- Én látok bennük fantáziát. Szép magas lányok játszanak itt, akik nem mellékesen ügyesek is. Nem egy utánpótlásedzőtől hallottam már, hogy tehetségesek az egri fiatalok. Látom az utat a nagy sikerek felé, türelmesnek kell lenni, ugyanakkor rengeteget kell dolgozni.
- Köszönjük szépen a beszélgetést.
Sokat nem kellett várnia Zsókának az újabb beszélgetőpartnerre. Újabb fotók készültek. Mindenkivel szóba állt a régi ismerősök közül. Reggelig tudott volna ő is nosztalgiázni, ám hosszú volt az út vissza Békéscsabára, majd onnan Sarkadra. Mindenesetre kaptunk egy szeletet ismét a dicső korszakból neki köszönhetően.
Amolyan karácsonyi ajándék volt a Dr. Kemény Sportcsarnokban.
(ZE-RO PRESS)