45, 55, 65 pont is volt már. A fiúk próbálkoznak, hogy a közönség kegyeibe férkőzzenek. Kosárlabdázóinkról, az EKF-HÉSZ Gépszolgról beszélek. Elvileg a futball és a vízilabda után a legnépszerűbb sportág ez Egerben, (ezt jól mutatja portálunk fórum-hozzászólásainak száma is) mindegyik sportágnak nagy tábora van. Mindenki mindenhez ért, hozzászól, elemez, tippel, tanácsol, ócsárol (– innen Egerből, nem Ócsáról…) Persze meccsre menni az már más: sajátos elfoglaltság ebben a mai, rohanó világban. Focimeccsen az átlagos létszám még a Keller-féle krach előtt 3-400 fő volt, vízilabda találkozón az igazi szaftos derbiken látni csak 400 feletti számú érdeklődőt, persze akkor viszont 1500-2000 ember látogat a Bitskey Uszodába. És a kosárlabda? Állítólag a második legnépszerűbb tömegsport, amelynek Egerben nagy eredményei ugyan nem, de hagyományai nagyon is vannak? Vesztegel, haldoklik ez a sport a városban? A meccsre járás kellemes élménye elszállt néhány éve az egykori Sasok NBI/A-s tagságával együtt?
Nézzük más oldalról: a közönséget nem lehet becsapni. Labdarúgóink Diósgyőr elleni csatájára nagyon szép számmal jöttek az egriek is. A pólósok Domino, Vasas és Savona elleni meccsére rengetegen voltak kíváncsiak. De sem a focistáknál, sem a habokból előbukkanó vízilabdás Apollók esetében nem kíváncsi néhány nézőnél több egy különösen még magát, a csapatot sem izgató találkozóra. Hányan látogattak el a Diósgyőr-meccs után a következő NBIII-as bajnokira? Vajon milyen érdeklődés kíséri Birosék szenvedését az OSC, a Szentes, vagy a Fehérvár Polo SE ellen a Bitskey-ben? Hát ez az: a néző tudja, mi a dörgés és inkább otthon tevékenykedik, az AgriaSporton pedig elolvassa az eredményt, aztán várja a következő nagy összecsapást, ahol színvonalat is kap a viszonylag borsos belépőjegyért.
És a kosárlabda? Régóta nincs belépő, s az idő múlásával egyenes arányban fogynak a nézők is. Valami tényleg elromlott, vagy csak a harmadvonal taszító a nézők számára? Emlékszem, hogy a végső összeomlás előtt a Sasok B-csoportos találkozóit sem tisztelték meg többen, mint a játékosok barátai és barátnői, néhány junior játékos, pár denevér és egyéb betévedő madárka, valamint csipetnyi fanatikus kosárszurker. A többiek otthon maradtak. Amikor pedig minden megváltozott, sokan becsapottnak érezhették magukat, s a sportágba frissen beleszerető családok búcsút intettek a Körcsarnoknak: inkább elmennek kéthavonta az uszodába egy pólómeccsre.
December 8-án nem volt kereszt-szervezés, nem ütközött a vízilabda és a kosárlabda, nem nyitottak meg négy kiállítást egyszerre, koncertet sem tartott senki a Líceum udvarán, vagy a Körcsarnokban. Még a kézilabdás hölgyek 30-30-as döntetlenjét is mindenki kiszurkolhatta a fotelból, s aztán kényelmesen lesétálhatott volna az Érsekkertbe – de nem tette.
30. Ez egy filmcím is lehetne a spártai-hollywood-i sikersztori után. 30 is elég volt a 65 pontos győzelemhez, Leonidászék azonban alulmaradtak tízszer ennyien. De ők mítikus hősök lettek, nálunk pedig elviszik a meccseket a Leányka útra. Ott van érdeklődés: a főiskolások még szeretik a sportot és el is mennek a mecsekre. Ott vannak legalább 100-150-en, dobolnak a lábukkal, tapsolnak, fütyülnek, kiabálnak, ahogy kell. A napokban döntés születik: a Körcsarnok elnéptelenedhet. Ha így lesz, már csak a denevérek és a betévedt madárkák várják a labdapattogást, talán néhány olyan fórumozó társaságában, aki mindenhez ért, hozzászól, elemez, tippel, tanácsol és ócsárol, de nem tudja, hogy akikről mindig hosszasan értekezik a számítógép előtt, azok közben nem győztek tovább várni rá a város sportcsarnokában. Méltatlan egy történet, nem Ócsáról, hanem Egerből.
ZE-RO PRESS - Zentai László
Képek: Zagyi Tibor
Nézzük más oldalról: a közönséget nem lehet becsapni. Labdarúgóink Diósgyőr elleni csatájára nagyon szép számmal jöttek az egriek is. A pólósok Domino, Vasas és Savona elleni meccsére rengetegen voltak kíváncsiak. De sem a focistáknál, sem a habokból előbukkanó vízilabdás Apollók esetében nem kíváncsi néhány nézőnél több egy különösen még magát, a csapatot sem izgató találkozóra. Hányan látogattak el a Diósgyőr-meccs után a következő NBIII-as bajnokira? Vajon milyen érdeklődés kíséri Birosék szenvedését az OSC, a Szentes, vagy a Fehérvár Polo SE ellen a Bitskey-ben? Hát ez az: a néző tudja, mi a dörgés és inkább otthon tevékenykedik, az AgriaSporton pedig elolvassa az eredményt, aztán várja a következő nagy összecsapást, ahol színvonalat is kap a viszonylag borsos belépőjegyért.
December 8-án nem volt kereszt-szervezés, nem ütközött a vízilabda és a kosárlabda, nem nyitottak meg négy kiállítást egyszerre, koncertet sem tartott senki a Líceum udvarán, vagy a Körcsarnokban. Még a kézilabdás hölgyek 30-30-as döntetlenjét is mindenki kiszurkolhatta a fotelból, s aztán kényelmesen lesétálhatott volna az Érsekkertbe – de nem tette.
30. Ez egy filmcím is lehetne a spártai-hollywood-i sikersztori után. 30 is elég volt a 65 pontos győzelemhez, Leonidászék azonban alulmaradtak tízszer ennyien. De ők mítikus hősök lettek, nálunk pedig elviszik a meccseket a Leányka útra. Ott van érdeklődés: a főiskolások még szeretik a sportot és el is mennek a mecsekre. Ott vannak legalább 100-150-en, dobolnak a lábukkal, tapsolnak, fütyülnek, kiabálnak, ahogy kell. A napokban döntés születik: a Körcsarnok elnéptelenedhet. Ha így lesz, már csak a denevérek és a betévedt madárkák várják a labdapattogást, talán néhány olyan fórumozó társaságában, aki mindenhez ért, hozzászól, elemez, tippel, tanácsol és ócsárol, de nem tudja, hogy akikről mindig hosszasan értekezik a számítógép előtt, azok közben nem győztek tovább várni rá a város sportcsarnokában. Méltatlan egy történet, nem Ócsáról, hanem Egerből.
ZE-RO PRESS - Zentai László
Képek: Zagyi Tibor