Magyarország férfi kézilabda-válogatottja 35–26-os vereséget szenvedett Norvégiától, ezzel eldőlt, hogy nem játszhat a 7. helyért és az olimpiai kvalifikációs torna lehetőségéért, így a 10. pozícióban zárja a 2019-es világbajnokságot. Az első félidő után még csak háromgólos volt a norvégok előnye, de a második félidő elején gyors indításaikkal elhúztak és magabiztosan nyertek az északiak. Sokkal messzebb került az olimpiai selejtezőtorna – ettől kezdve jó néhány feltételnek teljesülnie kell ahhoz, hogy játszhassunk a kvalifikációs versenyen, és a magyar csapat immár nem tartja saját kezében a sorsát. A magyar válogatott úgy léphetett pályára Norvégia ellen, hogy tudta, előtte Egyiptom héttel nyert Tunézia ellen, így pontszámban beérte, és a gólkülönbségben a forduló előtt kettejük között meglévő különbséget is ötre csökkentette. Így a magyar együttesnek vagy pontot kellett szereznie a skandinávok ellen, vagy legfeljebb néggyel szabadott kikapnia, hogy az egyiptomiak előtt maradjon, és játszhasson a 7. helyért (ötgólos vereségnél minimum 25 lőtt gólra volt szükség az egymás elleni összevetésben). Az elődöntőre hajtó norvégok közben nem tudhatták, hogy mit játszik utánuk Dánia és Svédország.
A legutóbbi meccsünk után Balogh Zsolt és Lékai Máté is hazautazott, de Norvégia ellen már mindketten a csapat rendelkezésére álltak, és nem meglepetésre a kezdőben is ott voltak. Amikor módunk nyílt rá, Nagy Lászlót és Schuch Timuzsint is becseréltük védekezésre, míg támadásban rendre betaláltunk, így a norvégoknak kellett futniuk az eredmény után. A védőink behozatalával sem volt könnyű megakadályozni a gyors lábú norvégokat a gólszerzésben, és miután emberhátrányba is kerültünk, 6–4-re fordítottak a skandinávok.
A német bírópáros sorra osztogatta a két perceket a mieinknek, így igazán nehéz volt tartani a lépést az ellenféllel. Balogh Zsoltnak szerencsére újra voltak jó ütemben eleresztett lövései, de balátlövőben Bodó Richárdnak kevésbé ment, így Ligetvári Patrik jött be a helyére egy rövid időre. Emberhátrányban többször elszórtuk a labdát, így a norvégok a 15. percre 10–6-ra elmentek, Csoknyai István egyből időt kért. Kollégája, Vladan Matics azt kérte a játékosaitól, hogy csökkentsék a technikai hibák számát.
Mikler Roland ziccervédése az ötgólos különbséget akadályozta meg, a Veszprém kapusa ezután is többször jól avatkozott játékba. Bánhidi Bencét szorosan őrizték, mint általában, a szélre nem igazán ment le labda, így leginkább a belső hármas próbálkozott. A 21. percben Sander Sagosen találatával 13–8-ra ment Norvégia, ami már nem volt jó a mieinknek. Nálunk Baloghon nem múlt semmi, a Szeged jobbátlövője gólokat lőtt és heteseket harcolt ki, míg a túloldalon leginkább Magnus Röddel és a balszélső Magnus Jöndallal gyűlt meg a bajunk. Közte ötnél szerencsére sikerült megfogni a meccset, és a félidő végén a kétgólos különbségért támadhattunk, de nem jött össze, így a norvégok 16–13-ra vezettek a szünetben.
A cserék számát csökkentendő Nagy László ment le támadásban a jobb szélre, míg védekezésben helyet cseréltek Baloghgal. A norvégok a második játékrész elején bemutatták, mire kell nagyon odafigyelnünk. Elég volt tőlünk néhány elszórt labda és kimaradt támadás, hogy három és fél perc alatt egy 4–1-es sorozattal hattal elhúzzanak. Rögtön időt kellett kérnünk.
Székely Márton váltotta Miklert, de közben nagyon szenvedtünk támadásban, sorra hagytuk ki a helyzeteket vagy adtuk el a labdákat, amiből kedvükre éltek a norvégok. A 37. percben már 23–15-re vezettek, kezdett nagyon elmenni a hajó. Próbálkoztunk a belső posztokon cserékkel, de ez sem hozta meg a várt eredményt. Tizenegy is volt a különbség (29–18), innen kellett zárkóznunk. Az utolsó kilenc perc előtt még nyolccal voltunk hátrányban, nem tűnt lehetetlen küldetésnek hárommal megnyerni a hajrát, de könnyűnek sem a játék addigi képét látva.
Nem volt más választásunk, rohanni kellett, és Lékai vezetésével meg is tettük, de túl nagy volt a korábban összeszedett hátrány, hogy ötre visszajöjjünk (mivel közben elértük a 25 lőtt gólt, ez is elég lett volna). A végén jöttek az elkapkodott lövések – Norvégia 35–26-ra nyert, és ezzel eldőlt, hogy lemaradunk a helyosztóról, összesítésben a 10. helyen zárunk.
Szélsőséges helyzetben akár a vb-10. helyezett is indulhat az olimpiai selejtezőn, ha a későbbi versenyek nyomán kiderül, hogy az Európa-bajnok, a Pánamerikai Játékok győztese és az Afrika-bajnok is bekerült a világbajnokság első 8-9 helyezettje közé, tehát innentől kezdve azért kell szurkolnunk, hogy Brazília és Egyiptom is megnyerje saját kontinenstornáját, és a jövő évi Eb-n is olyan válogatott győzzön – a német, francia, horvát, spanyol, dán, norvég, svéd hetesből az egyik –, amelyik a vb-n előttünk végzett.
Ha ez nem sikerülne, akkor az Eb-n kell minél jobb eredményt elérnünk, hiszen a jövő évi Eb-ről is kijut két olyan válogatott a selejtezőre, amely korábban nem szerzett kvalifikációs helyet a vb-ről.
FÉRFI KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG, DÁNIA ÉS NÉMETORSZÁG
KÖZÉPDÖNTŐ, 3. (UTOLSÓ) FORDULÓ
NORVÉGIA–MAGYARORSZÁG 35–26 (16–13)
Herning, 9000 néző, v.: Schulze, Tönnies (németek)
lövések/gólok: 48/35, illetve 43/26
gólok hétméteresből: 2/2, illetve 6/6
kiállítások: 8, illetve 8 perc
Magyarország: Mikler - Hornyák, Bodó 4, Bánhidi 4, Lékai 5, Balogh Zs. 11, Bóka 1, cserék: Székely (kapus), Nagy L. 1, Schuch, Ligetvári, Sipos, Ilyés, Juhász, Szita, Máthé, szövetségi kapitányok: Csoknyai István, Vladan Matics
A legutóbbi meccsünk után Balogh Zsolt és Lékai Máté is hazautazott, de Norvégia ellen már mindketten a csapat rendelkezésére álltak, és nem meglepetésre a kezdőben is ott voltak. Amikor módunk nyílt rá, Nagy Lászlót és Schuch Timuzsint is becseréltük védekezésre, míg támadásban rendre betaláltunk, így a norvégoknak kellett futniuk az eredmény után. A védőink behozatalával sem volt könnyű megakadályozni a gyors lábú norvégokat a gólszerzésben, és miután emberhátrányba is kerültünk, 6–4-re fordítottak a skandinávok.
A német bírópáros sorra osztogatta a két perceket a mieinknek, így igazán nehéz volt tartani a lépést az ellenféllel. Balogh Zsoltnak szerencsére újra voltak jó ütemben eleresztett lövései, de balátlövőben Bodó Richárdnak kevésbé ment, így Ligetvári Patrik jött be a helyére egy rövid időre. Emberhátrányban többször elszórtuk a labdát, így a norvégok a 15. percre 10–6-ra elmentek, Csoknyai István egyből időt kért. Kollégája, Vladan Matics azt kérte a játékosaitól, hogy csökkentsék a technikai hibák számát.
Mikler Roland ziccervédése az ötgólos különbséget akadályozta meg, a Veszprém kapusa ezután is többször jól avatkozott játékba. Bánhidi Bencét szorosan őrizték, mint általában, a szélre nem igazán ment le labda, így leginkább a belső hármas próbálkozott. A 21. percben Sander Sagosen találatával 13–8-ra ment Norvégia, ami már nem volt jó a mieinknek. Nálunk Baloghon nem múlt semmi, a Szeged jobbátlövője gólokat lőtt és heteseket harcolt ki, míg a túloldalon leginkább Magnus Röddel és a balszélső Magnus Jöndallal gyűlt meg a bajunk. Közte ötnél szerencsére sikerült megfogni a meccset, és a félidő végén a kétgólos különbségért támadhattunk, de nem jött össze, így a norvégok 16–13-ra vezettek a szünetben.
A cserék számát csökkentendő Nagy László ment le támadásban a jobb szélre, míg védekezésben helyet cseréltek Baloghgal. A norvégok a második játékrész elején bemutatták, mire kell nagyon odafigyelnünk. Elég volt tőlünk néhány elszórt labda és kimaradt támadás, hogy három és fél perc alatt egy 4–1-es sorozattal hattal elhúzzanak. Rögtön időt kellett kérnünk.
Székely Márton váltotta Miklert, de közben nagyon szenvedtünk támadásban, sorra hagytuk ki a helyzeteket vagy adtuk el a labdákat, amiből kedvükre éltek a norvégok. A 37. percben már 23–15-re vezettek, kezdett nagyon elmenni a hajó. Próbálkoztunk a belső posztokon cserékkel, de ez sem hozta meg a várt eredményt. Tizenegy is volt a különbség (29–18), innen kellett zárkóznunk. Az utolsó kilenc perc előtt még nyolccal voltunk hátrányban, nem tűnt lehetetlen küldetésnek hárommal megnyerni a hajrát, de könnyűnek sem a játék addigi képét látva.
Nem volt más választásunk, rohanni kellett, és Lékai vezetésével meg is tettük, de túl nagy volt a korábban összeszedett hátrány, hogy ötre visszajöjjünk (mivel közben elértük a 25 lőtt gólt, ez is elég lett volna). A végén jöttek az elkapkodott lövések – Norvégia 35–26-ra nyert, és ezzel eldőlt, hogy lemaradunk a helyosztóról, összesítésben a 10. helyen zárunk.
Szélsőséges helyzetben akár a vb-10. helyezett is indulhat az olimpiai selejtezőn, ha a későbbi versenyek nyomán kiderül, hogy az Európa-bajnok, a Pánamerikai Játékok győztese és az Afrika-bajnok is bekerült a világbajnokság első 8-9 helyezettje közé, tehát innentől kezdve azért kell szurkolnunk, hogy Brazília és Egyiptom is megnyerje saját kontinenstornáját, és a jövő évi Eb-n is olyan válogatott győzzön – a német, francia, horvát, spanyol, dán, norvég, svéd hetesből az egyik –, amelyik a vb-n előttünk végzett.
Ha ez nem sikerülne, akkor az Eb-n kell minél jobb eredményt elérnünk, hiszen a jövő évi Eb-ről is kijut két olyan válogatott a selejtezőre, amely korábban nem szerzett kvalifikációs helyet a vb-ről.
FÉRFI KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG, DÁNIA ÉS NÉMETORSZÁG
KÖZÉPDÖNTŐ, 3. (UTOLSÓ) FORDULÓ
NORVÉGIA–MAGYARORSZÁG 35–26 (16–13)
Herning, 9000 néző, v.: Schulze, Tönnies (németek)
lövések/gólok: 48/35, illetve 43/26
gólok hétméteresből: 2/2, illetve 6/6
kiállítások: 8, illetve 8 perc
Magyarország: Mikler - Hornyák, Bodó 4, Bánhidi 4, Lékai 5, Balogh Zs. 11, Bóka 1, cserék: Székely (kapus), Nagy L. 1, Schuch, Ligetvári, Sipos, Ilyés, Juhász, Szita, Máthé, szövetségi kapitányok: Csoknyai István, Vladan Matics