Salgótarjánban rendezték a jubileumi X. Karancs Királya versenyt, amely a Multinavigator-Hegyifutó Kupasorozat következő futama volt. Ez a derbi érdekességként nem csupán hegyifutó hanem hegyikerékpáros verseny is volt egyben. Rendkívül erős mezőny jött össze szlovák és hazai résztvevőkkel. A mezőny Salgótarján, Füleki útról (285 m magasról) indult a Karancs kilátóig, ami gyakorlatilag a Szlovák zöldhatáron van. A pálya rendkívül erős szintemelkedésű volt. A hosszútávot teljesítő versenyzőknek 4,7 km-en +441m szintet kellett „leizzadniuk”. A verseny története során hihetetlen pályacsúcs került megjavításra a 2011-es rekordot most a TFSE versenyzője Pelsőczy Attila írta át 00:23:03-ra. Egri vonatkozásban Bacsa Kristóf (Pegasus Trail NSC) U20 kategóriában a 4,7km-en a legfiatalabb indulóként is egy „álomidővel” 00:31:05mp lett U20 kategóriában bronzérmes. Abszolút értékelésben ez a 14. helyet jelentette számára, ami az 52-es indulói létszám alapján dicséretes teljesítmény. Mezei András senior kategóriában a 7. helyen fejezte be a 4,7 kilométeres távot. Ideje 00:33:40 volt.
A verseny uphill típusú, azaz a rajt lent a cél fent az „egekbe” és közben nincs „beszélgetős szakasz az élet nagy dolgairól… 11 órakor rajtolt el a mezőny 16 fokban, de szerencsére nem napsütésben. Előbb 1 km enyhébb, de alattomos emelkedésű, köves töredezett aszfaltúttal indított a pálya, majd belekóstolhatott a mezőny a kellemetlen köves emelkedőbe. Ezután jött a „fekete-leves” az Elemér forrásig igazi erdei köves-vizes hegymenet lankásabb részek nélkül. Akinek még volt ereje futni ezután egy még keményebb emelkedős rész a végén ahol érdekességként 700 méteres távon 130m szintemelkedés következett. Az itt eltöltött méterek túlzás nélkül kilométereknek tűntek, itt bizony már sokan gyaloglásra váltottak (100 méterenként 19 méter szintemelkedés...). A végén pedig újabb embert próbáló rész egészen a kilátóig ahol 726 m magasan várt mindenkit a megváltó cél.
Most egy hónap pihenő a versenyzőknek. Persze valódi pihenésről nem lehet szó, hiszen a következő verseny szintén egy kőkemény uphill lesz fel Kékestetőre.
RG
A verseny uphill típusú, azaz a rajt lent a cél fent az „egekbe” és közben nincs „beszélgetős szakasz az élet nagy dolgairól… 11 órakor rajtolt el a mezőny 16 fokban, de szerencsére nem napsütésben. Előbb 1 km enyhébb, de alattomos emelkedésű, köves töredezett aszfaltúttal indított a pálya, majd belekóstolhatott a mezőny a kellemetlen köves emelkedőbe. Ezután jött a „fekete-leves” az Elemér forrásig igazi erdei köves-vizes hegymenet lankásabb részek nélkül. Akinek még volt ereje futni ezután egy még keményebb emelkedős rész a végén ahol érdekességként 700 méteres távon 130m szintemelkedés következett. Az itt eltöltött méterek túlzás nélkül kilométereknek tűntek, itt bizony már sokan gyaloglásra váltottak (100 méterenként 19 méter szintemelkedés...). A végén pedig újabb embert próbáló rész egészen a kilátóig ahol 726 m magasan várt mindenkit a megváltó cél.
Most egy hónap pihenő a versenyzőknek. Persze valódi pihenésről nem lehet szó, hiszen a következő verseny szintén egy kőkemény uphill lesz fel Kékestetőre.
RG