Hátrányosan érinti a kis sportágakat a Magyar Diáksport Szövetség elnökségének döntése, amelynek értelmében ezentúl licencdíjat kell fizetni a „diákolimpia” név használati jogáért. Balogh Gábor MDSZ-elnök szerint kénytelenek voltak meghozni a döntést, mert veszélyben volt a diákolimpia jövője. Tavaly 17, jelenleg pedig 12 sportág diákolimpiáját, plusz a szellemi diákolimpiát szervezi az MDSZ. Emellett 47 sportági szakszövetség rendez még hasonló viadalokat a licencszerződés alapján. „A diákolimpia szó és a színes ábra az MDSZ védjegye. Az egyik első sikerünk volt a felvételi többletpontszám biztosítása az országos döntők dobogósainak, ami az említett negyvenhét sportágra egyaránt vonatkozik. A Magyar Fallabdaszövetség az idén nem tudja megrendezni a sportág diákolimpiáját, mert az MDSZ az eddigi húszezer forint helyett az idén 358 500 forintot kér a név használatáért - irta az utanpotlassport.hu.
„Arcátlanság és szakmaiatlanság ilyen költségekkel terhelni a kis szövetségeket haszonszerzési céllal – idézi az utanpotlassport.hu Képes Gábort, a fallabdázók főtitkárát. – Arról nem beszélve, hogy semmiféle előzetes értesítést nem kaptunk, a fizetendő összeg mértékével csak a szerződés olvastán szembesültem. Úgy kellene ezt a pénzt kigazdálkodnunk, hogy az természetesen nem szerepelt az éves büdzsében, vagyis valahonnan mindenképpen el kellene vonnunk. Ráadásul a szervezési költségek továbbra is minket terhelnek. Szerintem elfogadhatatlan, ahogyan a diáksportszövetség visszaél a helyzetével."
Az országos verseny ezentúl országos diákverseny néven fut, de nem jár többletpont a dobogós helyezésekért a felsőoktatási intézményekben.
Vereczkey Lajos, a dartsszövetség főtitkára felvetette: „Az MDSZ nem éppen azért kapja a hatalmas állami támogatást, hogy fenntartsa a diákolimpiai mozgalmat? Mi eddig minden gyereknek ezer forint utazási támogatást biztosítottunk. Ezt vagy eltörüljük, vagy bevezetjük a nevezési díjat, ami korábban sosem létezett nálunk. Mindkét esetben fennáll a veszélye annak, hogy az eddigi nagyjából háromszáz fős nevezési szám, mondjuk, a hatodára csökken. Arra gondolni sem merek, hogy a kisebb sportágak diákolimpiai rendszerének kinyírása a cél."
Balogh Gábor, a diáksportszövetség elnöke azonnal jelezte, hogy értesült a kisebb szövetségek problémájáról, és már egyeztetett is dr. Mészáros Jánossal, a MOB nem olimpiai sportágak tagozatának elnökével. „Elmondtam neki is, hogy hosszú folyamat részeként érkeztünk el idáig. Azzal kezdődött, hogy 2010 elején kivezették a diáksport-normatívát, vagyis azt a majdnem ötszáz millió forintnyi összeget, amelyet az iskolák fenntartói minden évben megkaptak a diáksportrendezvényekre. 2012-től az új önkormányzati törvény okán is kiesett a diáksportból több százmillió forint az önálló sportnormatívák eltörlésével, illetve azzal, hogy – például – a sport koordinációja már nem kötelezően ellátandó feladat megyei szinten. A diáksportszövetség pedig ott maradt százhatvanhat milliós költségvetéssel nyolcezer rendezvényen kétszáznyolcvanezer gyerek versenyeztetésére. Ekkor kértek fel, hogy segítsek. Természetesen nagy örömmel vállaltam, de nem tudtam, hogy mekkora a baj. Mindenesetre sikerült nyolcvan millió forinttal megemelni a költségvetést, ebből az összegből kellene évről évre megrendezni a diákolimpiákat. Kell továbbá háromszáz millió az utaztatásra is, ebben a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ segít nekünk, nélkülük el sem tudnának menni a gyerekek a versenyekre.” Az elnök elmondása szerint nem tudtak fenntartható pályázati és szponzori forrásokat szerezni, ezért januárban ő maga egyeztetett az EMMI államtitkáraival, akiknek feltette a kérdést: szükség van-e a diákolimpiákra? „Jeleztem, hogy jelen feltételek mellett nem tudjuk a versenyeket változatlan formában megrendezni, és nem tudjuk tovább foltozgatni a lyukakat sem. A válasz egyértelmű igen volt, egyúttal arra kértek, hogy racionalizáljunk.”
Tavaly 17, jelenleg pedig 12 sportág diákolimpiáját, plusz a szellemi diákolimpiát szervezi az MDSZ. Emellett 47 sportági szakszövetség rendez még hasonló viadalokat a licencszerződés alapján. „A diákolimpia szó és a színes ábra az MDSZ védjegye. Az egyik első sikerünk volt a felvételi többletpontszám biztosítása az országos döntők dobogósainak, ami az említett negyvenhét sportágra egyaránt vonatkozik. De akadnak sportágak, amelyekben nem volt meg az egységes arculat, a felmenőrendszer, ráadásul nem is tudtuk megfelelően monitorozni, hogy szakmailag miképpen bonyolítják le a versenyeket. Volt olyan sportág, amely fejenként nyolcezer forintos nevezési díjat szedett, ami a gyerekek részvételi lehetőségeit korlátozta. Ezért is voltunk kénytelenek meghozni azt a döntést, hogy licencdíjat szedünk. Ezzel a lépéssel nemcsak a költségvetést állítjuk helyre, hanem egységes rendszert is kialakítunk, s a tagoknak segítünk például az utaztatásban. A célunk az, hogy növeljük a tömegbázist, minél több olyan gyereket vonjunk be, aki nem egyesületben sportol.” A helyzet fonákságát jelzi, hogy alighanem ugyanez a céljuk – mások mellett – a fallabdázóknak és a dartsosoknak is. Mindenesetre a két megszólaltatott főtitkár most a MOB nem olimpiai sportágak tagozatának segítségében bízik, amely október 28-ai ülésének napirendi pontjai közé vette a licencdíj ügyét. Hogy mire jut a testület, nem tudhatjuk, az ellenben kész tény, hogy az MDSZ elnöksége már meghozta döntését.
„Arcátlanság és szakmaiatlanság ilyen költségekkel terhelni a kis szövetségeket haszonszerzési céllal – idézi az utanpotlassport.hu Képes Gábort, a fallabdázók főtitkárát. – Arról nem beszélve, hogy semmiféle előzetes értesítést nem kaptunk, a fizetendő összeg mértékével csak a szerződés olvastán szembesültem. Úgy kellene ezt a pénzt kigazdálkodnunk, hogy az természetesen nem szerepelt az éves büdzsében, vagyis valahonnan mindenképpen el kellene vonnunk. Ráadásul a szervezési költségek továbbra is minket terhelnek. Szerintem elfogadhatatlan, ahogyan a diáksportszövetség visszaél a helyzetével."
Az országos verseny ezentúl országos diákverseny néven fut, de nem jár többletpont a dobogós helyezésekért a felsőoktatási intézményekben.
Vereczkey Lajos, a dartsszövetség főtitkára felvetette: „Az MDSZ nem éppen azért kapja a hatalmas állami támogatást, hogy fenntartsa a diákolimpiai mozgalmat? Mi eddig minden gyereknek ezer forint utazási támogatást biztosítottunk. Ezt vagy eltörüljük, vagy bevezetjük a nevezési díjat, ami korábban sosem létezett nálunk. Mindkét esetben fennáll a veszélye annak, hogy az eddigi nagyjából háromszáz fős nevezési szám, mondjuk, a hatodára csökken. Arra gondolni sem merek, hogy a kisebb sportágak diákolimpiai rendszerének kinyírása a cél."
Balogh Gábor, a diáksportszövetség elnöke azonnal jelezte, hogy értesült a kisebb szövetségek problémájáról, és már egyeztetett is dr. Mészáros Jánossal, a MOB nem olimpiai sportágak tagozatának elnökével. „Elmondtam neki is, hogy hosszú folyamat részeként érkeztünk el idáig. Azzal kezdődött, hogy 2010 elején kivezették a diáksport-normatívát, vagyis azt a majdnem ötszáz millió forintnyi összeget, amelyet az iskolák fenntartói minden évben megkaptak a diáksportrendezvényekre. 2012-től az új önkormányzati törvény okán is kiesett a diáksportból több százmillió forint az önálló sportnormatívák eltörlésével, illetve azzal, hogy – például – a sport koordinációja már nem kötelezően ellátandó feladat megyei szinten. A diáksportszövetség pedig ott maradt százhatvanhat milliós költségvetéssel nyolcezer rendezvényen kétszáznyolcvanezer gyerek versenyeztetésére. Ekkor kértek fel, hogy segítsek. Természetesen nagy örömmel vállaltam, de nem tudtam, hogy mekkora a baj. Mindenesetre sikerült nyolcvan millió forinttal megemelni a költségvetést, ebből az összegből kellene évről évre megrendezni a diákolimpiákat. Kell továbbá háromszáz millió az utaztatásra is, ebben a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ segít nekünk, nélkülük el sem tudnának menni a gyerekek a versenyekre.” Az elnök elmondása szerint nem tudtak fenntartható pályázati és szponzori forrásokat szerezni, ezért januárban ő maga egyeztetett az EMMI államtitkáraival, akiknek feltette a kérdést: szükség van-e a diákolimpiákra? „Jeleztem, hogy jelen feltételek mellett nem tudjuk a versenyeket változatlan formában megrendezni, és nem tudjuk tovább foltozgatni a lyukakat sem. A válasz egyértelmű igen volt, egyúttal arra kértek, hogy racionalizáljunk.”
Tavaly 17, jelenleg pedig 12 sportág diákolimpiáját, plusz a szellemi diákolimpiát szervezi az MDSZ. Emellett 47 sportági szakszövetség rendez még hasonló viadalokat a licencszerződés alapján. „A diákolimpia szó és a színes ábra az MDSZ védjegye. Az egyik első sikerünk volt a felvételi többletpontszám biztosítása az országos döntők dobogósainak, ami az említett negyvenhét sportágra egyaránt vonatkozik. De akadnak sportágak, amelyekben nem volt meg az egységes arculat, a felmenőrendszer, ráadásul nem is tudtuk megfelelően monitorozni, hogy szakmailag miképpen bonyolítják le a versenyeket. Volt olyan sportág, amely fejenként nyolcezer forintos nevezési díjat szedett, ami a gyerekek részvételi lehetőségeit korlátozta. Ezért is voltunk kénytelenek meghozni azt a döntést, hogy licencdíjat szedünk. Ezzel a lépéssel nemcsak a költségvetést állítjuk helyre, hanem egységes rendszert is kialakítunk, s a tagoknak segítünk például az utaztatásban. A célunk az, hogy növeljük a tömegbázist, minél több olyan gyereket vonjunk be, aki nem egyesületben sportol.” A helyzet fonákságát jelzi, hogy alighanem ugyanez a céljuk – mások mellett – a fallabdázóknak és a dartsosoknak is. Mindenesetre a két megszólaltatott főtitkár most a MOB nem olimpiai sportágak tagozatának segítségében bízik, amely október 28-ai ülésének napirendi pontjai közé vette a licencdíj ügyét. Hogy mire jut a testület, nem tudhatjuk, az ellenben kész tény, hogy az MDSZ elnöksége már meghozta döntését.