Fél évet töltött Kazincbarcikán Nagy Gergely. A 32 éves csatár, a megyei góllövőlista éléről igazolt télen az NB II-es borsodiakhoz. A kitérő nem tartott sokáig. Sok játéklehetőséggel nem halmozták el. Azt a kevés időt amit a pályán töltött igyekezett kihasználni. Három gól fűződött a nevéhez, ezzel igen előkelő helyen végzett a nem túl acélos tavaszt produkáló KBSC-ben. Legemlékezetesebb az volt számára, hogy a Békéscsaba ellen csereként beszállva két gólt ért el, valamint a Ferencváros otthonában az egyik legjobb teljesítményt nyújtó barcikai labdarúgónak bizonyult. Nagy Gergely újabb álma teljesült azzal, hogy hazatérése után nevelőegyesületében szerepelhet NB-s találkozókon. A támadóval sok mindenről beszélgettünk a minap. Többek között arról is nyilatkozott az AgriaSportnak, hogy kölcsönjátékosként erősíti majd csapatunkat.
- Hivatalosan továbbra is a Kazincbarcika játékosa vagyok 2008 június 31-ig. Kölcsönjátékosként játszom majd az Egri FC-ben, a többit pedig meglátjuk 1 év múlva – kezdte beszélgetésünket Nagy Gergely.
- Joggal vetődik fel a kérdés, miért igazoltál a télen Kazincbarcikára?
- Nagy kihívást jelentett számomra az NB II-es szereplés. Éreztem magamban annyi erőt, hogy kipróbáljam magam újból magasabb szinten. Úgy érem, nem okoztam csalódást, a kevés pályán töltött barcikai perc ellenére helytálltam. Felemás érzéseim vannak a mögöttem álló fél évvel kapcsolatosan. Voltak emlékezetes pillanatok, melyekre szívesen emlékszem vissza, ugyanakkor a csalódás sem került el.
- Például?
- Megtapasztaltam, hogy vannak olyan emberek akik a saját érdeküket jobban szem előtt tartják, mint a közösség, jelen esetben a csapat érdekeit. Voltak jelei annak, hogy nem mindenki egyfelé húzott egy adott mérkőzésen. Erről többet nem szeretnék mondani, mert nem célom, hogy bárkit is megbántsak.
- Az elmúlt pár hónap leforgása alatt sok minden változott Egerben is. Amikor átigazoltál Kazincbacikára, még megyei első osztályban szerepelt a csapat. Most pedig NB II-ről szól a fáma.
- Szurkoltam végéig az Egernek, hogy nyerje meg a megyei bajnokságot, és kerüljön méltóbb helyére a honi labdarúgásban. Nekem, mint egri nevelésű focistának hatalmas élmény lenne, ha másodosztályú meccseken játszhatnék a Városi Stadionban. Már az is nagy dolog, hogy barátok közé térhetek vissza. Példás volt a csapatszellem előbb a megyei másod, majd az első osztályban is. Feladatunk jóval nehezebb lesz, mint volt eddig, hiszen nem lehet egy lapon említeni a megyei és az NB-s szintet. Hallottam arról, hogy jelentősen megerősödik a keretünk. Hiszem, hogy elérhetjük céljainkat.
- Gondolom arról is hallottál, hogy a szurkolók vártak Téged haza.
- Természetesen értesültem erről. Kaptam olyan pozitív visszajelzéseket, hogy szerettek Egerben engem, és örömmel vennék, ha újból itt futballoznék. Jó lenne ha ezeknek az embereknek gólokkal tudnám meghálálni az érdeklődést és a törődést.
- Egy nagy érdekesség jutott most eszembe Veled kapcsolatosan. Megyei ezüstcipősként igazolsz vissza.
- Ez tényleg érdekes. Tavasszal sokszor beszéltem Kisbali Gábor barátommal, aki a Pétervására színeiben megszerezte a gólkirályi címet. Vicces lett volna, ha az ősszel szerzett góljaimmal én lettem volna az első. Humorosan megjegyeztem neki, húzzon bele, mert az rossz fényt vetne a megye labdarúgására, ha én végeznék az élen. Sikerült neki, gratuláltam Gábornak, ilyen szezon után szépen csillog az ezüst is. Az elmulasztott gólkirályi címet egyáltalán nem sajnálom. Télen fontosnak éreztem azt, hogy Kazincbarcikára igazoljak. Nem bántam meg, hogy belevágtam. Kupám van már sok, és remélem még lesznek további relikviák.
(ZE-RO PRESS) Fotó: Zagyi Tibor
- Hivatalosan továbbra is a Kazincbarcika játékosa vagyok 2008 június 31-ig. Kölcsönjátékosként játszom majd az Egri FC-ben, a többit pedig meglátjuk 1 év múlva – kezdte beszélgetésünket Nagy Gergely.
- Joggal vetődik fel a kérdés, miért igazoltál a télen Kazincbarcikára?
- Nagy kihívást jelentett számomra az NB II-es szereplés. Éreztem magamban annyi erőt, hogy kipróbáljam magam újból magasabb szinten. Úgy érem, nem okoztam csalódást, a kevés pályán töltött barcikai perc ellenére helytálltam. Felemás érzéseim vannak a mögöttem álló fél évvel kapcsolatosan. Voltak emlékezetes pillanatok, melyekre szívesen emlékszem vissza, ugyanakkor a csalódás sem került el.
- Például?
- Megtapasztaltam, hogy vannak olyan emberek akik a saját érdeküket jobban szem előtt tartják, mint a közösség, jelen esetben a csapat érdekeit. Voltak jelei annak, hogy nem mindenki egyfelé húzott egy adott mérkőzésen. Erről többet nem szeretnék mondani, mert nem célom, hogy bárkit is megbántsak.
- Szurkoltam végéig az Egernek, hogy nyerje meg a megyei bajnokságot, és kerüljön méltóbb helyére a honi labdarúgásban. Nekem, mint egri nevelésű focistának hatalmas élmény lenne, ha másodosztályú meccseken játszhatnék a Városi Stadionban. Már az is nagy dolog, hogy barátok közé térhetek vissza. Példás volt a csapatszellem előbb a megyei másod, majd az első osztályban is. Feladatunk jóval nehezebb lesz, mint volt eddig, hiszen nem lehet egy lapon említeni a megyei és az NB-s szintet. Hallottam arról, hogy jelentősen megerősödik a keretünk. Hiszem, hogy elérhetjük céljainkat.
- Gondolom arról is hallottál, hogy a szurkolók vártak Téged haza.
- Természetesen értesültem erről. Kaptam olyan pozitív visszajelzéseket, hogy szerettek Egerben engem, és örömmel vennék, ha újból itt futballoznék. Jó lenne ha ezeknek az embereknek gólokkal tudnám meghálálni az érdeklődést és a törődést.
- Egy nagy érdekesség jutott most eszembe Veled kapcsolatosan. Megyei ezüstcipősként igazolsz vissza.
- Ez tényleg érdekes. Tavasszal sokszor beszéltem Kisbali Gábor barátommal, aki a Pétervására színeiben megszerezte a gólkirályi címet. Vicces lett volna, ha az ősszel szerzett góljaimmal én lettem volna az első. Humorosan megjegyeztem neki, húzzon bele, mert az rossz fényt vetne a megye labdarúgására, ha én végeznék az élen. Sikerült neki, gratuláltam Gábornak, ilyen szezon után szépen csillog az ezüst is. Az elmulasztott gólkirályi címet egyáltalán nem sajnálom. Télen fontosnak éreztem azt, hogy Kazincbarcikára igazoljak. Nem bántam meg, hogy belevágtam. Kupám van már sok, és remélem még lesznek további relikviák.
(ZE-RO PRESS) Fotó: Zagyi Tibor