Mindig is nagyon szeretett pingpongozni, ám öt évet kihagyott – négy évig ütőt sem fogott ez idő alatt. Most viszont csapattag a Tranzit Tüzép SC felnőtt együttesénél, s bár nem várhat tőle olyan sokat a klub, mint a távozó Kacsándi Ritától, mégis nagy a reménykedés és fogadkozás pingpongosaink háza táján. Csicsó Edina (jobb szélen) serdülő éveiben országos bajnok volt, csapatban is elsőséget szerzett a Statisztikával, s emellett számos szép bajnoki helyezést ért el. Ám aki ismerte korábban, az sem tudhatja biztosan, hogy valóban ismeri-e őt, hiszen azóta felnőtt: 19 éves, csinos nővé cseperedett a játékos. Vele készítettünk rövid interjút visszatéréséről, terveiről.
Minden idők leglényegretörőbb kérdésével kell kezdenünk: „honnan jött az ötlet?” Miért ragadtál ismét ütőt annyi idő után?
Én inkább ott kezdeném, hogy miért hagytam abba. Korábban egy évet a Statisztikánál játszottam, s beválogattak volna a nemzeti keretbe, de ehhez Pestre kellett volna felköltöznöm. Ehhez nem volt kedvem, hiszen akkor kezdtem el a Neumann János Középiskola két tannyelvű gazdasági osztályát. Nem szerettem volna barátok nélkül idegen környezetbe kerülni, így abbahagytam az asztaliteniszt. Ez öt éve történt. Az első négy évben egyáltalán a kezembe sem fogtam ütőt, nem is hiányzott a pingpong.
Mi történt akkor, hogy hirtelen hiányt éreztél? Vagy a csapat keresett meg?
Miután új vezetőség alakult az egyesületnél, s édesapám sem szűnt meg noszogatni engem, hogy menjek vele sportolni, úgy gondoltam, elkezdem a játékot. Ez nem volt rendszeres, de megint élveztem a pingpongot, s egyszer csak megkeresett a klubvezetés, hogy jöjjek játszani. Közel fél éve sportolgatok ismét rendszeresen, de két hónapja aktívan készülök a jövő szezonra.
Érettségizel az idén. Mik a terveid ezután, hiszen nagyon akkurátus, céltudatos lány vagy...
Valóban van bennem ilyen – szeretek sok mindent kipróbálni: hastáncolok is jó ideje. Gazdasági ágon tanulok tovább, de nem a számszaki dolgok érdekelnek, hanem sokkal inkább a gyakorlati élet, a turizmus. Ha minden a tervek szerint sikerül, Pestre megyek tanulni, de minden hétvégén hazajárok. S ha már itthon vagyok, a csapat rendelkezésére állhatok. Igyekszem összeegyeztetni mindent, ami fontos nekem, s mostanában az asztalitenisz ismét egy ezek közül. Mindig szerettem ezt a sportot, de most ismét örömömet lelem benne. A Statisztikánál fogok edzeni, ezt már meg is beszéltem velük.
Mit tudsz hozzátenni az egriek játékához Kacsándi Rita távozásával?
Pótolni őt nagyon nehéz, igyekszem majd, de nem tudom, hogy milyen a mezőny. Az utóbbi években amikor csak tehettem, lejártam szurkolni a csajoknak, de nem minden meccset láttam, így a teljes mezőnyt nem ismerem. A játékom évek múltán is maradt a támadó stílusú pingpong, s új szoftokat is beszereztem. Készülgetek, remélem a legjobbakat.
Nem úszod meg: van hasonlóság Rita és a te játékod között?
A támadó szellemű játékfelfogásban és egyéb frontokon is hasonlítunk. Jól ismerem Rita stílusát, hiszen sokat edzettünk együtt annak idején a Statban Budapesten.
Nyáron sok edzés vár rád?
A formába lendüléshez kell a tréning természetesen, de úgy érzem, elég régóta gyakorlok tudatosan. A régi formámat most is hozni fogom, s remélhetőleg javulásra is képes leszek öt évvel ezelőtti önmagamhoz képest.
(ZE-RO PRESS) Képek: archív és Zagyi Tibor
Minden idők leglényegretörőbb kérdésével kell kezdenünk: „honnan jött az ötlet?” Miért ragadtál ismét ütőt annyi idő után?
Én inkább ott kezdeném, hogy miért hagytam abba. Korábban egy évet a Statisztikánál játszottam, s beválogattak volna a nemzeti keretbe, de ehhez Pestre kellett volna felköltöznöm. Ehhez nem volt kedvem, hiszen akkor kezdtem el a Neumann János Középiskola két tannyelvű gazdasági osztályát. Nem szerettem volna barátok nélkül idegen környezetbe kerülni, így abbahagytam az asztaliteniszt. Ez öt éve történt. Az első négy évben egyáltalán a kezembe sem fogtam ütőt, nem is hiányzott a pingpong.
Mi történt akkor, hogy hirtelen hiányt éreztél? Vagy a csapat keresett meg?
Miután új vezetőség alakult az egyesületnél, s édesapám sem szűnt meg noszogatni engem, hogy menjek vele sportolni, úgy gondoltam, elkezdem a játékot. Ez nem volt rendszeres, de megint élveztem a pingpongot, s egyszer csak megkeresett a klubvezetés, hogy jöjjek játszani. Közel fél éve sportolgatok ismét rendszeresen, de két hónapja aktívan készülök a jövő szezonra.
Valóban van bennem ilyen – szeretek sok mindent kipróbálni: hastáncolok is jó ideje. Gazdasági ágon tanulok tovább, de nem a számszaki dolgok érdekelnek, hanem sokkal inkább a gyakorlati élet, a turizmus. Ha minden a tervek szerint sikerül, Pestre megyek tanulni, de minden hétvégén hazajárok. S ha már itthon vagyok, a csapat rendelkezésére állhatok. Igyekszem összeegyeztetni mindent, ami fontos nekem, s mostanában az asztalitenisz ismét egy ezek közül. Mindig szerettem ezt a sportot, de most ismét örömömet lelem benne. A Statisztikánál fogok edzeni, ezt már meg is beszéltem velük.
Mit tudsz hozzátenni az egriek játékához Kacsándi Rita távozásával?
Pótolni őt nagyon nehéz, igyekszem majd, de nem tudom, hogy milyen a mezőny. Az utóbbi években amikor csak tehettem, lejártam szurkolni a csajoknak, de nem minden meccset láttam, így a teljes mezőnyt nem ismerem. A játékom évek múltán is maradt a támadó stílusú pingpong, s új szoftokat is beszereztem. Készülgetek, remélem a legjobbakat.
A támadó szellemű játékfelfogásban és egyéb frontokon is hasonlítunk. Jól ismerem Rita stílusát, hiszen sokat edzettünk együtt annak idején a Statban Budapesten.
Nyáron sok edzés vár rád?
A formába lendüléshez kell a tréning természetesen, de úgy érzem, elég régóta gyakorlok tudatosan. A régi formámat most is hozni fogom, s remélhetőleg javulásra is képes leszek öt évvel ezelőtti önmagamhoz képest.
(ZE-RO PRESS) Képek: archív és Zagyi Tibor