Gerendás György a ZF-Eger volt vezetőedzője levéllel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy megossza gondolatait Eger város vízilabdát szerető polgárival.
Jó néhány hét eltelt már azóta, hogy kénytelen voltam megválni az egri pólócsapattól, ne kerteljünk: kirúgtak. Nem szólaltam meg azóta, mert egyrészt nem akartam vagdalkozni, másrészt pedig az egri kilenc és fél évem összegzéshez, az összképhez idő kellett.
A dolgok leülepedtével elmondhatom, hogy noha az utolsó két és fél esztendőben jócskán akadtak gondjaim az új elnökkel, az előtte lévő hét év, a közös munka Ulrich Diller és dr. Halmos Péter urakkal maga volt a csoda, ezért aztán szerencsére a keserűség mellett is rengeteg a szép emlékem.
Azért kérek szót most, hogy köszönetet mondjak.
Az egri póló múltbéli és mostani támogatóinak (ZF Hungária, Brendon Gyermekáruházak, városvezetés) éppen úgy, mint a drukkereknek, akik nem csupán az uszodában, hanem a városban is szebbé tették a napjainkat, úgy nekem, mint családomnak. Az Ultráknak, a vezérszurkolóknak különösen, hiszen ők nem csak Egerben, hanem idegenben is hazai pályát teremtettek, nem volt olyan mérkőzésünk, ahol ne lett volna Eger-szurkoló a lelátón. Az ilyesmi valamennyi sportágban különleges, vízilabdában sokszoros szorzóval.
Szándékom szerint a szezon végén, nyáron, álmaimban bajnoki arany birtokában köszöntem volna el tőlük, hogy komolyan gondoltam, bizonyság rá, hogy írtam egy verset is nekik. Engedelmükkel az első strófát idézem:
Nyertünk és vesztettünk, jó tíz évünk eltelt, én többet reméltem, de csak ennyi tellett!
Tisztelettel és szeretettel: Gerendás György
Jó néhány hét eltelt már azóta, hogy kénytelen voltam megválni az egri pólócsapattól, ne kerteljünk: kirúgtak. Nem szólaltam meg azóta, mert egyrészt nem akartam vagdalkozni, másrészt pedig az egri kilenc és fél évem összegzéshez, az összképhez idő kellett.
A dolgok leülepedtével elmondhatom, hogy noha az utolsó két és fél esztendőben jócskán akadtak gondjaim az új elnökkel, az előtte lévő hét év, a közös munka Ulrich Diller és dr. Halmos Péter urakkal maga volt a csoda, ezért aztán szerencsére a keserűség mellett is rengeteg a szép emlékem.
Azért kérek szót most, hogy köszönetet mondjak.
Az egri póló múltbéli és mostani támogatóinak (ZF Hungária, Brendon Gyermekáruházak, városvezetés) éppen úgy, mint a drukkereknek, akik nem csupán az uszodában, hanem a városban is szebbé tették a napjainkat, úgy nekem, mint családomnak. Az Ultráknak, a vezérszurkolóknak különösen, hiszen ők nem csak Egerben, hanem idegenben is hazai pályát teremtettek, nem volt olyan mérkőzésünk, ahol ne lett volna Eger-szurkoló a lelátón. Az ilyesmi valamennyi sportágban különleges, vízilabdában sokszoros szorzóval.
Szándékom szerint a szezon végén, nyáron, álmaimban bajnoki arany birtokában köszöntem volna el tőlük, hogy komolyan gondoltam, bizonyság rá, hogy írtam egy verset is nekik. Engedelmükkel az első strófát idézem:
Nyertünk és vesztettünk, jó tíz évünk eltelt, én többet reméltem, de csak ennyi tellett!
Tisztelettel és szeretettel: Gerendás György