Mint ahogyan arról már rövidebb formában hírt adtunk, kiváló mérkőzéseket birkózva védte meg a hétvégén magyar bajnoki címét 60kg-ban Komáromi Ede, az Egri Vasas BBK versenyzője. Így volt ez annak ellenére is, hogy a fogyás sokat kivett a sportolóból. A bajnokság előtti csütörtökön 3,5 litert izzadt tréning közben, s a napi bevihető folyadék mennyisége egyszer sem volt több 3-4 decinél. Az utolsó napon mindössze két deciliter vizet engedhetett meg magának, hogy versenysúlya biztos legyen. Nem csoda, hogy a sportolót az átlagosnál most jobban megviselte az utolsó hét, ám az eredmény a tavalyihoz hasonló volt. A miskolci magyar bajnokságon hét súlycsoportban folytak a küzdelmek, a 60kg-osoknál 11-en indultak. A fiúkat egy öt- és egy hatfős csoportba sorolták, s így a nyolc közé kerülésért is küzdeni kellett. De nem Komárominak, aki a számhúzásnál szerencsés volt, s erőnyerőként a következő körbe jutott.
Hogy élted meg a szerencsét, hogy a várt négy helyett "csupán" három küzdelemben kell nyerned a bajnoki címért?
Sokat jelentett, hogy láttam: Isten kegyes volt hozzám és jó számot húzhattam. Végig Őbenne bíztam, kértem, hogy segítsen koncentrálni, összepontosítva teljesíteni. Nagyon nagy segítség az, amikor a torna elején még egy kört pihenéssel tölthet az ember. Nem vesz ki sem az erőmből, sem a mentális tartalékaimból. Megfigyelhettem az ellenfeleket, s várhattam nyugodt szívvel a folytatást.
Mi is történt ebben a folytatásban?
A legjobb négy közé kerülésért a BVSC-s Lévai Attilával csatáztam. A srác többszörös korosztályos magyar bajnok, tehetséges fiatal versenyző. Az első menetben sikerült az erősségemmel, egy fordított emeléssel eldobnom, s ezt már nem tudta behozni. A második menetben nagyon jött előre az ellenfelem, s bár nem szoktam magamat ilyen módon dicsérni, de azt kell mondanom, hogy egy szép "rogyasztással" leültettem derékból. Jól esett ez az akció, jött előre a riválisom s én kaptam az alkalmon. A bíró technikai tussal nekem adta a menetet és ezzel a mérkőzést is 2-0 arányban.
Ezután már a döntőbe jutás volt a tét. Ahogy menetelsz körről körre a bajnoki cím felé, mit érzel?
Éreztem, hogy jó formában vagyok, hogy áldás kíséri a napomat. Igyekeztem kikapcsolni, koncentrálni és sokszor fordulni az Úrhoz, mert én az Ő dicsőségéért bírkózom. Ha velem van és kegyes hozzám, akkor az hatalmas erőt, türelmet, békességet ad. S ha nem nyerek, akkor tudom, hogy nem kell összegörnyedve elkeserednem, mivel Ő feltétel nélkül szeret engem. A célja nem mindig csak az lehet, hogy nyerjek és nyerjek, és én arra vágyom, hogy tanítson, ne hagyjon elszállni. Azt szeretném, ha mindig Isten akarata menne végbe az életemben. Erre is kérem Őt.
Komáromi Ede a döntőbe jutásért a dabasi Harminc Zsolttal birkózott. Ez a küzdelem olyan volt, mintha egy légió támadott volna az egri sportolóra. Durván, sokszor sportszerűtlenül küzdött az ellenfél, ütött, csípett és medve módjára támadott. A riválist -aki egyébként négy évvel fiatalabb a mi sportolónknál- könnyen bedarálhatta volna az egri legény, hiszen erőfölénye és rutinja is segített volna ebben. Ede azonban más megoldást választott...
Nem volt szép küzdelem, az ütések és könyöklések nagyon próbára tettek. Néhány éve simán idegből törlesztettem volna, hiszen ez a dolgok rendje a sportban. Az átlagember azt hiszi, hogy a sportszerűség magától értetődő, de ez nem mindig van így. Lelki erőre volt szükségem, hogy ne törlesszek, s ezt Istentől kaptam meg. Magamból nincs mit merítenem, jó volt nyugodtan, békésen várni a megfelelő alkalomra az ellenféllel szemben, s amikor az eljött higgadtan tudtam kihasználni. S közben hálaadással imádkoztam: köszönöm, hogy Te vagy az én türelmem.
Az első menetben egy rebúrral eldobtam Harmincot, majd a vége 6-1 lett ide. A másodikban 3-2-re ő vezetett, mivel állásból egy csípődobást indított. Ezt lentről sikerült megkontráznom, de ő kapott több pontot. Végül enyém lett a menet 6-3-as pontozással, hiszen egy leküldést sikerült kivédekeznem, aztán pedig állásból egy fordított emeléssel röppályára állítottam ellenfelemet.
Gondolom, a döntő mindig különleges kihívás. Hogy volt ez most?
A fináléban Pongrácz Ádámmal kerültem össze. Ő volt az, akit tavaly Egerben az első körben eldobtam, s bordasérülés miatt feladni kényszerült a viadalt. Sajnáltam, hogy akkor nem tudtam rendesen megmérkőzni vele, hiszen jó srác, volt már felnőtt ezüstérmes és korosztályos magyar bajnok is. Most egy rebúrral az első menetben eldobtam, s így simán, 5-1 arányban technikai fölénnyel enyém lett ez a felvonás, noha az elején megpörgetett Pongi.
A második szakaszban kialakult egy nagy kavalkád, fordított emelést dobtam, aztán ellenfelem mögém került, s bebillentett. Meghúzott, aztán visszabillentettem és mögé kerüléssel végül 4-3-ra sikerült jól kijönnöm ebből az akciósorozatból. Úgy éreztem, hogy ez simább meccs volt, mint az elődöntő, de lehet, hogy csak azért, mert ez egy szép, sportszerű küzdelem volt.
Milyen érzés a címvédés?
Jól esik, nagy önbizalmat ad, hogy a papírfomát -miután nagy riválisaim kiöregedtek, abbahagyták- sikerült gyakorlatra váltanom. Az igazi nagy öröm azonban az, hogy le tudtam küzdeni saját magamat is. Nagy szükségem volt az Úrra, amikor lelki nyomás nehezedett rám egy erőszakos csatában. Emellett öröm az is, hogy Virág Lajos nyert az EB bronzérmes Kiss Balázs ellen, s súlycsoport-társam, Mischinger Gyuri és 74kg-ban Lakatos Zoli barátom bronzérmet szerzett.
(ZE-RO PRESS) Képek: Lénárt, Lakatos
Hogy élted meg a szerencsét, hogy a várt négy helyett "csupán" három küzdelemben kell nyerned a bajnoki címért?
Sokat jelentett, hogy láttam: Isten kegyes volt hozzám és jó számot húzhattam. Végig Őbenne bíztam, kértem, hogy segítsen koncentrálni, összepontosítva teljesíteni. Nagyon nagy segítség az, amikor a torna elején még egy kört pihenéssel tölthet az ember. Nem vesz ki sem az erőmből, sem a mentális tartalékaimból. Megfigyelhettem az ellenfeleket, s várhattam nyugodt szívvel a folytatást.
Mi is történt ebben a folytatásban?
A legjobb négy közé kerülésért a BVSC-s Lévai Attilával csatáztam. A srác többszörös korosztályos magyar bajnok, tehetséges fiatal versenyző. Az első menetben sikerült az erősségemmel, egy fordított emeléssel eldobnom, s ezt már nem tudta behozni. A második menetben nagyon jött előre az ellenfelem, s bár nem szoktam magamat ilyen módon dicsérni, de azt kell mondanom, hogy egy szép "rogyasztással" leültettem derékból. Jól esett ez az akció, jött előre a riválisom s én kaptam az alkalmon. A bíró technikai tussal nekem adta a menetet és ezzel a mérkőzést is 2-0 arányban.
Éreztem, hogy jó formában vagyok, hogy áldás kíséri a napomat. Igyekeztem kikapcsolni, koncentrálni és sokszor fordulni az Úrhoz, mert én az Ő dicsőségéért bírkózom. Ha velem van és kegyes hozzám, akkor az hatalmas erőt, türelmet, békességet ad. S ha nem nyerek, akkor tudom, hogy nem kell összegörnyedve elkeserednem, mivel Ő feltétel nélkül szeret engem. A célja nem mindig csak az lehet, hogy nyerjek és nyerjek, és én arra vágyom, hogy tanítson, ne hagyjon elszállni. Azt szeretném, ha mindig Isten akarata menne végbe az életemben. Erre is kérem Őt.
Komáromi Ede a döntőbe jutásért a dabasi Harminc Zsolttal birkózott. Ez a küzdelem olyan volt, mintha egy légió támadott volna az egri sportolóra. Durván, sokszor sportszerűtlenül küzdött az ellenfél, ütött, csípett és medve módjára támadott. A riválist -aki egyébként négy évvel fiatalabb a mi sportolónknál- könnyen bedarálhatta volna az egri legény, hiszen erőfölénye és rutinja is segített volna ebben. Ede azonban más megoldást választott...
Nem volt szép küzdelem, az ütések és könyöklések nagyon próbára tettek. Néhány éve simán idegből törlesztettem volna, hiszen ez a dolgok rendje a sportban. Az átlagember azt hiszi, hogy a sportszerűség magától értetődő, de ez nem mindig van így. Lelki erőre volt szükségem, hogy ne törlesszek, s ezt Istentől kaptam meg. Magamból nincs mit merítenem, jó volt nyugodtan, békésen várni a megfelelő alkalomra az ellenféllel szemben, s amikor az eljött higgadtan tudtam kihasználni. S közben hálaadással imádkoztam: köszönöm, hogy Te vagy az én türelmem.
Az első menetben egy rebúrral eldobtam Harmincot, majd a vége 6-1 lett ide. A másodikban 3-2-re ő vezetett, mivel állásból egy csípődobást indított. Ezt lentről sikerült megkontráznom, de ő kapott több pontot. Végül enyém lett a menet 6-3-as pontozással, hiszen egy leküldést sikerült kivédekeznem, aztán pedig állásból egy fordított emeléssel röppályára állítottam ellenfelemet.
A fináléban Pongrácz Ádámmal kerültem össze. Ő volt az, akit tavaly Egerben az első körben eldobtam, s bordasérülés miatt feladni kényszerült a viadalt. Sajnáltam, hogy akkor nem tudtam rendesen megmérkőzni vele, hiszen jó srác, volt már felnőtt ezüstérmes és korosztályos magyar bajnok is. Most egy rebúrral az első menetben eldobtam, s így simán, 5-1 arányban technikai fölénnyel enyém lett ez a felvonás, noha az elején megpörgetett Pongi.
A második szakaszban kialakult egy nagy kavalkád, fordított emelést dobtam, aztán ellenfelem mögém került, s bebillentett. Meghúzott, aztán visszabillentettem és mögé kerüléssel végül 4-3-ra sikerült jól kijönnöm ebből az akciósorozatból. Úgy éreztem, hogy ez simább meccs volt, mint az elődöntő, de lehet, hogy csak azért, mert ez egy szép, sportszerű küzdelem volt.
Milyen érzés a címvédés?
Jól esik, nagy önbizalmat ad, hogy a papírfomát -miután nagy riválisaim kiöregedtek, abbahagyták- sikerült gyakorlatra váltanom. Az igazi nagy öröm azonban az, hogy le tudtam küzdeni saját magamat is. Nagy szükségem volt az Úrra, amikor lelki nyomás nehezedett rám egy erőszakos csatában. Emellett öröm az is, hogy Virág Lajos nyert az EB bronzérmes Kiss Balázs ellen, s súlycsoport-társam, Mischinger Gyuri és 74kg-ban Lakatos Zoli barátom bronzérmet szerzett.
(ZE-RO PRESS) Képek: Lénárt, Lakatos