Bicskanyitogató életkép csütörtökön délután az Érsekkertben. Salakos pályán 6-8 éves gyerekek Pázmándi Gáspár edző irányításával fociedzésen vesznek részt. A szél hordja a salakport, a kemény pályán kergetik a labdát a nebulók. A pálya szélén a hűvösben a szülők figyelik, biztatják kedvenceiket. Ilyen körülmények között neveljük a jövő labdarúgóit. A füves pályán mosolyog a bekerített gyepszőnyeg. Ide aztán nem léphet senki. Fűre lépni tilos. Szigorú a verdikt: az amerikai focisták kitaposnák a füvet, a kisgyerekek is képesek lennének kárt tenni. Felháborító. Külföldön is láttam az utánpótlás focisták edzését . A szülők ott is figyelik, hogyan dolgoznak a gyerekek. De azt nem engednék, hogy poros egészségtelen salakon egyetlen percig is tartsanak foglalkozást. Ha nem lenne pálya elvinnék a gyereket a másik klubhoz. Egerben minden korosztályban, szervezetten foglalkoznak az újoncokkal. Sok a korosztály, sok pálya kell. Az ilyen salakos nem segíti a képzést. Önbecsapás lenne, ha azt mondanánk, aki itt megtanul a jó pályán császár lesz. Európa-bajnokságot akarunk rendezni, de a saját gyermekeinek sem adjuk meg a lehetőséget a fejlődésre. Szembe, szájba jutó salakon életveszély elesni, még a labda sem úgy gurul mint normális gyepen. A város felelőssége a létesítményeinek karbantartása, folyamatos felújítása. Kevés pénz jut rá a városi büdzséből. A Városi Stadion egyébként sem híres a jó talajáról. A jelenleg az Egri FC kezelésében lévő létesítmény gyepszőnyege hónapok óta felújítás alatt áll. Szemmel láthatóan már lehetne rajta edzeni. Tizenöt 8 éves gyerek nyugodtan futkározhatna rajta reggel nyolctól este nyolcig is, nem okozna kárt. A salakos antigrundon nehéz megszerettetni megtanítani a focit. Mérhetetlenül lemaradunk a focista képzésben, hiába gyártják országosan a jól hangzó programokat, hiába képezik az ABCD licences edzőket. Egerben már az alapoknál elbukjuk a versenyt.
Agria Press – Bajzát R
Agria Press – Bajzát R