Magyar versenyző, az egri Sándor Péter nyerte a kanadai Kelownában megrendezett Tésztahídépítő Világbajnokságot – írja a heol.hu. A hallgatóknak megrendezett játékos mérnöki versenyben Magyarország rendre a világ élvonalában végez. A leghíresebb tésztahíd-konstruktőrök alkotásai több száz kilogramm tömeget is elbírnak. A világrekordot korábban a győri csapat durumtésztahídja tartotta, amely 2009-ben 443,5 kilogrammos terhelésnél roppant össze, de tavaly az Óbudai Egyetem hallgatói majdnem 580 kilóig elmentek.
VIDEÓ Sándor Péter hídjának terheléséről ITT...
A versenybe benevezett hidakra szigorú építési feltételek vonatkoznak. A tésztákat tilos ragasztóval befuttatni, kizárólag a csomópontokon lehet rögzítésre használni. A ragasztó a híd tömegének csupán tíz százalékát teheti ki. A hidak össztömege legfeljebb 1 kilogramm lehet – ebbe a tészta, a ragasztó és a terhelőelemek egyaránt beletartoznak. Egy hídhoz tehát körülbelül hetven dekagramm (vagyis kevesebb, mint három csomag) spagettitésztát lehet felhasználni; ennek a konstrukciónak kell megtartania a megterhelő tömeget.
A tervezés során azt is figyelembe kell venni, hogy a hídon kell lennie egy, a híd egyik végétől a másikig futó útfelületnek is – ennek a minimális szélességét 50 milliméterben határozták meg. Ha a fenti feltételek nem teljesülnek, a hidat kizárják a versenyből.
Sándor Péter, a Nyíregyházi Főiskola hallgatója már begyűjtött egy ezüstérmet Budapesten, a kanadai megmérettetésen pedig legutóbb a bronzéremig jutott. Az egri fiatalember az idei versenyre tizenhatezer tésztadarabkából választotta ki azokat, amelyeket elég strapabírónak ítélt. A kitartás meghozta a gyümölcsét: az izsáki házitésztából készült híd 384 kilogrammos terhelés alatt rogyott össze. Ez bőségesen elég volt az aranyéremhez, mivel a második helyezett csupán 129 kilogrammot bírt el.
ÉRDEKES ADATOK
Érdekességképpen 58 doboz tésztából válogattam ki annyi tésztát, ami az ívemhez szükséges. Ez egy kis fejszámolással 58×300 = 17400 darab tészta átválogatását jelenti – és ez csak a kiválogatás volt! Utána jött még a csiszolás, ellenőrzés, portalanítás, szóval nagyon nagyon-nagyon sok minden. Csak az előkészületek tartottak másfél hétig odahaza, és ahogy számoltam, az egészbe nagyjából 140-150 munkaórát kellett befektetni.
Ez önmagában rengeteg, és ebben még nincs benne az az idő, amikor hagytam megszáradni a ragasztót, vagy kicsit pihentem, ami maximum 5-6 óra alvás volt ez alatt az idő alatt. Szerdán délután mentem be a főiskolára, amikor már majdnem készen voltam, és volt, aki odabent még akkor kezdte el (ők lettek az utolsók).
Úgy gondolom, a sikerhez az is hozzájárult, hogy Szelestey Gyula tanár úr segítségével hónapokon keresztül végeztük közösen a számolásokat a tésztahídon, kerestük a megfelelő faanyagot a terhelőelemnek, vagy éppen elemeztem a tésztáim teherviselő képességét a Vibracoustic Magyarországnál. A feladatsor itt messze nem ért véget: megvizsgáltam a tésztaszálak összetételét a laborban, liofelizáltam pár fajtát, nedvességtartalmat mértem, tehát az egész féléves tudományos munkám és erőfeszítésem segített, amit ebbe fektettem – a szakdolgozatomat is ebből írtam. Köszönettel tartozok dr. Sikolya László dékán úrnak is, ahogy még rengeteg embernek a főiskolán, akik segítettek nekem, hogy én most is itt lehettem és végül bebizonyíthattam a világnak, hogy a Nyíregyházi Főiskola diákjai mire is képesek valójában – tolmácsoljuk Sándor Péter köszönetét, neki pedig olvasóink gratulációját.
Forrás: HEOL.hu, SZON.hu
VIDEÓ Sándor Péter hídjának terheléséről ITT...
A versenybe benevezett hidakra szigorú építési feltételek vonatkoznak. A tésztákat tilos ragasztóval befuttatni, kizárólag a csomópontokon lehet rögzítésre használni. A ragasztó a híd tömegének csupán tíz százalékát teheti ki. A hidak össztömege legfeljebb 1 kilogramm lehet – ebbe a tészta, a ragasztó és a terhelőelemek egyaránt beletartoznak. Egy hídhoz tehát körülbelül hetven dekagramm (vagyis kevesebb, mint három csomag) spagettitésztát lehet felhasználni; ennek a konstrukciónak kell megtartania a megterhelő tömeget.
A tervezés során azt is figyelembe kell venni, hogy a hídon kell lennie egy, a híd egyik végétől a másikig futó útfelületnek is – ennek a minimális szélességét 50 milliméterben határozták meg. Ha a fenti feltételek nem teljesülnek, a hidat kizárják a versenyből.
Sándor Péter, a Nyíregyházi Főiskola hallgatója már begyűjtött egy ezüstérmet Budapesten, a kanadai megmérettetésen pedig legutóbb a bronzéremig jutott. Az egri fiatalember az idei versenyre tizenhatezer tésztadarabkából választotta ki azokat, amelyeket elég strapabírónak ítélt. A kitartás meghozta a gyümölcsét: az izsáki házitésztából készült híd 384 kilogrammos terhelés alatt rogyott össze. Ez bőségesen elég volt az aranyéremhez, mivel a második helyezett csupán 129 kilogrammot bírt el.
ÉRDEKES ADATOK
Érdekességképpen 58 doboz tésztából válogattam ki annyi tésztát, ami az ívemhez szükséges. Ez egy kis fejszámolással 58×300 = 17400 darab tészta átválogatását jelenti – és ez csak a kiválogatás volt! Utána jött még a csiszolás, ellenőrzés, portalanítás, szóval nagyon nagyon-nagyon sok minden. Csak az előkészületek tartottak másfél hétig odahaza, és ahogy számoltam, az egészbe nagyjából 140-150 munkaórát kellett befektetni.
Ez önmagában rengeteg, és ebben még nincs benne az az idő, amikor hagytam megszáradni a ragasztót, vagy kicsit pihentem, ami maximum 5-6 óra alvás volt ez alatt az idő alatt. Szerdán délután mentem be a főiskolára, amikor már majdnem készen voltam, és volt, aki odabent még akkor kezdte el (ők lettek az utolsók).
Úgy gondolom, a sikerhez az is hozzájárult, hogy Szelestey Gyula tanár úr segítségével hónapokon keresztül végeztük közösen a számolásokat a tésztahídon, kerestük a megfelelő faanyagot a terhelőelemnek, vagy éppen elemeztem a tésztáim teherviselő képességét a Vibracoustic Magyarországnál. A feladatsor itt messze nem ért véget: megvizsgáltam a tésztaszálak összetételét a laborban, liofelizáltam pár fajtát, nedvességtartalmat mértem, tehát az egész féléves tudományos munkám és erőfeszítésem segített, amit ebbe fektettem – a szakdolgozatomat is ebből írtam. Köszönettel tartozok dr. Sikolya László dékán úrnak is, ahogy még rengeteg embernek a főiskolán, akik segítettek nekem, hogy én most is itt lehettem és végül bebizonyíthattam a világnak, hogy a Nyíregyházi Főiskola diákjai mire is képesek valójában – tolmácsoljuk Sándor Péter köszönetét, neki pedig olvasóink gratulációját.
Forrás: HEOL.hu, SZON.hu